2010. május 19. Közélet

Fölment a szónoki emelvényre és elköszönt. Feltehetően látta ifjú KISZ-es korában a betiltott Tűz van babám című filmet. Fényes ünnepségen, hangzatos beszédek közepette „lenyúlták” a tombola nyereményeit. Javasolták: oltsuk el a villanyt, hogy a tolvajok szégyen nélkül visszatehessék a „lenyúlt” tárgyakat. Orbán Viktor és Semjén Zsolt is tele van még hittel: leoltanák a villanyt, - hátha visszahozzák!!! Századvég: elvesztegetett évek.

Demokráciánk adta gyönyörű-szép vívmánya: a miniszterelnök szólhat, bármikor szólhat a Tisztelt Házban. És szólt! Az Országgyűlés új nyitónapán. Szólt, újra szólt, utoljára szólt, büszke elődje, (Gyurcsány Ferenc) után Bajnai György Gordon. Érdemes volt - „ nem Őszödön” hallgatni!  Lenyűgöző szerénységgel veregette  vállon önmagát, kormányát,  hangsúlyozva: áldásos tevékenységének köszönhetően lett rózsaszínűbb, s még inkább az lehet Magyarországon a világ!
 

Bajnai GYÖRGY Gordon
1968. március 5-én született Szegeden. Közgazdász diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán szerezte 1991-ben. 1991 és 1993 között a Creditum pénzügyi tanácsadó cég munkatársa volt. 1993-ban, Londonban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál volt szakmai gyakorlaton, majd az Eurocorp Nemzetközi Pénzügyi Rt. tanácsadójaként dolgozott 1994-ig. 1995 és 2000 között a CA IB Értékpapír Rt. ügyvezető igazgatója, majd 29 évesen már vezérigazgató-helyettese volt. Közreműködött a Richter, a Mol, a Matáv, az OTP és más kibocsátók tőzsdére vitelében.

2000 és 2005 decembere között a Wallis Rt. vezérigazgatója volt. 2001-től 2004-ig a Graboplast Rt. igazgatósági tagja, 2003-tól 2005-ig a Rába Rt. igazgatóságának tagja volt. 2006 januárjától júniusig a Budapest Airport Zrt. elnöke, 2003-tól 2006 júniusáig a Zwack Rt. felügyelő bizottságának tagja, 2006 márciusától júniusig a Corvinus Egyetem Gazdasági Tanácsának tagja. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át. 2006 júniusától fejlesztési kormánybiztos. 2007 július 1-től önkormányzati és területfejlesztési, 2008. május 15-től nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter.  2009. április 14.-e óta miniszterelnök.

Volt..!

Évtizedes barátság kötötte, köti össze Gyurcsány Ferenccel (is). Pályáját vele kezdte a Creditum pénzügyi tanácsadó cégnél. Milliárdos. Szédületes üzleti karriert futott be.  Neve összenőtt a Wallis Rt.-vel, ami persze nem cseng rosszul a szocialisták és a liberálisok köreiben.  Ám ércesen csikorgott másutt. Híres esete a Hajdú-BÉT csődje. Nem érzett, s azóta sem érez felelősséget a mintegy hatmilliárd forintnyi kárért, amelynek következtében százával mentek tönkre  libatenyésztő parasztcsaládok. Öngyilkosságokról is szóltak a híradások...

Fölment a szónoki emelvényre és elköszönt.

- Természetes dolog, hogy az ország érdeklődése most már azok felé fordul, akikre a cselekvés joga átszáll. Az én tisztem most legelsősorban is az, hogy az általam vezetett kormány megbízatásának végét bejelentsem; mától ügyvezető kormánnyá alakul kormányom, és az alkotmányban megfogalmazott korlátok között folytatja munkáját. Az átadás-átvétel folyamatát pedig legjobb tudásom szerint fogom segíteni.

- Hölgyeim és Uraim! Néhány nap múlva formálisan is átadom hivatalomat az új miniszterelnöknek. Mindezt nyugodt és tiszta lelkiismerettel teszem. Alig egy éve három ígéretet tettünk Magyarország polgárainak. Visszafordítjuk az országot a gazdasági összeomlással fenyegető útról, megteremtjük a gazdaság tartós növekedésének alapjait, és egyben tartjuk a társadalom stabilitását biztosító kereteket. Ma a magyar polgárok megértése, türelme és kitartása előtt ismét fejet hajtva mondhatom, amire vállalkoztunk, elvégeztük. Sőt többet is. Stabil költségvetést, növekedési pályán lévő gazdaságot adunk át utódainknak. (Derültség és felzúdulás a Fidesz soraiban.) Ha Magyarország és a magyarok elmúlt egyévi, tiszteletet érdemlő teljesítményét csak az elmúlt egy hét gazdasági adatai alapján mutatnánk be, az erőfeszítések értelme azokból is egyértelműen látszik.

