2010. április 29. Közélet

Előttem, van a kép. Szinte látom… Ül a Schiffer gyerek valamelyik Dob, vagy Király utcai lakásban, s mellette pár humanista.

Percek óta nagy a csend.

– Mit gondoltok, beszopják? – Mondja épp egy Gödör-klub töltelék, s hízott szemeit a többire emeli.

 - Á, szerintem kizárt. Ennyire még ők sem hülyék! – legyint fásultan egy másik, s megigazítja Free Tibet kitűzőjét.

- De meg kell próbálni, nincs más választásunk. Ha már az öregek így megutáltatták magukat. Végül is nem lehetetlen. „Ezek” annyira balekok.

S lőn!

A magyar már megint balek volt, ismét és újra.

Az írófajta így nem tehet mást, mint próbálja felnyitogatni a szemeket.

Megint, újra, és századszor.

Van egy – zömmel budapesti – dac és érdekszövetség, mely nagyjából a kiegyezés óta mérgezi a magyarság életét.

Nevezte már önmagát ezerféleképp.

Volt szabadelvű, mint Jászi, haladó és felvilágosult, és volt szocdem.

Járt a Galilei-körbe, támogatta Károlyit, majd később Kun Bélát.

Megfordult köztük hadseregszállító, népbiztos és filozófus.

Lelkesedett a szovjet bevonulásért, majd lett hithű kommunista, s az eszméért rajongott.

Olykor még kevesellte is Kádárt.

Maoista izgatásért ült is pár darab belőlük, de jött a 80-as évek, és ők megvilágosodtak.

„Demokratikus ellenzék”.

Erre cserélték le a táblát, lettek a nagybetűs DE, majd az SZDSZ.

Őket már ismerjük.

Ávós nagypapa, Szadeszes fiú, LMP-s unoka.

Ez a származási és vérvonal.

Hogyan hihette bárki, hogy felállhat parlament, s ők nincsenek ott?

Hogy lehetett ennyire balek?

Míg a jobboldal egymást szecskázta, ők szépen betelepedtek.

Közös ismertetőjegyük: aggódnak.

Mindig és állandóan.

A kisebbségekért, az emberi jogokért, a diszkriminációért, a kirekesztésért, a drogosokért, a homokosokért.

Minél idealistább, világmegváltóbb és vadhumanistább szólamokat hangoztatnak, annál inkább róluk van szó.

Tökmindegy mi az aktuális paraván, a lényeg ugyanaz.

Figyeld, hülye magyar, innen lehet felismerni.

„Minden ember egyenlő!”

Ezt a baromságot csakis ő mondhatja.

Ha így kezdi, megint csak róla van szó.

Rajongnak mindenért, amiben ott szerepel a szó: Más.

Aláírást gyűjtenek a grönlandi anarchistákért, a chilei feministákért, a fokföldi alternatívokért.

Egyetlen dologért nem rajonganak: a magyarság.

Ezért nem aggódnak.

Csak, ha kezd talpra állni.

Akkor be vannak tojva, s jő a félelem, a rettegés.

A bőrönd bepakolva.

De sajnos mindig maradnak. (Vagy a LMP vagy MSZP vagy Új Baloldal. Tiz százalék be nyelte....)

( Polgári Hirszemle alapján szerk.)