2011. október 19. Közélet

Léhmann György meggyőződése, hogy a rendőrök azért vételezték ki a lőszert is és a lőfegyvert is törvénytelen módon, mert lőni is akartak vele. A Balsai-jelentés szerint október 23-án a REBISZ 1700 db. könnygázgránátot, és 2000 db. gumilövedéket lőttek ki a többségében nemzeti ünnepet ünneplő emberekre, és azt akarták elérni, hogy ünneplés helyett minden békés szándékú ember fusson előlük el. Kellett azzal számolniuk reálisan a REBISZ erők szervezőinek, hogy több ezer emberből lesz egy vagy több olyan Mike Tyson típusú ember is, aki egyetlen gumilövedék láttán is akár puszta kézzel nekik megy. Nem gondolhattak reálisan arra, hogy egyetlen ember sem lesz, aki az 56-os forradalom 50. évfordulóján akár élete kockázatával is szembefordul velük.

Előrebocsátom azt, hogy ténylegesen írásom az alábbi idézettekkel igazolt tényállás ismertetése után kell kezdődjön azért, mert tiszteletben kell tartanom azt az alapelvet, hogy csak kétségtelenül bizonyított tényeket lehet a büntetőjogban bárki terhére figyelembe venni.

Az Országgyűlés Elnökéhez szeptember 25-én felterjesztett, 2006. őszi erőszakos rendőri tevékenységről szóló „Balsai-jelentés” az események ismertetése után a III. fejezetben többek között ismerteti a rendőri azonosítók hiánya, a gumilövedékek, könnygázgránátok, viperák használatával, valamint lovasroham elrendelésével kapcsolatos törvénytelenségeket, és e körben többek között a következő megállapításokat is teszi:

„A gumilövedékek több ezres mennyiségben történő használata nem felelt meg ezen, a kényszerítő eszközök arányosságára vonatkozó rendelkezéseknek. Bár a találati arány nem igazolja, de a tömeg becsült létszámát tekintve minden állampolgárra jutott minimum egy lövés . A tömeg heterogén mivoltát figyelembe véve tehát kijelenthető, hogy a kényszerintézkedés

számszerűleg aránytalan fellépésnek tekinthető, így az Rtv. szerint is jogellenes.

Amint a későbbiekben bemutatásra kerül a kényszerítő eszköz használata számos esetben 8 napon túl gyógyuló súlyos vagy életveszélyt okozó testi sértést, illet őleg maradandó fogyatékosságot okozott . Ilyen sérelmek okozása nem volt arányban az intézkedés céljával és az arányosság követelménye azáltal is sérült, hogy a rend őri erők számára rendelkezésre álltak olyan enyhébb súlyú kényszerítő eszközök, amelyek használatával is eredményesen lehetett volna végrehajtani a tömegoszlatást (vízágyú, könnygázgránátok).”

„A REBISZ által 23-án felhasznált könnyfakasztó gránát és gumilövedékek száma:

Könnygázgránát 1700 db
Gumilövedék:
17,5 mm-es 400 db
8,4 és 7,8 mm-es 1097 db
Gumigranulátum (forgács) 461 db
Összesen 3658”

„A rendőrök azonosíthatatlansága

Budapest közterületein 2006 . szeptember 17-étől a szolgálati egyenruha helyett az ún.gyakorló (bevetési) ruhába öltözött rend őri erők döntő többségükben nem viselték az azonosító jelvényt, a szeptemberi-októberi csapaterős oszlatások során pedig ez minden észlelési körbe került rendőrről hiányzott.

A tartósan törvényellenes állapot az október 23-i tömegoszlatást követő televíziós nyilatkozataiban Budapest rendőrfőkapitánya a végrehajtó állomány gyakorló ruhájáról hiányzó azonosító jelvényekről azt állította, hogy azok „leestek”, majd használatuk mellőzését az öltözködési szabályzatra (12/2006 . ORFK utasítás) hivatkozva próbált a legalizálni.”

Ilyen előzmények után a VII. fejezetben pedig a jelentés részletesen foglalkozik Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök büntetőjogi felelősségével is többek között az alábbiak szerint:

„A felsorolt események láncolatából kitűnik, hogy a Gyurcsány-kormány folyamatosan és fokozatosan fenntartott egy állandó és konspiratív elemektől sem mentes veszélyérzetet, ami megkívánta a megerősített és folyamatos rendőri jelenlétet, ellenőrzéseket.

Ebbe a sorba tökéletesen beleillik mind az őszödi beszéddel induló, MTV ostromon És annak megtorlásában folytatódó, majd október 23-án kicsúcsosodó eseménysorozat.

Felvetődik a kérdés: Cui prodest? Azaz kinek használt mindez, kinek az érdekében történt?

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök így értékelte a szeptember 20-ról 21-re virradó éjszaka embervadászatait:

A rendőri vezetéssel naponta többször találkozom. Úgy látom, hogy a magyar rendvédelem erre a kihívásra képes a kedd esti és a tegnap esti minőségben reagálni, és a rendet tartósan fenntartani.

Gyurcsány keményen lecsapat a rendbontókra címmel megjelent Index/MTI hír, (2006. szeptember 20., szerda 11 :37):

Nincs türelem a rendbontókkal szemben, a leghatározottabban fel kell lépni ellenük! - jelentette ki a kormány szerda délelőtti ülésének nyilvános részén Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök szerint Budapesten és Magyarországon rend van, a rendőrség éjszaka megvédte az embereket.

2010. szeptember 23-án Gyurcsány Ferenc Kövér László házelnöknek írt levelében a következőt írja:

Miniszterelnökként természetesen többször is beszéltem rend őri vezetőkkel, részt vettem a Nemzetbiztonsági Kabinet ülésein. Tájékoztatót, értékelést kértem, továbbá megfogalmaztam elvárásaimat.

Október 23-án, - miközben a híradások folyamatosan tudósítottak a rendőri túlkapásokról-, Gyurcsány Ferenc a köztelevízió híradójának tett rövid nyilatkozata a rendőrségre szándékerősítően hathatott, sőt, a „minden eszköz” sugallatával elvárásokat fogalmazott meg a rendőrséggel szemben:

A rendőrség nemcsak jogosult eldönteni, hogy hogyan kell helyreállítani a nyugalmat, hanem kötelessége is.

Majd az események és fenti miniszterelnöki mondatok összegzéseként megállapította a jelentés azt, hogy:

„A miniszterelnök beszédét tehát nem lehet nem mindezen intézkedések politikai jóváhagyásaként értelmezni . Ilyen szituációban kormányfő részéről valószínűsíthetően egy túlkapásokra utaló fél mondat elég lett volna ahhoz, hogy az oszlató állomány hierarchiáján az ORFK parancsnoktól az őrmesterig „végig fusson” egy arányos intézkedésre figyelmeztet ő parancs, miniszterelnök érdekei azonban ezzel ellentétesek voltak.”, és hozzáfogott az ily módon bizonyított miniszterelnöki magatartás büntetőjogi értékeléséhez az alábbiak szerint:

„Terrorcselekmény lehetősége

Vizsgálatom során felmerült, hogy a motivációra és a felsorolt események láncolatára tekintettel felvetődhet a Btk. 261 .§-a (1) bekezdés b) pontjában megfogalmazott terrorcselekmény elkövetésének lehetősége is.

A Btk. 261 . § (1) bekezdése szerint

„Aki abból a célból, hogy
a). . . .
b) a lakosságot megfélemlítse
c).
a (9) bekezdésben meghatározott személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt követ el, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

A Btk. 261 . § (9) bekezdés többek között a következő bűncselekményeket sorolja ide:

testi sértés [170. § (1)-(5) bek .], foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés
[171 . § (3) bek .], személyi szabadság megsértése (175 . §)

A törvényi szabályozásra figyelemmel a terrorcselekménynek nem csak a külföldi sajtóhírekből és mozifilmekből a közvélemény által is ismertebb cselekmény minősülhet, hanem hatályos büntetőjogunk szerint a lakosság megfélemlítése is, amennyiben az erőszakkal párosul.”

Ténylegesen iratom tehát fenti ismertetés után most kezdődik.

