Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | Herter Laszlo | 0 hozzászólás
2012. január 20. Közélet
Tegnap bepillantást nyerhettünk abba az európai politizálásba,
amely nem is annyira európai, nem is annyira emelkedett, mint inkább
egyszerű, útszéli liberalizmus és roppantul ismerős. Orbán Viktor tegnap Brüsszelben
rég látott oldalát mutatta: politizált. Be kell ismerni, okosan, ügyesen
keverte a kártyáit, miközben a balliberális össztűz kellemes melegében
nyugodtan hátradőlve élvezhette a "magyar ügy" európai belpolitikává
való leminősítését. Mert mégis a többség úgy látja Magyarországon: kell védeni a magyar nemzetet.
Elemében volt
A fő tanulság az lehet, hogy az Európai Parlamentben folyó politizálás szintje nem magasabb mint egy bokszmeccs az ukrán parlamentben.
Az ott folyó munkát ma jól jelzi mindazt, ami az Európai Unióban visszás, rossz és gyenge. Az üres és meddő viták, vég nélküli beszédek közt a valóság távoli, elvont fogalom, nem is nagyon zavarják meg magukat vele a képviselők.Tegnap a közvetítést nézve az embert ismerős érzés keríthette hatalmába, ezt már láttuk valahol. Hol is? Igen, a magyar parlamentben.
A lapokat leosztották, mindenki megtalálta a maga helyét, hogy nagyban
ugyanazt csinálják az európaiak parlamentjében mint kicsiben a magyarok
házában. Jól ismert és számtalanszor hallott lózungok töltötték be a
teret, a különbség legfeljebb a nyelvek számában volt. Európai
szocialisták, liberálisok, zöldek és néppártiak mutatták be tegnap,
hogyan lehet egymással európai módon is anyázni, egymás mellett
elbeszélni, miközben egy olyan országról „vitáznak”, amelyről -
legfeljebb egy méregdrága brüsszeli goulash
elfogyasztásán túl – az égvilágon semmit sem tudnak, vagy amit igen,
azt Konrád György-től, Kenedi János-tól, esetleg Paul Lendvai-tól.
Antidemokratizmus, félelemben élő értelmiségiek, rettegő kisebbségek,
nyugdíjazott bírók (skizofrén szenilis trogyik, ágytálat is kell vinni utánuk. szerk.) és bebetonozott hatalom, hangzott el a balliberális
oldal fő érvrendszere, miközben érezzük, túlságosan is kínos, betanult
paneleket hallunk, olyanokat, amelyeket éppenséggel hallhattuk eleget.
Sokszor elmondtuk, a nyugati kritikákat itthon, hazai szerzők írják és
adják szájába nyugati politikusoknak, de ennek ennyire tökéletes
példáját keresve sem találhatnánk, mint amit tegnap hallhattunk.
Az ellenfél akit nálunk a balliberálisok csak torgyánizmusnak hasonlítanánk, ha tudnának összehasonlítás elemzését végezni.
Orbán Viktor tegnap magára engedte Európa balliberális össztűzét, hogy
annak kellemes melegében, bizsergetően hálás szerepben tetszelegjen: ide
lőjetek, és Magyarország mögém áll. Jól csinálta. Valljuk be magunknak,
a magából kikelve üvöltő Cohn-Bendit, a Benes-dekrétumokat diszkrét
feledés homályába engedő osztrák szocialista, Hannes Swoboda, vagy épp
az liberális Guy Verhofstadt (a Magyarország elleni szankciók
leghangosabb követelője) össztüzében állni kellemes, mondhatni roppant
kurucos feladat, főleg, hogy nem kerül semmibe.
Orbán elérte (még ha ebben segítségére is voltak a fentebb megnevezett
nyugati és magyarországi urak), hogy a valóban kritizálható alaptörvény,
vagy épp a médiatörvény európai szintre emelésével, annak
belpolitikájává vált, szinte olyan érzést keltve, mintha egész Európa
minket, magyarokat támadná. Persze ne gondolja senki komolyan, hogy
Cohn-Bendit-et, vagy épp Verhofstadt-ot érdekli-e, hogy a magyar bírókat
mikor nyugdíjazzák. Őket természetesen az európai belpolitika mozgatja,
aminek egyik kis szelete a magyar ügy, ahol a vita frontvonala
valójában valahol a néppárt, a szocialisták, a liberálisok és a zöldek
közt húzódik meg. Ezek azok állviták, amelyek eltakarják az európai
szinten az egyetlen fontos kérdést, azt, hogy a jövőben a nemzetek
Európáját építjük-e fel magunknak, vagy egy összeolvasztott, saját
érdekeiért ki nem álló, hagyományait önként eldobó masszát.
Visszakanyarodva a vitához, annak egy fő tanulsága van. Európa mint egy
távoli rokon, nem akar és nem tud minket megérteni, miközben úgy tesz,
mindig is értett mindent. A helyzet kísértetiesen hasonlít egy
testvérvitára, amiben már a másod-unokatestvérek is részt vesznek, igaz,
nem hívta meg őket senki mert be van kábítószerezve. És persze ki szereti az olyan rokont, aki
vendégségbe jár hozzánk, de kritizálja a vacsorát?
(Barikád.hu)
Szabad Hirek
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát