2010. október 25. Közélet

  Október 23-a nekünk, jobbikosoknak szent, szakrális és élő örökség. Éppen ezért 2003. október 24-én alakult meg hivatalosan ez a szervezet, hogy elhozza minden magyar embernek a szebb jövőt, és az útról azóta sem tértünk le. Pongrátz Gergely, a Corvin-köz parancsnoka, aki számunkra ’56 igazi hőse – nem pedig Nagy Imre, aki mégiscsak egy kommunista volt, nem véletlenül az ő szülőházánál emlékeztek tegnap a szocialisták Kaposváron – ezen az ünnepélyes alakuló ülésen jelképesen ránk bízta a lyukas zászlót, mert tudta, hogy a forradalom szellemiségét mi tudjuk továbbvinni.

Igaza volt, a pesti srácok szíve ma is közöttünk dobog! Ugyanazokért a célokért harcolunk, mint ők ötven éve: Magyarország szabadságáért és függetlenségéért. Sőt, a tragikus 1526-os mohácsi csatavesztés óta ez a cél, azaz majdnem ötszáz esztendeje. Közben történelmi léptékkel csak percekre, néhány évre állt helyre a haza szabadsága és egysége: a Rákóczi-szabadságharc néhány esztendejében, 1848-49 dicsőséges hónapjaiban, és a Horthy-rendszer konszolidációjának idején.

Tavasszal hatalmas sikert arattunk, mert a magyar nemzeti radikalizmus először jutott be ilyen komoly arányban az Országgyűlésbe. Az emberek azért szavaztak ránk, hogy megvalósítsuk, amit 20 évvel ezelőtt elloptak tőlük, a valódi rendszerváltást. Mert erre még várni kell, és ezért vagyunk mi mozgalom, nem pusztán párt, mert céljainkat a „demokratikusnak” nevezett keretek lebontásával érhetjük el, nem pedig a rendszerbe való besimulással. Húsz év telt el, és érdemben nem változott semmi! Nem csupán az emberektől kapott felhatalmazás miatt kiáltjuk ki magunkat forradalminak, mint a jelenlegi kormány, hanem valódi forradalmat csinálunk. Neveket akarunk hallani, ahogyan Wittner Mária mondta, és letöltendő szabadságvesztéseket, meg elkobzásra kerülő vagyonokat, mert 20 év demokrácia után még ’56-nak sem szolgáltattak igazságot, meg az utána következő fosztogatásnak és mutyizásnak. Az utolsó hírmondók között a Biszku Béla-féle pártállami söpredék szabadlábon élve, háborítatlanul élvezheti kiemelt pártállami nyugdíját, miközben tettestársai fényűző jólétben, ágyban, párnák között búcsúzhattak el ettől a világtól. A meghurcoltak, meggyilkoltak, tönkretettek máig nem nyertek igazságot, pedig több jobboldalinak nevezett kormánynak is lett volna erre lehetősége a húsz év alatt. Nem volt valódi felelősségre vonás és szembenézés! A Fidesz kormány pontosan hat hónapja van hivatalában, és hány börtönbe vetett gazemberről tudunk azóta?! Működésüket az jellemzi, hogy a vörösiszap-katasztrófáért felelős MAL Zrt. vezérigazgatója, Bakonyi Zoltán a nagy dérrel-dúrral beharangozott őrizetbevétele után már egy nappal szabadon távozhatott Bánáti és hasonszőrű ügyvédeinek köszönhetően. A Jobbik jelenléte az a hatékony jobboldali kontroll, aminek köszönhetően már most több nemzeti szempontból hasznos törvényt fogadtak el, mint az első Orbán-kormány idejében. Mert folyamatos nyomás alá helyezzük őket azzal, hogy ki merjük mondani az igazságot. Ezért valósítják meg programunk számos elemét a Trianon-emléknaptól kezdve a multik megadóztatásán keresztül a magánnyugdíj-pénztárak államosításáig.

 Magyar testvéreim!

A lélek hallhatatlan. Őseink hite és harca bennünk él tovább, amit át kell adjunk gyermekeinknek és unokáinknak. Ne csak a zsidók érezzék, hogy az összetartás és hagyomány milyen erőt ad egy nemzetnek, hanem a büszke és nemes magyar nemzet, amely nem 1100 éves, hanem sokkal ősibb. Tudja meg mindenki, hogy mi tényleg nem adjuk fel soha! Ezért vagyunk ma is itt, és leszünk tíz vagy száz év múlva: a parázs a szívünk mélyén izzik, és elég egy fuvallat, hogy felszítsa, mint az négy évvel ezelőtt történt. Ott voltunk a barikádokon és harcoltunk, miközben mások testőrök gyűrűjében és golyóálló ablakú limuzinokban távoztak sietve, amikor gyurcsányi parancsra magyar emberekre támadt a rendőrség. A lyukas zászló itt van a kezünkben, és csak idő kérdése, hogy győzelemre vigyük, mert a magyar nemzet győzelemre született, hiába próbálják történelmünket meghamisítani és ellopni hol Habsburg, hol internacionalista, hol cionista zsoldban álló „akadémikusok”. A nemzet hatalmas és túljut minden nehézségen, ahogyan nagy radikális elődünk, Ady Endre fogalmazott: „Mégis győztes, mégis új és magyar.”

Zárszóként pedig hallgassák meg ősi és egyetemleges hitvallásunk:

Hiszek egy Istenben,
hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
hiszek Magyarország feltámadásában!

Ámen.
(A beszéd 1956. október 23-án hangzott el a Hazatérés templomában)(Forrás: jobbik.hu)

JOBBIK GONDOLAT