2010. szeptember 19. Közélet

A világ vezető vállalatai és tehetős, jobbára zsidó származású befektetők – köztük magyarországi üzletemberek – őrzik titkaikat és értékeiket Európa legvédettebb helyén, a Berni-Alpok mélyén. A látszat ismét csal. Európa legbiztonságosabb adat- és kincstárának bejárata kívülről úgy néz ki, mintha egy csőd szélén álló fatelep félig berozsdásodott raktárajtaja lenne.

Amikor viszont feltárul a Svájci Fort Knox kapuja, a látogató rögtön érzi: valóban megbízható helyen jár. Az acélnál erősebb és rugalmasabb anyagból készült, méteres ajtó az atomrobbanásnak is ellenáll, a vendégek ellenőrzésére használt helyiségben pedig a repülőtéri kollégáiknál jóval szigorúbb és alaposabb biztonsági őrök szolgálnak. Az eredetileg a svájci hadsereg atombiztos vezetési központjaként működő hatalmas, föld alatti labirintusnak a belsejében sem bíznak semmit a véletlenre: a láthatatlan elektronikus védelmi rendszereket kiegészítve golyó- és robbanásálló kapuk zárják el egymástól a különböző szinteket, a biztonsági őrök egy pillatra sem hagyják magukra a vendégeket, s ügyelnek arra is, hogy két ajtó sohase legyen egyszerre nyitva.

„Semmi sem fenyegeti az itt tárolt adatokat. Terroristák, fegyveresek nem tudnak bejutni, a külvilággal kapcsolatot tartó adatkábelek számát többszörösen túlterveztük, s vészhelyzet esetén a bunkerrendszer hosszú ideig képes az önfenntartásra: légszűrők, víztisztítók, áramfejlesztők és hatalmas élelmiszerraktárak szavatolják az autonóm lét feltételeit. A hegy száraz, így vízbetöréstől sem kell tartani, földrengés esetén pedig a kőbe vájt helyiségek együtt mozognak” – mesélte a HVG újságírójának Christoph Oschwald, a központot működtető SIAG cég társalapítója és vezérigazgatója. Az amerikai aranykészleteket őrző, Kentucky államban lévő Fort Knox erőd nevét viselő svájci kincs- és adattár két, egymástól távol lévő bunkerben rendezkedett be. Az egyik a fővárostól, Berntől délre lévő Gstaad falu mellett van, a másiknak pedig még a helyszínét is titokként kezelik: a pontos koordinátáit azok sem ismerik, akik személyes és vállalati adataikat, illetve értékeiket a Svájci Fort Knoxra bízták. „A két objektum között állandó kapcsolat van, csak annyi a különbség, hogy a titkos helyen lévő raktárakat már az elektromágneses sugárzástól is védjük” – magyarázta Oschwald.

Az 1994-ben a svájci hadsereggel közösen alapított SIAG 1996-ban nyitotta meg első központját, ám a vállalkozás eleinte nem volt túl sikeres. Az 1990-es években a mainál kisebb volt a terrorveszély, és senki sem foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy akár még a fokozódó naptevékenység is tönkreteheti a digitális adathordozókat. Az utóbbi két-három évben azonban már jelentős nyereséget hoznak a bunkerek, egy-egy kuncsaft évi 1-2 millió frankot fizet a titkos információk őrzéséért. „Még olyanok is nálunk tárolják adataikat, akik egy évtizeddel ezelőtt szamárságnak nevezték az ötletünket” – mondta a vezérigazgató.

Az is javított a helyzeten, hogy a SIAG nyitott az átlagemberek felé. A közelmúltban Swissvaultról Mount10-re átkeresztelt szolgáltatás már havi néhány euróért ajánl egy gigabyte-nyi titkosított tárhelyet a Fort Knoxban futó szervereken, és a kis- és középvállalkozók is megúszhatják néhány száz euróból. A felhasználók 128 vagy 448 bites titkosítású rendszeren küldik el adataikat a központba, és csak az juthat hozzá az ott lévő anyagokhoz, aki a bejelentkezési név és a jelszó mellett ismeri a megadott kulcsot is, amely akár 55 karakterből is állhat.

A Svájci Fort Knox üzemeltetői nem ismerik a felhasználói kulcsokat, így a titkos adatokkal a hatóságok sem tudnak mit kezdeni. A hivatalos procedúra után a SIAG ugyan kiadja a rendőröknek a bűncselekménnyel vádolt felhasználók anyagait, ám azokban a hatóságok értelmetlen karaktereket látnak. A SIAG-ot már külföldi államok, illetve minisztériumok is megkeresték, hogy ott tárolják államtitkaik egy részét, ám a szerződések törvényi feltételeit még nem dolgozták ki, így országok egyelőre nem szerepelnek az ügyfelek között.

Oschwald sem cáfolni, sem megerősíteni nem akarta, hogy a hegy gyomrában lévő tárolókban a digitális információk mellett egyéb kincseket is őriznek (zsidó arany és gyémánt, platina, ezüst, lopott értékes festmények), ám szinte biztosra vehető, hogy a vendégek elől elzárt folyosókon milliárdos értékek rejtőznek. Erre utal, hogy idén májusban az EU anyagi támogatásával tevékenykedő Planets alapítvány is az Alpok gyomrában rejtette el korunk „digitális térképét”. Az időkapszulaként szolgáló ládákba egyebek mellett lyukszalagok, cd-, dvd- és blu-ray-lemezek kerültek, valamint olyan leírások, amelyek a következő generációk számára lehetővé teszik az akkor feltehetően már ósdinak számító adathordozók lejátszására alkalmas készülékek legyártását. „A kőbe vésett betűk évezredekig, a papíron lévő szövegek több száz évig maradnak olvashatóak, míg a digitális lemezek néhány év alatt tönkremehetnek” – magyarázta újságíróknak a 18 millió euróba kerülő Planets projekt vezetője, a zsidó származású Andreas Rauber, a Bécsi Egyetem professzora.(hvg.hu)

JOBBIK GONDOLAT