1907-től Lenin javarészt Európában csavargott, részt vett különböző szocialista rendezvényeken, végül az első világháború idején Svájcban telepedett le. Zsidó nemzetközi szervezetek pénzelték. Akkor még szocialista Musszolinival jó kapcsolata lett. Musszolini később a szocialista elvek alapján ki dolgozta a fasizmust. Mert összeveszett Leninnel.

Lenint itt  érte az 1917. márciusi – a régi, ortodox időszámítás szerint februári – orosz forradalom híre.

Ennek a politikai felfordulásnak és a régi, hagyományos orosz monarchikus államrendnek az összeomlásában a világháború mellett jelentős szerepe volt az időjárásnak is. Ugyanis két enyhe tél után 1916-1917 fordulóján még oroszországi léptékkel is szokatlanul hideg volt: a hőmérséklet olyan mélyre süllyedt, hogy a parasztasszonyok nem voltak hajlandók a városokba szállítani az élelmet szekereiken. A hófúvások rendszeresen hóhegyeket emeltek a vasúti sínekre, és megbénították a közlekedést. Az időjárás katasztrofális hatással volt az északi városok, kiváltképp Szentpétervár ellátására. A pékségeknek be kellett zárniuk, mert vagy a liszt, vagy a tüzelő volt hiánycikk. Az üzemanyaghiány néhány gyárat is arra kényszerítette, hogy becsukja a kapuit, és munkások tízezreit kárhoztassa tétlenségre.

Március első hetében aztán az időjárás hirtelen kedvezőbbre fordult, a hőmérséklet az átlagos –14,5 Celsius fokról +8 fokra emelkedett, és itt a hónap végéig meg is állapodott. Az emberek, akiket a fagyos idő hosszú hetekig a rosszul fűtött helyiségekbe kényszerített, most kitódultak az utcákra, közterületekre, hogy élvezzék a napfényt. A márciusi forradalomról készített korabeli dokumentumfilmek vidám tömegeket mutatnak ragyogó ég alatt. Ismert, hogy ez a forradalom megdöntötte a Romanov-dinasztia uralmát, detronizálta II. Miklós (1894-1917) cárt, megalakult az Ideiglenes Kormány, ugyanakkor vele párhuzamosan és egyidejűleg megszerveződtek a munkás- és katonaküldöttek szovjetjei, azaz tanácsai, így Oroszországban kettős hatalom született.

A német katonai vezetés azonban, saját jól felfogott nemzeti érdekeit tartva szem előtt, megadta Leninnek és társainak az átutazási engedélyt. II. Vilmos császár már 1916 őszén kifejtette, hogy stratégiai szempontból nagyon fontos, miszerint valamelyik antant hadviselő felet különbékével leválasszák a többi országról, így a német hadsereg teljes erővel a többi szövetséges ellen fordulhat. Lenin „bevetésének” fő indítványozója és támogatója az Izrail Lazarevics Gelfand néven született Alekszandr Lvovics Parvus volt, aki az oroszországi, majd németországi szociáldemokrata mozgalom vezető egyénisége volt, majd a világháború idején már a német titkosszolgálat ügynökeként tevékenykedett. Ez idő szerint, 1917 tavaszán a semleges Dániában élt, ahol hírszerzői tevékenysége fedezésére egy importcéget vezetett. Stockholmban üzleti képviselőjeként a lengyelországi zsidó Jacob Fürstenberg-Ganieckit alkalmazta, Lenin egyik bizalmasát. Parvus biztosította a koppenhágai német nagykövetet, hogy a háborúellenes baloldal – amelynek vezéralakja Lenin –, ha szabadon eresztik, akkora káoszt kavar Oroszországban, hogy 2-3 hónapon belül az ország garantáltan kilép a háborúból. Parvus Lenint kellő realitásérzékkel az Ideiglenes Kormány fejénél, Kerenszkijnél is „sokkal dühöngőbb őrült”-ként jellemezte. Prófétai éleslátással megjósolta, hogy amint Lenin hazatér, meg fogja buktatni az Ideiglenes Kormányt, megszerzi a korlátlan, despotikus hatalmat, és különbékét köt. A német titkosszolgálat adta Leninnek a hamis iratokat az utazáshoz.  Ismerte Lenin paranoiás hatalomvágyát, és úgy vélte, a bolsevik szektaalapító alkut fog kötni velük, hogy útban hazafelé, Németországon áthaladhasson. Parvus hatására a német nagykövet táviratot küldött Berlinbe, amely a következőket tartalmazta: feltétlenül arra kell törekednünk, hogy Oroszországban a lehető legnagyobb káoszt teremtsük. Mindent meg kell tennünk, hogy elmélyítsük a nézeteltéréseket a mérsékelt és a szélsőséges pártok között, mivel a legnagyobb érdekünk ahhoz fűződik, hogy az utóbbiak kerekedjenek felül, mert akkor a forradalom elkerülhetetlenné válik, és olyan formákat ölt, amelyek szétzúzzák az orosz állam stabilitását.

Végül Lenin és kísérete 1917. április 16-án érkezett meg Szentpétervárra, s itt követői és fanatikusai olyan fogadtatásban részesítették, amilyennel a cári rendszer utáni Oroszországban egyetlen más politikus sem büszkélkedhetett. Amint a vonat begördült a Finn-pályaudvarra, a zenekar rázendített a Marseillaise-re, Lenin felmászott egy páncélautóra, hogy rövid beszédet mondjon, majd a tömeggel rögtön a Kseszinszkaja-villába hajtatott.

Ezt követően átmeneti megtorpanásokkal lassítva ugyan, de Oroszország elindult azon a pokoli úton, amely 1917. november 7-ének tébolyához vezetett, s létrejött a világ első szocialista államalakulata, amely a halálos ítélet kimondását jelentette több tízmillió oroszországi, illetve szovjetunióbeli állampolgár számára. Megszületett az evilági kommunista inferno.

Szabad Hirek