2010. február 18. Közélet

"Önök csinálják, tisztelt képviselő úr, az ország eladósítását!”
(Molnár Csaba kancelláriaminiszter válasza Navracsics Tibor Fidesz-frakcióvezetőnek. 2010. február 15.)

Nem, nem a Hír TV vágta meg Molnár Csaba kancelláriaminiszter parlamentben elhangzott beszédét, amelyben az ellenzéki önkormányzatokat okolta az ország elképesztő mértékű – még kimondani is sok! – 20396 milliárd forintos adósságáért.

Az országgyűlési jegyzőkönyvet többször is át kellett olvasni, hogy elhiggyük: nem a felvételek fondorlatos manipulálásáról van szó, az ifjúszocialista valóban komolyan gondolta, hogy az elmúlt nyolc évben megduplázódott adósságterhet egyes fideszes városok felelőtlen dorbézolásának köszönhetjük. Molnár és a színpadi elemekkel tarkított drámai felszólalását euforikus tapssal megháláló Vadai képviselő asszony beszámíthatatlanságát kizárva nem tekintgetünk a fejünk fölé, azon aggódva, hogy bármelyik pillanatban leszakadhat az égbolt, továbbá az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása felett sem siránkozunk.

Itt kérem szépen a leleplezés klasszikus esete forog fenn. Utánanéztünk, és a tények birodalma – jelen esetben a jegybank államháztartásra vonatkozó pénzügyi kimutatásai – bizony részben Molnár Csabát igazolják. Részben. Egy egészen kicsi részben. Még pontosabban 0,04 százalékban [téves: 4 % Sz.]. Tavaly 1050 milliárd forinttal nőtt az állam adóssága, az önkormányzatoké 48 milliárddal, ám ebben a kormánypárti települések hitelfelvétele is szerepel. Miskolctól egészen Ajkáig. Mert a 2006-os választások óta tartó folyamatos megszorításokat a fideszes falvak és városok büntetésként kapták, az MSZP-s fellegvárak pedig elvtársi jutalomként.

Hétfői kirohanásában Molnár Csaba tehát igazat is mondott. A települések egy része ugyanis valóban kényszerű hitelfelvétellel próbálta meg kivédeni az utóbbi évek drasztikus forráscsökkentéseit: a kórházak hónapok óta kifizetetlen számláit, az óvónők, pedagógusok, tűzoltók bérét akkor is rendezni kellett valahogy, ha nem volt rá keret. Ma minden harmadik önkormányzat az önhibáján kívül nehéz gazdasági helyzetbe került kategóriába tartozik, azaz saját költségvetésén felüli egyéb segélyek nélkül fizetésképtelen lenne. A hitelek miatt aggódó Molnár Csabának továbbá illene tudni, hogy a települések jórészt az uniós források lehívásához szükséges önrész biztosítása miatt bocsátottak ki kötvényeket, ha ezt nem teszik, százmilliárdos brüsszeli támogatást hagytak volna elveszni.

Ezen a ponton elevenítsük fel a méltatlanul háttérbe szorított egykori önkormányzati miniszterünket, bizonyos Lamperth Mónikát, aki az őszödi beszéd kiszivárgása nyomán elbukott helyi választásokat követően így foglalta össze az MSZP önkormányzati krédóját: „Higgyétek el, tudjuk a dolgunkat. Én olyan javaslatot fogok a kormány elé terjeszteni, ami a szocialista politikusoknak erős lehetőséget és mandátumot ad a regionális területfejlesztési tanácsban.” És lőn. A pártvezetés szándéka szerint megújhodott testületekben az immár többséggel rendelkező MSZP-küldöttek döntöttek a települések forrásairól. Molnár most nemcsak azt kéri számon, hogy a körön kívül rekedt városok túl akarták élni az elmúlt éveket, hanem a kormányzati gazdaságpolitika szarvashibái miatt a többezerszeres léptékű államadósság felelősségét is a nyakukba varrná.

A pofátlanságmérő kiakadt. Ez felér azzal, amikor Budai Bernadett a Fideszt vádolta meg annak az ingatlanadónak a bevezetésével, amit nemrég a szocialisták szavaztak meg.

  (mno.hu alapján szerk)