Akként, hogy dr. Balsai István miniszterelnöki megbízott szerintem elnagyolta a vonatkozó törvényhely ismertetését, illetve az általa vizsgált eseményeknek büntetőjogi következményeire vonatkozóan döntő körülményeket egyszerűen kihagyott, „elfelejtett” Jelentésében közölni.

Kezdem azzal, hogy az általa részben idézett törvényhely a Btk.-ban helyesen a következőképpen olvasható:

261. § (1) Aki abból a célból, hogy

a) állami szervet, más államot, nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön,
b) a lakosságot megfélemlítse,
c) más állam alkotmányos, társadalmi vagy gazdasági rendjét megváltoztassa vagy megzavarja, illetőleg nemzetközi szervezet működését megzavarja,
a (9) bekezdésben meghatározott személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt követ el, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(9) E § alkalmazásában
a) személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekmény az emberölés [166. § (1) és (2) bek.], a testi sértés [170. § (1)-(5) bek.], a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés [171. § (3) bek.], a személyi szabadság megsértése (175. §), az emberrablás (175/A. §), a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény [184. § (1) és (2) bek.], a vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése [185. § (1) és (2) bek.], a hivatalos személy elleni erőszak (229. §), a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak (230. §), a hivatalos személy támogatója elleni erőszak (231. §), a nemzetközileg védett személy elleni erőszak (232. §), a közveszélyokozás [259. § (1)-(3) bek.], a közérdekű üzem működésének megzavarása [260. § (1)-(4) bek.], a légi jármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése (262. §), a robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (263. §), a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés [263/A. § (1)-(3) bek.], a haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel visszaélés [263/B. § (1)-(3) bek.], a radioaktív anyaggal visszaélés [264. § (1)-(3) bek.], a nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés [264/C. § (1)-(3) bek.], a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény (300/C. §), a rablás (321. §) és a rongálás (324. §)

A Jelentés készítőjének látni kellett azt, hogy a terrorcselekmény célzatos bűncselekmény, melyből következően azt is látnia kellett, hogy a törvényhely 9. bekezdésében említett személy elleni erőszak megvalósulását feltételező testi sértéssel kapcsolatosan a vád eredményessége érdekében azt kellene bizonyítani, hogy a gumilövedéket, viperát használó, testi sértéseket okozó azonosító szám nélküli rendőrök abból a célból okozták a testi sértéseket, hogy ezáltal a magyar lakosságot megfélemlítsék.

Mindezek tudatában pedig feltehetően azt is tudta a miniszterelnöki megbízott, hogy a „kétségtelenül bizonyított tény” követelményének szem előtt tartásával a vád rendkívül gyenge lábakon állana a terrorcselekmény elkövetésének megállapíthatóságához.

Ezért volt helytelen ismertetését a 9. bekezdéssel kapcsolatosan a testi sértés és a személyi szabadság megsértésénél abbahagyni, hanem helyesen a törvényhelynél fellelhető valamennyi bűncselekmény lehetőségét vizsgálni kellett volna.

Valamint terrorcselekmény nevű bűncselekmény elkövetésének bizonyításánál szerintem döntő körülményeket mindenképpen indokolt lett volna ismertetni úgy, ahogy dr. Völgyesi Miklós nyugalmazott bíró az október 7-i feljelentésében az alábbiak szerint ismertetett:

„A Miniszterelnöki megbízott úr jelentésének VII. fejezete külön alcímben tárgyalja a terrorcselekményben bűnösség felvethetőségét.

Az ott kifejtett érvrendszer további kiegészítéseként említem:

Ø Az MTV Szabadság tér felöli főbejáratát, mintegy 120 főben meghatározott „keménymag” támadásakor — az ORFK Közleményében személyre szólóan is elismerten — egy rendőr 28 db éleslőszert lőtt el. A Közlemény nem ad választ arra, hogy miképpen kerülhetett ilyen mennyiségű éleslőszer a rendőr birtokába, és azt milyen okból, milyen lőfegyverből lőtte ki. Géppisztolyból, vagy tárakat cserélve maroklőfegyverből?

