2010. november 2. Közélet

„A szocialistáknak az fáj, hogy nyolc éven keresztül tehetetlenkedtek, mi pedig már a ciklus elején megalkottunk egy teljesen új, a versenyképességünket növelő adórendszert. Ismét óriási hitelvesztéssel jár majd nekik, amikor a jövő év elején kiderül, hogy mindenki jól járt a változtatással” – egyebek mellett erről beszélt a lapunknak adott interjúban Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke, Debrecen polgármestere. Kijelentette: 2014-től sem önkormányzati képviselő, sem alpolgármester, sem polgármester nem ülhet majd a parlamenti patkóban.

Kósa Lajos:  Feketén-fehéren kimutatható, hogy mindenki jól fog járni az egykulcsos adórendszerrel

– 2014-től kétszáz fős parlament alakul. Ön szerint az új törvényhozásban ki kell-e mondani a polgármesteri és a parlamenti képviselői tiszt összeférhetetlenségét?

– Ma egy nagy létszámú parlament esetében ennek a kérdésnek jóval kisebb a jelentősége, hiszen most a képviselők durván egyötödét teszi ki az „önkormányzati frakció”. Egy kis létszámú parlamentben azonban megváltozna ez a képlet, hiszen a törvényhozás fele polgármesterekből is állhatna. Ha a város- és faluvezetők továbbra is egyéni képviselőként elindulhatnak a választáson, nagyon felértékelődne a szerepük. Kétszáz fős Országgyűlésben ezt nem lehet elfogadni, hiszen ez önkormányzati parlament felállítását jelentené. Az önkormányzati tisztségnek tehát összeférhetetlennek kell lennie a parlamenti képviselői poszttal.

– Tehát helyi képviselő se lehessen parlamenti képviselő?

– Így van, választott helyi tisztségviselő ne ülhessen a parlamentben: se képviselő, se alpolgármester, se polgármester.

– Ebben a helyzetben ön a debreceni polgármesterséget vagy a parlamenti képviselőséget választaná?

– Erre a kérdésre csak 2014-ben kell majd választ adnom. Addig ezzel nem foglalkozom.

– Orbán Viktor miniszterelnök felvetette, hogy tárgyalják meg az állami szerepvállalás megnövelését az önkormányzati területen. Hogy kell ezt elképzelni a gyakorlatban?

– Országosan mintegy nyolcezer hatáskör tartozik az államhoz, ebből 3500 az önkormányzatoké. Ez utóbbi számból szerintünk ezerötszázat meg kellene szüntetni. Az így maradó kétezer hatáskörből kell megnézni, hogy jól van-e felosztva a feladatrendszer az állam és az önkormányzatok között. A jelenlegi szabályozás, amely nem tesz különbséget önkormányzatok és feladatok között, idejétmúlt. Képtelenség, hogy mind a 3200 helyhatóság ugyanazt a feladatcsoportot el tudja látni. Az önkormányza­tok nagy többsége ráadásul ma csak megrendelő, nem ő teljesíti a rá kiszabott szolgáltatást. A kis helyhatósá­gok nehezen képesek bizonyos hatósági feladatok ellátására. Tehát minden hatáskört tételesen át kell vizsgálni, ugyanis a törvényalkotó hiába testál rá egy-egy településre valamilyen feladatot, ha az nem képes teljesíteni az elvárást. Ezt a hibát még egyszer nem szabad elkövetni.

– A kormány miért csak néhány évre vezeti be az extraprofitot termelő ágazatokra kivetett különadókat?

– Amit most bevezetünk, az kifejezetten válságkezelő adó. Ha túl vagyunk a válságon, egy nyugalmasabb időszakban meg kell vizsgálni, hogy az ország gazdasági és kereskedelmi politikáját hogyan alakítsuk ki. Minden európai ország arra törekszik, hogy ne hagyja legyilkolni a saját kiskereskedelmi ágazatát. Ezt sokféleképp el lehet érni, és mi törekedni is fogunk erre. A hipermarketek erőfölénnyel való visszaélését mindenképp ellenőrizni és korlátozni kell.

– Az ellenzék fő érve a válságadókkal és a bankadóval szemben, hogy a szolgáltatók kiadásaikat úgyis áthárítják majd a lakosságra.

– Nem tudják áthárítani, mert nem kötelező szolgáltatásról van szó: ha az egyik nagy üzlet megteszi ezt, a vásárló átmegy a másikba. Kizártnak tartom, hogy ehhez az eszközhöz nyúlnának, hiszen így óriásit veszítenének a forgalmukból. Az ellenzék félreérti az egész helyzetet, és úgy látszik, nem hisz a versenyben.

– Nem inkább kommuniká­ciós szempontból egyszerűsítik le az önök például a lakáshitelesekkel kapcsolatos lépéseit?

– Nem a valóságról beszélnek. Ugyanis a nehéz helyzetben lévőkön, akik már nem tudják törleszteni a hitelüket, segít az általunk benyújtott javaslat. Önmagában persze nem lesz kisebb a törlesztőrészlet, de a bank költségei sem emelkednek. Az megdobná a kiadásaikat, ha vagy ők, vagy a klienseik felmondanák a szerződéseket, a veszteségeket így le kellene írniuk, értékesíteniük kellene a fedezetet. Ezt akartuk elkerülni. A banknak nem érdeke, hogy bebukjanak a hitelek, az adósnak pedig nem érdeke, hogy elvigyék a házat a feje fölül.

