2012. január 20. Közélet

Tegnap bepillantást nyerhettünk abba az európai politizálásba, amely nem is annyira európai, nem is annyira emelkedett, mint inkább egyszerű, útszéli liberalizmus és roppantul ismerős. Orbán Viktor tegnap Brüsszelben rég látott oldalát mutatta: politizált. Be kell ismerni, okosan, ügyesen keverte a kártyáit, miközben a balliberális össztűz kellemes melegében nyugodtan hátradőlve élvezhette a "magyar ügy" európai belpolitikává való leminősítését. Mert mégis a többség úgy látja Magyarországon: kell védeni a magyar nemzetet.

Elemében volt

A fő tanulság az lehet, hogy az Európai Parlamentben folyó politizálás szintje nem magasabb mint egy bokszmeccs az ukrán parlamentben.

Az ott folyó munkát ma jól jelzi mindazt, ami az Európai Unióban visszás, rossz és gyenge. Az üres és meddő viták, vég nélküli beszédek közt a valóság távoli, elvont fogalom, nem is nagyon zavarják meg magukat vele a képviselők.Tegnap a közvetítést nézve az embert ismerős érzés keríthette hatalmába, ezt már láttuk valahol. Hol is? Igen, a magyar parlamentben.

A lapokat leosztották, mindenki megtalálta a maga helyét, hogy nagyban ugyanazt csinálják az európaiak parlamentjében mint kicsiben a magyarok házában. Jól ismert és számtalanszor hallott lózungok töltötték be a teret, a különbség legfeljebb a nyelvek számában volt. Európai szocialisták, liberálisok, zöldek és néppártiak mutatták be tegnap, hogyan lehet egymással európai módon is anyázni, egymás mellett elbeszélni, miközben egy olyan országról „vitáznak”, amelyről - legfeljebb egy méregdrága brüsszeli goulash  elfogyasztásán túl – az égvilágon semmit sem tudnak, vagy amit igen, azt Konrád György-től, Kenedi János-tól, esetleg Paul Lendvai-tól.

Antidemokratizmus, félelemben élő értelmiségiek, rettegő kisebbségek, nyugdíjazott bírók (skizofrén szenilis trogyik, ágytálat is kell vinni utánuk. szerk.)  és bebetonozott hatalom, hangzott el a balliberális oldal fő érvrendszere, miközben érezzük, túlságosan is kínos, betanult paneleket hallunk, olyanokat, amelyeket éppenséggel hallhattuk eleget. Sokszor elmondtuk, a nyugati kritikákat itthon, hazai szerzők írják és adják szájába nyugati politikusoknak, de ennek ennyire tökéletes példáját keresve sem találhatnánk, mint amit tegnap hallhattunk.

  Az ellenfél akit nálunk a balliberálisok csak torgyánizmusnak hasonlítanánk, ha tudnának összehasonlítás elemzését végezni.

Orbán Viktor tegnap magára engedte Európa balliberális össztűzét, hogy annak kellemes melegében, bizsergetően hálás szerepben tetszelegjen: ide lőjetek, és Magyarország mögém áll. Jól csinálta. Valljuk be magunknak, a magából kikelve üvöltő Cohn-Bendit, a Benes-dekrétumokat diszkrét feledés homályába engedő osztrák szocialista, Hannes Swoboda, vagy épp az liberális Guy Verhofstadt (a Magyarország elleni szankciók leghangosabb követelője) össztüzében állni kellemes, mondhatni roppant kurucos feladat, főleg, hogy nem kerül semmibe.

Orbán elérte (még ha ebben segítségére is voltak a fentebb megnevezett nyugati és magyarországi urak), hogy a valóban kritizálható alaptörvény, vagy épp a médiatörvény európai szintre emelésével, annak belpolitikájává vált, szinte olyan érzést keltve, mintha egész Európa minket, magyarokat támadná. Persze ne gondolja senki komolyan, hogy Cohn-Bendit-et, vagy épp Verhofstadt-ot érdekli-e, hogy a magyar bírókat mikor nyugdíjazzák. Őket természetesen az európai belpolitika mozgatja, aminek egyik kis szelete a magyar ügy, ahol a vita frontvonala valójában valahol a néppárt, a szocialisták, a liberálisok és a zöldek közt húzódik meg. Ezek azok állviták, amelyek eltakarják az európai szinten az egyetlen fontos kérdést, azt, hogy a jövőben a nemzetek Európáját építjük-e fel magunknak, vagy egy  összeolvasztott, saját érdekeiért ki nem álló, hagyományait önként eldobó masszát.

Visszakanyarodva a vitához, annak egy fő tanulsága van. Európa mint egy távoli rokon, nem akar és nem tud minket megérteni, miközben úgy tesz, mindig is értett mindent. A helyzet kísértetiesen hasonlít egy testvérvitára, amiben már a másod-unokatestvérek is részt vesznek, igaz, nem hívta meg őket senki mert be van kábítószerezve. És persze ki szereti az olyan rokont, aki vendégségbe jár hozzánk, de kritizálja a vacsorát?

  (Barikád.hu)

Szabad Hirek