SZABAD HÍREK

Kurucosan Brüsszelben

2011. december 16. Közélet

A brüsszeli Orbán-sasszéra adott első reakciók az értetlenség hangján szóltak. A magyar kormányfő másodikra sem sorakozott fel a német kancellár még pontosításra váró válságkezelő programja mögé, s ezzel magára haragította parlamenti ellenzékét. A kommentek lesújtóak voltak, s leginkább Orbán megfontolatlanságát és koncepciótlanságát kárhoztatták. A megszólalók azt állították, hogy az önállóskodásnak eddig sem volt értelme, és most, az európai erők egyesítésekor a különállás kifejezetten kontraproduktív lesz.

"Ügyes húzás" - Váratlan helyről dicsérték meg Orbánt

Közgazdászok és nemzetközi jogászok viszont ügyes húzásként értékelték a kormányfő időnyerő akcióját; azt, hogy a parlamentre hárította a szuverenitásunkat csorbító döntés meghozatalát. Merthogy önálló jogosítványaink újabb körének feladása itt a tét.

Angela Merkel javaslata a kötvénypiacok nyomása alatt született, és az összehangolt monetáris politika mellé felsorakoztatná a fiskális politikát is. Ez egyet jelent a költségvetések egyeztetésével, az önálló mozgásterek beszűkítésével, s olyan szabályok kötelező betartásával, amelyek megalkotására monetáris unión kívüli tagként nincs befolyásunk. Azok az eurózónán kívüli kormányfők, akik azonnal támogatták a német forgatókönyvet, feltételek nélkül, pusztán a tömegelv alapján csatlakoztak Angela Merkel előterjesztéséhez. És a balról érkező nyilatkozatokból egyértelműen kiviláglik, hogy Magyarország is kifogástalanul együttműködő lett volna - két évvel ezelőtti állapotában.

Ez a történet is mintha a labanc és a kuruc Magyarország együttélését, karakteres világszemléleti különbségét példázná. Az előbbi mindenkor feltétel nélkül, kritikátlanul teszi azt, amit épp Bécsben, Berlinben, Moszkvában, Brüsszelben vagy Washingtonban megkívánnak tőle. Politikusai éppúgy viselkednek, mint pénzemberei, s az elismerő szavakért, médiamegjelenésekért, a hőn áhított "klubbelépőkért" cserébe minden kívánságot teljesítenek.

A másik Magyarország reprezentánsai pedig - függetlenségüket kifejezendő - akkor is hajlamosak nemmel válaszolni a feléjük közelítő kérésre, ha az igennek sem kára, sem kockázata nem látszik. Aligha véletlen, hogy Orbán a magyar érdeket pontosan kifejező brüsszeli talánja is hajnalban kimondott határozott nemből szelídült.

Angela Merkel európai "egy a tábor, egy a zászló" elmélete ugyanis - van-e ember, aki ezt jobban tudja a Fidesz elnökénél? - az erőseknek és a nagyoknak kedvez, s a kicsik szempontjait könnyedén zárójelbe teszi. Ezért nehezen elfogadható. Szembeszegülni vele mégis akkor ildomos csupán, ha érdekeink és érveink mögé partnereket sorakoztatunk fel. Ha egy platformra hozzuk az ugyancsak időt kérő cseheket, svédeket, dánokat és bolgárokat. És magunk mellé állítjuk a már elköteleződött lengyeleket és baltiakat is.

A feladat szép. A tét egészen kivételesen nagy. A kormány labanckodásától nem kell tartanunk. Csak a kurucos túlzások csapdája kerülendő el.

"Az Európai Egyesült Államok bizonyára sokat fog tanulni amerikai testvérétől, illetve nagyfiától. A gyermekeink már megmosolyogják majd az úgymaradottak ümmögését, ahogy a nemzeti hagyományokat siratják. Hiszen megmaradnak azok, pont elég marad belőlük, sem a szaloncukor, sem a túrórudi nem lesz betiltva. Minden hagyomány fennmarad, amíg érdekel valakit. Ma is létezik New York-i és texasi identitás."
(Tóta W. Árpád a blogjában, december 13.)

"Taktikus dolog volt pénzt kérni az IMF-től és az uniótól (mert ezek ketten vannak) és egyidejűleg nemet mondani például annak a Németországnak, amelytől gazdasági jólétünk jelentős részben függ?"
(Aczél Endre, Népszabadság, december 13.)

"Az ellenfelei által rendre autoriter vezetőként lefestett kormányfő most balról azt kapta meg, hogy képtelen volt gyorsan és határozottan állást foglalni, sőt, a véleményét órák alatt megváltoztatta."
(Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet, december 13.)

"Van abban valami perverz báj, amikor Orbán zavartan elvonul, hogy megkérdezze a parlamentet, mert az ország szuverenitását ilyen mértékben befolyásoló kérdésben ő nem dönthet egyedül, közben eddig mást sem hallottunk, mint hogy neki akkora felhatalmazása van a kétharmadtól, mint a Csomolungma."
(Para-Kovács Imre, Amerikai Magyar Népszava, december 13.)

"Magyarország nemzeti érdeke szerintem az, hogy Európa centrumához közeledjünk. És kedvetlenül látom, hogy a magyar miniszterelnök nem mer egyenes mondatot mondani ebben az ügyben (sem). Úgy bújik a parlament háta mögé, hogy saját véleményét mindeddig sikeresen titkolta. Talán még mindig a keleti szelekre vár?"
(Gyurcsány Ferenc a blogjában, december 13.)

(hetivalasz.hu)

Szabad Hirek

Címkék: külföld