Ø Az MTV székház Nádor utcai oldalán a Zoltán utcába telepített rendőri csapaterő várakozási térségében, Majoros Zoltán rendőr ezredes nyitott ajtók mellett őrizetlenül hagyott rendőrségi mikrobuszt talált, amely 12 ember gépkarabélyával a hozzá tartozó éleslőszer-kiszabottal volt megrakodva. (2010. szeptember 6. — az OGY Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság albizottsága előtt tett nyilatkozat, A356-7/2010. számú országgyűlési jegyzőkönyv)

Ø Az Internetről levett fotódokumentáció és az azonosításhoz szükséges gyártói műszaki leírás bizonyítékai szerint, 2006. október 23-án valamilyen speciális rendőri szolgálat golyóálló mellénybe, és védőfelszerelésekbe öltözött emberei AMP-69-es 7,62 mm-es Kalasnyikov gépkarabéllyal, kilövésre csőre húzott PGK-69 páncélelhárító kumulatív puskagránáttal felfegyverkezve, Budapest belvárosában félelmet keltő módon jelentek meg.

A fenti három tételben említett fegyverek, lőszerek, eszközök a Rendőrség Szolgálati Szabályzata, és annál alacsonyabb rendű más igazgatási szabályok szerint a tömegoszlatásnál és a tömegkezelésnél meg nem engedett „kényszerítőeszközök”.

Ezeknek az eszközöknek a demonstratív felvonultatása egyértelműen csak a lakosság megfélemlítését szolgálta.

A történeti események talányos kérdése, hogyan fordulhatott elő, hogy a REBISZ erők (melynek parancsnoka a budapesti rendőrfőkapitánynak nincs szolgálatilag alárendelve) Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány parancsnoklása alatt vételezhették fel a fegyverraktárakból a tömegoszlatás törvénytelen eszközeinek minősülő tűzfegyvereket? A Gönczöl-jelentés 2.4.4. fejezete (7) bekezdése utolsó

Előttem ismeretlen okoknál fogva a most idézett adatokról egy szót sem említ a miniszterelnöki megbízotti jelentés.


Arról, hogy az MTV székháznál történt események idején nyitott mikrobuszban 12 gépkarabélyt, ehhez tartozó éleslőszer-kiszabottal őrizetlenül találtak, majd 2006. október 23-án golyóálló mellénybe, és védőfelszerelésekbe öltözött rendőri szolgálatot teljesítő emberek Kalasnyikov gépkarabéllyal kilövésre csőre húzott PGK-69 páncélelhárító puskagránáttal felfegyverkezve Budapest belvárosában félelmet keltő módon jelentek meg.

Olyan eszközökkel, melyek tömegoszlatásnál a Rendőrség Szolgálati Szabályzata szerint meg nem engedett eszközök.

A Jelentés ezzel kapcsolatos hallgatása következtében azzal sem foglalkozik, hogy a most felsorolt fegyvereket az október 23-án azokat használó REBISZ erőkhöz tartozó személyek a REBISZ-hez szolgálatilag nem tartozó Budapesti Rendőr főkapitányságnak fegyverraktárából miként tudták kivételezni.

Pedig a válasz erre egyszerű. Törvénytelenül.

Azért törvénytelen, mert a Rendőri Szolgálati Szabályzatba azaz jogszabályba ütköző célra kivételezett fegyverek és egyéb felszerelések használata, megszerzése törvénytelennek és törvényes engedély nélkülinek tekintendő.

Így jutottam el oda, hogy a miniszterelnöki megbízott Jelentésében nemcsak az éles fegyverek leírtak szerinti megszerzéséről hallgatott, hanem a terrorcselekmény törvényi tényállásánál is „elfelejtette” ennek a bűncselekménynek megvalósulásához szükséges azt a járulékos bűncselekményt megnevezni, melynek elkövetése fentiek szerint 2006. október 23-i eseményekkel kapcsolatosan bekövetkezett.

