2010/08/21 Közélet

Fotó: Ariel Jerozolimski 

A zsidók gyűlöletének elemei a nem-zsidók felé a Rabbi tanítások mitikus törvényei „szentségei által”.

 Sok társadalomban, temetőket felvázolni a kulturális összetartozás, beleértve a családi, törzsi, társadalmi-gazdasági, és nemzeti kapcsolatokat. Mert az urbanizáció, a modern kor hozta a hangsúly katakombákban és a helyi temetők nagyobb temetők, beleértve a képződését temetkezési társadalmakban, ahol az emberek vásárolt sír helyeket, hogy temessék el.

A zsidó közösségek nemzsidó társadalmon kívül, a hevra Kadisha ("szent társadalom") biztosítja, hogy az összes holttestet kapnak megfelelő tisztító (Tahara) és temetkezési, míg a kizárólag megtartja sírok a tagjai számára. Gyakran köré zsinagógák, szervezetek vagy céhek, a tagság kizárólag a zsidók számára tart fent helyeket.

Ez az érzés származott már a Bibliában, mint Ruth megjegyzi vele átalakítani elfogatóparancsot temetkezési vele új zsidó nemzet létrehozni (Targum Ruth 1:17).

Ez a kizárólagosság nem szabad összetéveszteni az apátia a nemzsidó halottak felé. Egy listát a kedvességét végzett pogányok felé, az a béke érdekében, a Talmud szerint: "El kell temetni, nem-zsidó halott mellett zsidó halottat" (Gittin 61a). Nahmanides (Mózes 21:22), megjegyezve, hogy Joshua ragaszkodott temetkezési legyőzte kánaáni királyok (Józsué 10:27), továbbá azt jelentette, hogy a lemondás arról, hogy minden holttest megsérti a bibliai tilalmat (Minhat Hinuch 537:3).

Ez a talmudi rendkívüli volt, történelmileg érthető, hogy előírják a temetés zsidóknak, még akkor is, ha nem zsidó halt meg velük, de nem ugyanabban a temetőben (Rashba). Egyes elemzők arra utalt, hogy ez a szétválasztás ered jogi érzés, hogy felszentelt temetkezési elválasztások különbözőek a zsidóknak (Ran).

A Talmud azt állítja, hogy nem szabad eltemetni valaki gonosz mellett egy igaz zsidó személyt (Szanhedrin 46a). Későbbi halachic irodalom következtetni, hogy az embereknek kell mellé temették e hasonló vallási alapút, azzal a nagyon jámbor különíteni a kevésbé jámbort (yd 362:5). A Talmud is azt állítja, hogy külön temetők létre hozni a halálbüntetést bűnözőknek, attól függően, súlyossága az alkalmazott módszer a büntetés.

Míg Rabbik Moshe Szófér (Hatam Szófér yd 341) és Abraham Kook (Da'at Kohén 201) úgy ez a törvény már bibliai állapot, néhány korábbi forrás tekinteni azt az elvet, mint egy általános szokás misztikus konnotációival (Maharil Smachot 10), és teljesen Maimonidész kihagyja azt.

Minden esetben a végrehajtás elve nem mindig volt megfigyelhető (Minhat Elazar 02:41), talán azért, mert továbbra is nehéz meghatározni a relatív igazságot minden egyes személy esetében. Akiknek vallási külömbség indokolt társadalmi szankciók néha temették egy külön területen, de minden zsidó, aki nem vált hitehagyott fenntartja magának a jogot, hogy a temetés temető falak közzé kerüljön (Tzitz Eliezer 10:41:02).

A modern idők, külön temetkezési zsidók vált bonyolulttá nagyobb társadalmi keveredést és a "kötőjeles identitás" a versengő kulturális hovatartozástól. Mivel a rabbi által ellenőrzések temetési rítusok, Izrael szembe ezzel a kihívással való tekintettel a temetkezési nem zsidó katonák és a polgárok, mint Amos Yarkoni (Yabia Omer yd 7:36).

Némi vita, finom különleges elválasztása hozta néha létre, a nem zsidó sírokat a temető szélén, vagy elválasztani a szomszédokat díszítő bokrokkal.

Rabbi Yehuda Shaviv (Tehumin 14), hivatkozva a potenciális talmudi precedenst (Bava Batra 10a), azt javasolta, hogy ez a gyakorlat esetleg nem szükséges a katonai temetők épített temetni elvtársak-és-fegyveresek különbségtétel nélkül.

Ő megállapította továbbá, a 17. századi véleményen van, hogy lehetővé teszi a zsidók és nem zsidók, akik meghaltak együtt temessék el ugyanazon udvarban (Bach yd 151).

Miközben a reform-mozgalom engedélyezett vallások temetés a 20. század elején, az amerikai konzervatív mozgalom a közelmúltban engedélyezte a létesítmény külön szekciók keretében zsidó temetők a vallásközi párok, tükrözve a növekvő nyomás szociológiai vegyes házasság az adott válaszok.

Ortodoxia, a maga rendíthetetlen ellenzi a vegyes házasságot, kitartott amellett, hogy házasságra zsidókat kellene eltemetni külön szakaszonként zsidók hasonló vallási jellegű (Kolbo Al Avelut 1:194). Nem zsidó házastársak, vagy utódok nem engedélyezett temetkezése a zsidó temetőben (Melamed Le-Ho'il yd 127).

Ezért gyakorolt nyomás következtében az orosz bevándorlók politikai pártok, a volt izraeli vezető rabbik Izrael Meir Lau és Eliahu Bakshi-Doron engedélyezett zsidó házastársak, kérésre, hogy szállítsák a nem zsidó temetők (Tehumin 17). (Együtt lehessen zsidó és nem-zsidó haláluk után is. Szerk.)

Ha egy temető által ellenőrzött, akik engedélyezett vallások interments, Rabbi Moshe Feinstein követelte, hogy egy külön szakaszt, elválasztás egy rövid fal, nyújtható azoknak, akik követni kívánják a klasszikus temetés szabályai (Igrot Moshe yd 3:147).

Mint dokumentálni rabbi Mose Yeres (Hagyomány 23:03), egy bonyolultabb ügy olyan nem-zsidó, aki meghalt, mielőtt befejeződik az átalakítás, a legtöbb decisors elfogadta a temetkezési belül a zsidó temetőben, legalább követően a tényt.

Több ellentmondásos, azonban vannak esetek bevonásával alakítja nem fogadtak el Ortodox szabványoknak. Míg a rabbi Yehiel Weinberg ragaszkodott ahhoz, hogy az ilyen "elfogadhatatlan" alakítja át kell eltemetve egy külön fejezet, annak ellenére, hogy esetleges politikai okok miatt került oda (Seridei ESH 2:99), Rabbi Feinstein állította, hogy az egyik ne vegyenek részt a megosztó küzdelem során az ügyet, és annak pusztán biztosítja, hogy több hagyományőrző zsidók temették el máshol (Igrot Moshe yd 1:160).

Ezek a döntések kiemelik a komplex szociológiai dinamikus a temetők, szimbolikus jelölés, hogy a zsidók továbbra is egységes és a megosztott, még a halálban is.

Kommentál

Mint látható politikai kivétel. Lásd Magyarországon az úgynevezett „munkásmozgalmi panteont”. Ahol nem-zsidók és zsidók egy célért küzdöttek és fogtak fegyvert (gyilkoltak gyermeket, nőket mint „antifasiszták”) lehetnek együtt. Mert amúgy is mivel „kevésbé jámborak voltak” így nem szükséges őket csak zsidó temetőbe temetni. Vagyis a "munkásmozgalmi panteon" felszámolása esetlegesen, vagy második világháborús orosz megszállók jelképeinek felszámolása antiszemitizmus a zsidók szerint. Ez maga a náci visszarendeződés szerintük. Innen ered ezen megnyilatkozásuk "kultúrája".

A fenti leírásból származik a zsidó mint felsőrendű kiválasztott megkülönböztetése. Hazánkban egy zsidó száz évre vált sírhelyet, addig egy nem-zsidók a törvény szerint csak húsz évre.

Láthatjuk milyen kulturális nézőpont van kialakítva a zsidóknak, ami elsődlegesen a mint magukat „kiválasztottaknak” mondják , ezért illetik meg kiemelt jogok még halálukban is.

Addig egy keresztény temetőt az üzlet kedvéért akár tehén legelővé is alakítja egy zsidó. A rabmisztikus mitikus tanítás szerint nem sért vele jogokat.

Ne feledjül el a gyűlölet gyengévé tesz. Ne kövessük a zsidók módszereit.

Sírokat nyittatnak fel - Ők döntik el, ki a zsidó: terrorista ultraortodox térhódítása Izraelben

(jpost.com alapján JOBBIK GONDOLAT)