- Bizakodásra adhat okot, hogy példátlan visszaesés után újra növekszik a gazdaság, az első negyedéves gyarapodás üteme meghaladja a térség országainak és az Európai Unió átlagának szintjét, hogy a gyötrelmes hónapok után először csökkent a regisztrált álláskeresők száma, és az év elején vártnál egyelőre kisebb az államháztartás hiánya. Az ipari termelés, az export, a turizmus gyarapodásáról szóló számok a gazdaság motorjának lassú beindulásáról tanúskodnak, ami azután remélhetőleg a foglalkoztatás beindulását is maga után vonhatja.

- Pedig odakint még tombol a válság vihara. Most éppen görögül, románul, spanyolul, portugálul és angolul mondja azt egy miniszterelnök, hogy fájni fog. Amit Görögországnak és várhatóan több európai országnak mostantól egészen egyszerűen muszáj lesz elvégeznie, azt Magyarország már javarészt maga mögött tudhatja. És a görögországi lángok fényénél különösen felértékelődik a magyar polgárok türelme és áldozatvállalása. Köszönet és elismerés jár érte minden honfitársamnak. (Taps az MSZP és a kormány soraiban.) S még egyszer elmondom: köszönet érte az előző parlament felelős, elszánt többségének. Felelősségvállalásuk nagy politikai árat követelt a jelenben, de hiszem, hogy komoly befektetés a jövőbe. A világszerte még ma is tomboló gazdasági válság hatására egyre több országban kényszerítődik ki a józan, felelős politizálás, a pártérdekeket a közérdek mögé szorítani merő kormányzás gyakorlata.

- Tisztelt Ház! Amikor a válságkezelés eredményességéről beszélünk, érdemes pontosan fogalmazni. Nemcsak az egymás iránti méltányosságból, hanem azért is, mert soha ilyen rövid nem volt még a távolság egy rossz, felelőtlen politikai mondat és az emberek zsebe között. Talán elég, ha csak az 1 millió 700 ezer devizahiteles család terhei és a forint árfolyama közti összefüggésre utalok. Egy éve vészhelyzet fenyegetett. Ma már nem. A vészhelyzettel való riogatás ráadásul önmagában is veszélyes. Aki az ördögöt festi a falra, annak esetleg meg is fog jelenni, és akkor mindnyájunknak - munkásoknak, tanároknak, orvosoknak, vállalkozóknak, nyugdíjasoknak - megint meg kell küzdeni vele.

- Hazánk ma túl van a közvetlen életveszélyen, az életmentő műtét után állapota stabil, a rehabilitáció első eredményei látszanak, de a teljes gyógyuláshoz még sok és kitartó munkára van szükség. A válság tanulsága, hogy a tartós egészséghez az országnak is életmódváltásra van szüksége. Változásra van tehát szükség, olyan nagyra, amilyenre lehetőséget ad a nagy támogatottság, a nagy többség. A kiindulópont megfelelő ezekhez a változásokhoz. Európában ma miénk az ötödik legkisebb költségvetési hiány. Az államháztartási hiány - a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Bizottság és a független Költségvetési Tanács által is auditálva - az elvárt 4 százalék körül maradhat, ha az új kormány másként nem dönt.