A Visszaélés lőfegyverrel, vagy bűncselekményről beszélek:

263/A. § (1) Aki

a) lőfegyvert vagy lőszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

BH2002. 339

Összességében kell valamennyi tényezőt, ezek közül elsősorban is a megszerzés körülményeit, indokát, illetve a jogosulatlan birtokban tartás körülményeit vizsgálni ahhoz, hogy megalapozottan állást lehessen foglalni a társadalomra veszélyesség fennállásáról avagy annak esetleges hiányáról. Az ügyet valamennyi részletében vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a cselekmény nem valósítja meg a lőszerrel visszaélés bűntettét. A vádlott lőgyakorlat-vezetőként a lőgyakorlat során, tehát a szolgálati tevékenységével összefüggésben szerzett meg 2 db géppisztolylövedéket, amelyek közül az egyik működésképtelen volt. A további 1 db, működőképes lőszert katonai fenntartású létesítményben, a nőtlen tiszti szállón levő szobájában tárolta, - és arra sem merült fel adat, hogy azt bármilyen bűncselekménnyel összefüggésben kívánta volna felhasználni. Így a magatartás - bár tényállásszerű, de - összességében nem alkalmas a Btk. 263/A. §-a által védeni kívánt jogi tárgy veszélyeztetésére.

Utóbbi jogesetből pedig azért idéztem, hogy még véletlenül se jusson eszébe senkinek olyan hivatkozási alap a bűncselekmény hiányára vonatkozóan, hogy mivel a REBISZ erőkhöz tartozók rendelkeznek fegyverhasználati vizsgával, ezért az engedélyükkel nem lehetett probléma akkor amikor a Kalasnyikovokat 2006. október 23-re beszerezték.

Ugyanis a jogesetben említett lőgyakorlat vezetőnek is volt engedélye, de a bűncselekménynek megszerzéssel történő elkövetéséhez a megszerzéshez szükséges engedély – fenti esetben Rendőrségi Szolgálati Szabályzat előírásainak megfelelő engedély hiánya elegendő.

Idáig rendben is lennénk, fentiek szerint tehát bizonyítottam azt, hogy azokkal szemben, akik a Budapesti Rendőrkapitányság fegyverraktárából a REBISZ erők részére történő Kalasnyikov gépkarabély megszerzésében közreműködtek, álláspontom szerint a Btk. 263/A § szerinti Visszaélés lőfegyverrel, vagy lőszerrel bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsíthatók.

Csakhogy az alapprobléma nem ez volt, hanem az, hogy a Btk. 261. § 1. bekezdésében meghatározott terrorcselekmény bűncselekmény alapos gyanúja megállapítható-e azáltal, hogy ehhez a megállapításhoz szükséges, törvényhely 9. bekezdésében meghatározott egyik bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja fentiek szerint megállapítható.

Abból indulok, hogy amennyiben csupán az lett volna a célja a REBISZ erőknek az engedély nélküli lőfegyver és lőszer kivételezésénél, hogy megfélemlítse a lakosságot, akkor értelmetlen dolog lett volna lőfegyverhez tartozó lőszermennyiséget is vételezni. Hiszen a lakosság az üres tárral rendelkező Kalasnyikovtól éppúgy félhet, mint a tele tárral rendelkezőtől.

Meggyőződésem az, hogy azért vételezték ki a lőszert is és a lőfegyvert is fentiek szerint törvénytelen módon, mert lőni is akartak vele.

Induljunk ki abból, hogy a Balsai Jelentés szerint október 23-án a REBISZ 1700 db. könnygázgránátot, és 2000 db. gumilövedéket lőttek ki a többségében nemzeti ünnepet ünneplő emberekre nem törődve azzal, hogy a lehető legnagyobb sérüléseket kívánták és azt akarták elérni, hogy ünneplés helyett minden békés szándékú ember fusson előlük el.

Kellett azzal számolniuk reálisan a REBISZ erők szervezőinek, hogy több ezer emberből lesz egy vagy több olyan Mike Tyson típusú ember is, aki egyetlen gumilövedék láttán is akár puszta kézzel nekik megy. Valamint azzal is számolt szerintem a szervező, hogy legalább egyetlenegy önvédelmi fegyver előkerül valamelyik megtámadottnál, és ezekre az esetekre szánták szerintem az éles lőszer használatát. Nem gondolhattak reálisan arra, hogy egyetlen ember sem lesz, aki az 56-os forradalom 50. évfordulóján akár élete kockázatával is szembefordul velük.