– Az önök indítványa azokon segíthet, akik valóban nagy bajban vannak, de mi lesz azokkal, akik most attól félnek, hogy a szakadék szélére kerülnek?

– Azokon a két-, háromgyerekes családokon, amelyek közül nagyon sokan törlesztenek lakáshitelt vagy lakásfelújítási hitelt, a 16 százalékos, arányos adórendszer fog segíteni.

– Az ellenzék ismét egyszerűsít: a gazdagoknak jó, a szegényeknek rossz lesz az egykulcsos rendszer.

– Ez egyszerűen nem igaz. Rosszul számolnak, vagy tudatosan ferdítik el a valóságot. Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő, akinek a szavára a szocia­listák is adnak, feketén-fehéren kimutatta, hogy mindenki jól fog járni az új rendszerrel. Az arányos közteherviselés azt jelenti: aki tízszer többet keres, tízszer többet is adózik. Az emberek döntő többsége abba a fizetési sávba esik, amelyben nagyon jól fognak járni az egy kulccsal. Ők egyáltalán nem az ország leggazdagabbjai, akikről az ellenzék beszél. Nekik az fáj, hogy nyolc éven keresztül tehetetlenkedtek, mi pedig már a ciklus elején megalkottunk egy teljesen új, a versenyképességünket növelő adórendszert. Ismét óriási hitelvesztéssel jár majd nekik, amikor a jövő év elején kiderül, hogy mindenki jól járt a változtatással.

– A szocialisták negatív kampánya nemegyszer sikeres volt már az első Orbán-kormány alatt is. Nem tartanak attól, hogy ismét a szociális populizmus eszközéhez nyúlnak?

– Úgy tűnik, a szocialisták nem értenek máshoz, csak az emberek félrevezetéséhez. Arra szocializálódtak, hogy a tények figyelembevétele nélkül csak valamilyen, szerintük jól hangzó politikai szlogent szajkózzanak. Október 3-án sorozatban az ötödik nagyarányú választási vereségüket szenvedték el, de úgy tűnik, mindebből semmit sem tanultak. Ők továbbra is ugyanúgy politizálnak, mintha semmi sem történt volna. Mesterházy Attila, miután októberben az MSZP megszűnt országosan értelmezhető párt lenni, ezt az eredményt sikerként próbálta meg feltüntetni.

– Mi a valódi célja a magán­nyugdíjpénztárakkal a kormánynak: meg akarja szüntetni ezeket?

– Működhetnek magánnyugdíjpénztárak a jövőben is, de úgy, hogy az emberek valóban szabadon dönthessenek, az államit vagy őket választják-e az időskor biztosítására. A választás szabadságát mindenkinek meg kell adni: aki akar, belép, aki meg nem, az nem lép be a magánnyugdíjpénztárba. Az állami nyugdíjkassza mindenképp garantálja az időskor biztonságát. Ebbe viszont nem fér bele az, hogy az idősek elől vesszük el a pénzt, havi 30 mil­liárd, évente 360 milliárd forintot. Kíváncsi leszek arra, hogy valójában mekkora összeg van most fedezetként a magánkasszákban. Ha majd kiderül, hogy sokkal kevesebb, mint ahogy azt sokan gondolják, a nagy többség bizonyosan visszalép az állami kasszába, hiszen „eltőzsdézték” a pénzét. Azt tudjuk, hogy a jelenlegi pénztárak tizenkét éves távlatban reálhozamban mindössze egyszázalékos növekedést tudtak elkönyvelni. Ilyen betéti kamattal senki sem tenné be a pénzét a bankba. Ezenkívül míg az állami nyugdíjkassza működési költsége egy-két százalék, addig a magánkasszáké ötszázalékos volt. Az MSZP ilyen törvényi szabályozással hozta létre ezeket az intézményeket.
(Mint tudjuk a magányugdíjpénztár vezető, és szük köre 12 év alatt mintegy 200 milliárd Ft-ot vett fel magának. Függetlenül attól, milyen gyenge hozamok voltak. Nem tudjuk ebből mennyi ment az SZDSZ-MSZP-MDF párt kasszájába.Szerk.)
– Az ellenérv szerint a kasszák hosszabb távon tudják garantálni, hogy az állami nyugdíjat ki tudják egészíteni az általuk – részvényekben, államkötvényekben – tartalékolt összeggel.

– Csakhogy az emberek befizetéseiből felhalmozott fedezet egy része eltűnt. Tulajdonképpen kimondható, hogy a magánnyugdíjpénztárak nyugdíjtőzsdeként működtek, ugyanis nyugdíjbiztosítás címén beszedték a pénzt, amelyet felerészben a tőzsdére vittek, a vagyonuk egyharmadát pedig elbukták. Erről szólt a gazdasági világválság is: amikor eljön a részvényesek kifizetésének ideje, egysze­rűen nincs meg a pénz. Az ugyanis csak virtuá­lisan létezett, amikor pedig fizetni kellene, az ingatlanban és részvényben álló összegek csak papíron vannak meg. Az államnak ezért kell időben szólnia, és határozottan figyelmeztetnie a magánnyugdíjpénztár-tagokat, hogy gondolkozzanak el ezen, és válasszák inkább a biztonságosabb állami nyugdíjkasszát.( Magyar Hirlap online)

JOBBIK GONDOLAT