- A magyar adósságszint ma már alacsonyabb az európai átlagnál, és más országokkal ellentétben az idén már csökkenő irányba fordul. A kisebb adósságállomány és a gyorsan csökkenő kamatok miatt kisebb lesz az adósságszolgálat, ami 2013-tól jelentősen csökkentheti az állami kiadások mértékét is, tehát növeli Magyarország mozgásterét. A válságkezelés megkívánta fájdalmas döntések mellett a kormány minden eszközzel azon volt, hogy enyhítse a válság hatásait, és védje a legkiszolgáltatottabbakat. Ezt érzékelhette 130 ezer család, amelynek a krízisalap támogatása segített túljutni a nehézségeken. Érzékelhette több mint 60 ezer kisnyugdíjas, akinek a méltányossági nyugdíjkeret nyújtott segítséget. Érzékelhette az a 100 ezer munkavállaló, akiknek a munkahelymegőrző program mentette meg a munkahelyét, és érzékelhette az a 100 ezer, a segélyezésből a munka világába visszailleszkedő honfitársunk, akiknek az „Út a munkába” program biztosított munkát, és ezzel talán több önbecsülést is. (Taps az MSZP soraiban.) S e hét közepe óta azt is tudjuk, hogy 2010 első negyedévében a magyar gazdaság visszatért a növekedési pályára, egy gyorsulóban lévő gazdaságot adunk át utódainknak.

- Tisztelt Ház! A válságkezelő kormányon tehát sok minden számon kérhető. A válságkezelő kormány felelős a forint árfolyamának alakulásáért, a nemzetközi bizalom visszatértéért, a gazdasági és a politikai válság jó vagy kevésbé jó kezeléséért és sok minden másért is. Egy dologért azonban nem tehető felelőssé: a mások ígéretéért. Minden párt és minden választó tisztában lehetett Magyarország minden lehetőségével és minden kockázatával. Ha máshonnan nem, hát onnan, hogy magam itt, ebben a Házban tiszta, világos szavakkal sokszor elmondtam. Elmondtam, hogy akkor - és csak akkor -, ha a józan ész gazdaságpolitikáját folytatjuk, ha tartjuk a szigorú, takarékos költségvetést, ha tudomásul vesszük, hogy ezen az úton összeszorított foggal kell végigmennünk, akkor - és csak akkor - 2011-14 között megközelíthető a 4 százalékos éves növekedés, ami négy év alatt akár 2000 milliárd forintos többletet is jelenthet a költségvetés számára.

- Ennyi lehet a mozgástér. Ezt kell elérnünk, és ha elértük, jól megbecsülnünk és beosztanunk. Meg kell becsülnünk, mert a következő évtized világgazdasága sokkal mostohább körülményeket teremt nekünk, mint amilyen a válság előtti évtized volt. Olyan korszakra kell ma felkészülnie Magyarországnak,amelyben lassabb lesz a fejlett világ növekedése és nagyobb lesz a politikai instabilitás. Kevesebb és drágább lesz a hitel, élesedik a harc a megmaradó piacokért, a beruházásokért és munkahelyekért. A nyersanyagok és az élelmiszer ára tartósan magas szinten maradhat a világban. Európában a következő évtized első felében a legtöbb állam az egyensúly helyreállításával lesz elfoglalva, jó esetben takarékossági lépések és szerkezeti reformok, rosszabb esetben adóemelések és infláció gerjesztése révén.

Ebben a helyzetben kell Magyarországnak majd helytállnia. A vészhelyzettől a most újrainduló gazdasági növekedésig hosszú utat tettünk meg egy év alatt. Aki ígért, tudta, hogy milyen fedezete van az ígéretének. Sem az ígéretért, sem a valóra váltás elmaradásáért nem tehető felelőssé más, így a leköszönő kormány sem.

- Tisztelt Országgyűlés! Miként tiszta, átlátható és világos a gazdasági helyzet és mozgástér, amelyben a kormányzást átadjuk, ugyanilyen tiszta, világos és átlátható viszonyokat kívánunk teremteni a kormányzati átadás-átvétel teljes folyamatában. Az elmúlt húsz évben nem készült még olyan részletes, átlátható és előkészített átadás-átvételi leltár a magyar választások történetében, mint idén. Amit mi kérés nélkül, már az első fordulót követően előkészítettünk és az új kormány illetékeseinek felajánlottunk, az nem más, mint a kormányzás lehető legteljesebb röntgenképe, a jól ismert kockázatokkal és lehetőségekkel együtt. Minden feltétel adott ahhoz, hogy az új kormány a lehető legrövidebb időn belül a lehető legtöbb információ birtokában hozzákezdjen a felelős kormányzáshoz. Én a nyilvánosságban hiszek, mindennek érdekében a tegnapi naptól az interneten mindenki számára elérhető a tárcák által összeállított több mint 10 ezer oldalnyi átadás-átvételi dokumentáció. Győződjön meg róla mindenki a saját szemével!

- Hölgyeim és Uraim! Miniszterelnökként a válsággal akartam megmérkőzni, nem egyik vagy másik politikai erővel. Kormányom történelmi küldetéstudat helyett „csak” a hétköznapokkal volt elfoglalva - igaz, nemcsak a jelen, hanem a jövő hétköznapjaival is. Pártoskodás helyett a jó kormányzás ókori, mégis korszerű eszméjében hittünk és hiszünk, amelynek lényege az, hogy minden körülmények között a közérdek szolgálatát igyekeztünk a részérdekek elé helyezni. (Moraj.) Számunkra a reformkor jelesei mutatnak példát. Arra törekedtünk, hogy haza és haladás végre ne egymás rovására, hanem együtt, egymást erősítve legyenek érvényesíthetők.

- Haza és haladás, hagyományok és modernizáció, nemzet és demokrácia, verseny és együttműködés, Magyarország és Európa. Csupa „és”. Folytathatnám a sort, de ez most már az önök dolga. Mi mindannyian, a magyarok közösségének tagjai, így együtt abban vagyunk érdekeltek, azért szurkolunk, hogy önök ebben sikeresek legyenek. Jó munkát kívánok a Magyar Köztársaság új parlamentjének és új kormányának! (Taps az MSZP soraiban. - Bajnai Gordonnal kezet fog Lendvai Ildikó, Mesterházy Attila és Kiss Péter.)

***

Nem folytatjuk, a rossz nyelvek szerint, a „ jóból is megárt a sok!”, - arról nem is szólva, hogy nem a valós adatok közléséről hiresült el a kormány.  Segítendő az eligazodást, a tűztől távolabb lévő, a bársonyszékek retorikusainál hitelesebb jelentésre tekintünk. Tesszük ezt annál is inkább, mert a magasztos ívű kormányértékelésből mindezek vagy kimaradtak, vagy megmásítattak. Állítják: „ A magyar válság nem a világgazdasági válság következményeként keletkezett, hanem attól függetlenül, azt megelőzve bontakozott ki!”

Századvég: elvesztegetett évek…

A magyar gazdaság mélyrepülése az elmúlt években önmagában is igen szembetűnő, de még nyilvánvalóbban jelenik meg, ha nemzetközi összehasonlításban vizsgáljuk eredményeinket. Teljesen egyértelmű, hogy a magyar válság nem a világgazdasági válság következményeként keletkezett, hanem attól függetlenül, azt megelőzve bontakozott ki. Az időközben kitört világgazdasági válság csak „jótékony” módon elfedte a válságunkat, s ezzel késleltette a szembenézést a valósággal.

A lemaradásunk szinte minden területen jól kitapintható és statisztikai adatokkal dokumentálható. A legfájóbb talán a visegrádi társországoktól való lemaradásunk. Míg 2001-ben a davosi Világgazdasági Fórum (WEF) versenyképességi rangsora szerint a visegrádi régió legversenyképesebb állama Magyarország volt a maga 26. helyével, addig 2007-re valamennyi térségbeli állam megelőzte hazánkat, s mi visszacsúsztunk a 62. helyre. Ha a magyar gazdaság is a visegrádi országok növekedési ütemével tudta volna bővíteni a GDP-jét 2005 és 2009 között, akkor ma a GDP-nk 20 százalékkal volna magasabb. Ez az egyötödnyi bruttó nemzeti termék azonban egyszer és mindenkorra elveszett.

Az elhibázott modernizáció és gazdaságpolitika következtében hazánkban egy duális gazdasági szerkezet alakult ki: a tőkeerős, viszonylag modern és versenyképes külföldi tulajdontöbbségű vállalkozások és a tőkeszegény, alacsony versenyképességű hazai tulajdontöbbségű vállalkozások egymás mellett élésével. A külföldi vállalkozások állítják elő a GDP több mint egynegyedét, a GDP növekményének felét, és az export háromnegyedét, miközben a foglalkoztatottaknak alig 15 százalékát alkalmazzák. Ennek megfelelően egyre szélesebbre nyílott az olló a GDP (a megtermelt) és a GNI (a felhasználható jövedelem) között. 2007-ben a rés már 7,1 százalék volt, kumuláltan az 1995–2007-es időszakra pedig 65 százalék, vagyis mintegy kétharmadnyi éves (átlagos) GDP-nk veszett el a belföldi felhasználás számára.

A foglalkoztatás kétharmadát biztosító hazai gazdaság növekedési potenciálja gyenge, technikai fejlesztésekre önerőből képtelen, humántőke-ellátottsága alacsony szintű. A két szektor közötti kapcsolat gyenge és esetleges, a külföldi vállalkozások szigetekként léteznek, a hazai beszállítók helyett az importra támaszkodnak. Emiatt a technológiai transzfer, a technikai fejlesztések tovagyűrűző hatása egyáltalán nem jellemző hazai körülményeink között.

A rendszerváltás utáni gazdaságpolitika alapvető tulajdonságává vált a ciklikus fiskális élénkítés, a választási évekre fókuszálva. 2002 után a fiskális lazítás állandósult, ami óhatatlanul vezetett el az egyensúly felborulásához, az állam és a magánszféra súlyos eladósodásához. 2006-ra a kibocsátási rés (a tényleges és a potenciális GDP közötti különbség) megközelítette a 4 százalékot, ami jelentős keresleti nyomásról tanúskodik. A komoly egyensúlyhiány felszámolására bevezetett Gyurcsány-, majd Bajnai-csomag számottevően és tartósan nem tudta enyhíteni az egyensúlyi feszültségeket, mert a korlátozó intézkedések alapvetően fűnyírójellegűek voltak. A strukturális reformok hiánya miatt a felhasználási feszültségek óhatatlanul újra jelentkeznek. Ugyanakkor viszont a megszorítások következtében nulla közeli szintre csökkent a potenciális növekedési ütem, amely kedvező körülmények mellett sem emelhető 2 százalék fölé a következő két-három évben.

A laza fiskális politika eredményeként az államadósság gyorsan és óriási mértékben emelkedett, míg 2001-ben az adósság/GDP hányados csak 53 százalék volt, addig 2010 elejére már elérte a 80 százalékot. A visszafogó intézkedések következtében a lakosság is jelentős mértékben eladósodott, ma minden harmadik háztartásnak van devizaalapú adóssága. Az ország teljes (állami és magán) külföldi adóssága eléri a GDP 120 százalékát.

A monetáris politika mozgásterét alapvetően szűkítette a többletkeresletet generáló fiskális politika. Az inflációs célkövetést folytató MNB politikája nem bizonyult konzisztensnek, a pénzügyi stabilitás megőrzésére hivatkozva gyakran az árfolyamcélt követte. A költségvetés eladósodása és a szigorú monetáris politika eredményeként a hazai kamatláb rendre 200–400 bázisponttal az európai kamatlábak fölött volt, ami a devizában való eladósodásra ösztönözte a gazdasági szereplőket. A nagy devizaadósság kikényszerítette az árfolyam védelmét. S így a monetáris politika kényszerpályára került, állandóan reaktív volt, ahelyett hogy proaktívvá vált volna.

Tézisek

1.  A magyar gazdaság az elmúlt nyolc évben jelentős pozícióromlást szenvedett el nemzetközi összehasonlításban, mind az EU27-hez, mind a visegrádi országokhoz képest. Ha a magyar gazdaság is a visegrádi országok növekedési ütemével tudta volna bővíteni a GDP-jét 2005 és 2009 között, akkor ma a GDP-nk 20 százalékkal volna magasabb.
2.  Magyarország gazdasági válságát az teszi különösen súlyossá, hogy a modernizációs modell kifulladása, a választásokkal összefüggő „húzd meg – ereszd meg!” politika ellehetetlenülése és a világgazdasági válság negatív következményei időben egybeestek és egymásra rakódva, felerősödve jelentkeztek.
3.  A válságok elhárítására életbe léptetett kiigazítási csomagok (Gyurcsány- és Bajnai-csomagok) ugyan átmenetileg enyhítették az egyensúlyzavart és elhárították a pénzügyi összeomlást, azonban strukturális reformok híján nem tudták a magyar gazdaságot a fenntartható, tartós egyensúlyi pályára állítani.
4.  A magyar modernizáció elhibázott koncepció alapján ment végbe: (1.) a piaci liberalizáció túl gyors volt, nem adott lehetőséget a hazai vállalkozások megerősödésének; (2.) a privatizáció nem járult hozzá az egészséges piaci szerkezet kialakulásához, konzerválta a monopol-oligopol pozíciókat; (3.) a feltétel nélkül támogatott külföldi tőke pozitív tovagyűrűző hatásai nem érvényesültek: sem a hazai technikai színvonal, sem a versenyképesség nem emelkedett számottevően.
5.  A rendszerváltás utáni 1,5 milliós foglalkoztatás-csökkenést a magyar gazdaság máig nem tudta kiheverni. A hazai aktivitási és foglalkoztatási ráta az egyik legalacsonyabb az EU-ban. Az elmúlt években tovább csökkent az amúgy is alacsony foglalkoztatási szint, s így nem tudott hozzájárulni a gazdasági növekedéshez.
6.  A tőkeállomány bővülése és a technikai színvonal emelkedése sem volt képes meghatározó és tartós szerepet játszani a gazdasági növekedésben. Ennek következményeként az elmúlt években folyamatosan csökkent a potenciális kibocsátás növekedési üteme, ma ez alig éri el az 1,5–2 százalékos szintet.
7.  2002-től 2006-ig a tényleges gazdasági növekedés lényegesen és egyre növekvő mértékben haladta meg a potenciális növekedési ütemet az állami keresletgenerálás következtében, aminek következtében krónikussá vált az egyensúlyzavar és az eladósodottság. 2006 után enyhült a keresleti nyomás (ekkortól elsődlegesen már csak a lakossági vásárlások gerjesztették), de csak 2009-re szűnt meg a pozitív kibocsátási rés.
8.    8. A GDP előállításában egyre nagyobb szerepet játszik a külföldi tulajdonosi szektor, részesedése jelentősen emelkedett az elmúlt 15 évben. A GDP növekményének évi átlagban több mint felét a külföldi tőke állította elő. Ebből következően egyre nagyobbra nyílt a GDP és a GNI közötti rés, vagyis a megtermelt és a felhasználható jövedelem közötti különbség, ez utóbbi rovására.
9.  Az inflációs folyamat az elmúlt években jelentősen mérséklődött, de még mindig igen messze állunk az EU-s átlag elérésétől. A dezinflációs folyamatot rendre megakasztották a központi ár- és adóintézkedések.
10. A jegybank kezdetben a laza fiskális politikára monetáris szigorral reagált, de 2005 utáni lépései már nem nevezhetők konzisztensnek. A monetáris politikai eszköztárból szinte csak a kamatpolitika lett használva, ami főleg a válság idején súlyos hibának tekinthető.
11. A folyamatosan javuló külkereskedelmi mérleg ellenére 2009-ig a folyó fizetési mérleg alig javult az egyre negatívabb jövedelemegyenlegek következtében. A negatív jövedelemegyenleg a növekvő adósság és a duális gazdaság következménye. A 2009-es egyenlegjavulás inkább ciklikus, mint szekuláris okokra vezethető vissza.
12. Míg az időszak elején elsősorban az állam eladósodása volt a jellemző, 2006 után a magánszektor külső eladósodása ugrott meg az elhibázott fiskális kiigazítás és a hibás pénzügyirányítás eredményeképpen. Mára a külső adósságpozíció szinte kezelhetetlen kezd lenni, és nagysága azonnali gazdaságpolitikai fordulatot tesz szükségessé.
13. Számos gazdasági ágazatban van erős piaci koncentráció, vagyis az erőfölényes helyzet miatt nem érvényesül a piaci verseny. A legtöbb piacon megfigyelhető magánmonopóliumok a privatizáció következtében állami monopóliumokból jöttek létre.
14.  A vállalkozások jelentős részénél érdemi különbség van az effektív adókulcs és a normatív adókötelezettség között. A kiterjedt adókedvezmények elsődlegesen a külföldi tulajdontöbbségű vállalkozásokra jellemzőek. Az adókedvezmények mértéke 2007-ben meghaladta a 800 milliárd forintot.
15.   A külföldi tulajdontöbbségű vállalkozások a hazaiakkal szemben viszonylag alacsony létszámmal működnek, ezért lényegesen magasabb a tőke/munka arányuk és a termelékenységük. Továbbá a külföldi vállalkozások jövedelmezősége is lényegesen meghaladja a hazaiakét, és az export részesedése magasabb az árbevételből, mint hazai társaiknak. (Mert a forint-euró spekuláció miatt magas áron szállítanak be, a megtermelt javakat meg alacsony áron számlázzák. a különbséget a tulajdonosok be zsebelik magyar adó nélkül.)
    

Bartha Szabó József

( gondola.hu alapján szerk.)