Hála istennek mondom, hiszen szerintem erre az esetre szánták a fentiekben részletezett Kalasnyikov gépkarabélyok használatba helyezését, illetve golyóálló mellény felöltését.

Hála istennek mondom, de azért mégsem a mostani, hanem inkább mégis az 56-os egyetemistákra gondolok szívesen. Én nem hiszem azt, hogy a régiek mély hallgatása mellett akkor ilyen REBISZ erőknek és ilyen szervezőkkel meg lehetett volna tenni azt, amit 2006. október 23-án tettek.

De ha a Kalasnyikovokra gondolok, akkor talán jobb ez így.

Célja ennek az éles lőszerekkel ellátott lőfegyverek oltalma alatt végrehajtott vérengzésnek szerintem egy olyan állapot elérése volt, hogy az emberek a puszta létükkel és ne a közéleti szereplők tisztességtelenségével, a korrupcióval, az ország pusztulásával foglalkozzanak.

Azaz túlmutat a célja a büntetőjogi szempontból vizsgált cselekedeteknek azon, hogy ezeknek célja az emberek megfélemlítése volt. Ennél többet akartak elérni a szervezők.

A szolgasors tudomásul vételét.

Azt pedig, hogy ebben a bűncselekményben mi volt a szerepe Gyurcsány Ferencnek, ténybelileg elegendő visszaidézni a már idézett nyilatkozatait:

„A rendőri vezetéssel naponta többször találkozom. Úgy látom, hogy a magyar rendvédelem erre a kihívásra képes a kedd esti és a tegnap esti minőségben reagálni, és a rendet tartósan fenntartani.”

„Nincs türelem a rendbontókkal szemben, a leghatározottabban fel kell lépni ellenük!”

„Miniszterelnökként természetesen többször is beszéltem rend őri vezetőkkel, részt vettem a Nemzetbiztonsági Kabinet ülésein. Tájékoztatót, értékelést kértem, továbbá megfogalmaztam elvárásaimat.”

„A rendőrség nemcsak jogosult eldönteni, hogy hogyan kell helyreállítani a nyugalmat, hanem kötelessége is.”

Ami pedig a Gyurcsány Ferenc cselekedeteinek jogalapját illeti, ezek a következők:

1978. évi IV. törvény

a Büntető Törvénykönyvről

21. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.
(3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.

A részesi magatartások közös jellemzői: a járulékosság, az okozatosság és a szándékosság.

A részesség járulékos jellege azt fejezi ki, hogy önmagában nem létezhet, hanem feltételez legalább egy tettest, aki in abstracto büntetőjogilag felelősségre vonható, és aki legalább megkezdte a bűncselekmény végrehajtását. A tettes(ek) oldaláról az szükséges, hogy nevezetteknél ne álljon fent büntethetőséget kizáró ok, azonban nem szükséges hogy a tettes(ek) büntetőjogi felelőssége ténylegesen is megállapításra kerüljön, azaz esetükben felmerülhet a büntethetőséget megszüntető okok bármelyike. Végezetül a tettesnek a bűncselekményt legalább kísérleti szakaszba kell eljuttatnia. Amennyiben erre nem kerül sor, a részesi cselekmény - ha azt a törvény büntetni rendeli - előkészületnek minősülhet. A részesség járulékossága továbbá azt is jelenti, hogy sem a felbujtó, sem a bűnsegéd nem valósíthat meg tényállási elemet, mert ebben az esetben már nem részesség, hanem társtettesség jön létre.

Terrorcselekmény

261. § (1) Aki abból a célból, hogy

a) állami szervet, más államot, nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön,

b) a lakosságot megfélemlítse,

c) más állam alkotmányos, társadalmi vagy gazdasági rendjét megváltoztassa vagy megzavarja, illetőleg nemzetközi szervezet működését megzavarja,

a (9) bekezdésben meghatározott személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt követ el, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

Több szót pedig nem indokolt rá fecsérelni.

  Szabad Hírek