2009. december 19. Közélet

Hat év, három év, illetve négy és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte az első-, a másod- és a harmadrendű vádlottat az osztrák pénzalap által a roma kárpótlásra biztosított pénzekkel történt visszaélés miatt pénteken első fokon a Bács-Kiskun Megyei Bíróság.

A per 55 Bács-Kiskun megyei vádlottja a vád szerint az Osztrák Megbékélési Alap által biztosított pénzből jogtalanul szerzett meg különböző összegeket vagy részt vett okiratok hamisításában. A bíróság 5 vádlottat ítélt letöltendő börtönbüntetésre, további 35 vádlottat felfüggesztett börtönbüntetésre, 8 vádlottra pénzbírságot rótt ki, egy ember pedig megrovást kapott. Hatan nem jelentek meg az ítélethirdetésen. A vádlottak egy részét – 150 ezer forint és 20 millió forint közötti összegű – vagyonelkobzásra is ítélte a bíróság. Az elsőrendű vádlott egy kalocsai roma kisebbségi képviselő. Az első fokon elítélt vádlottak között van a kalocsai, a keceli, a kiskunhalasi, a miskei, a jánoshalmi, a dusnoki és a soltvadkerti cigány kisebbségi önkormányzat több korábbi elnöke és tisztségviselője is. Az ítélet indoklása egész nap tart. (Ha az osztrák lapok nem vizsgálódnak eltussolták volna az ügyet hazánkban.)

A vádlottakat az Osztrák Megbékélési Alap terhére elkövetett csalással, illetve az ahhoz kapcsolódó, különösen nagy kárt okozó, bűnszövetségben, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett csalással, illetve magánokirat-hamisítással vádolta az ügyészség. Az osztrák és a magyar kormány 2000-ben megállapodott abban, hogy kárpótlást kérhetnek azok az emberek, akiket a II. világháború idején a mai Ausztria területére hurcoltak kényszermunkára. A kárpótlási igényeket 2003-ban lehetett beadni. Magyarországról több mint 12 ezer, romákra vonatkozó kárpótlási igénylés érkezett, csak Bács-Kiskun megyéből 300-nál több ember nevében adtak be ilyet. A megyébe több mint 300 millió forint érkezett. A rendőrség 2004-ben kezdte meg a nyomozást. Azt követően több megyében is hasonló bűncselekmények miatt indítottak eljárást, de az ügyeket nem egyesítették.

A per során több mint kétszáz tanút hallgattak meg. A vádlottakat 26 ügyvéd védi, többségük kirendelt védőként. A vádlottak – akik közül 12-en előzetes letartóztatásban is voltak a nyomozás során – szabadlábon védekeztek. A vádirat szerint a rendszer piramisszerűen épült fel, melyben alul helyezkedtek el az igénylők, akik a legtöbb esetben a kárpótlás mibenlétével sem voltak tisztában. Az elkövetői láncolat összes tagja részesült a jogtalan haszonból. Az elsőrendű vádlottat 150 millió forint jogtalan visszaigénylésében történő közreműködéssel vádolta az ügyészség. Kárpótlást az az érintett kérhetett, aki 2000. február 16-án életben volt vagy munkatáborban született. Az igénylőlapokra beírt adatok elemzése alapján az osztrák hatóságok 2500 vagy 7600 euróban határozták meg a kárpótlás mértékét, tehát egyes személyek közel kétmillió forinthoz juthattak.

A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványt bízták meg azzal, hogy koordinálja a kárpótlási pénzek szétosztását, de a beérkezett kérelmek alapján a döntést Ausztriában hozták meg. A kérelemhez egy kérdőívet kellett kitölteni, melyhez a deportálás után kapott igazolást kellett volna csatolni. Lehetőség volt arra, hogy az okiratokat közjegyző, jegyző vagy kisebbségi önkormányzati vezető igazolja.

A rendelkezésre álló levéltári és egyéb adatok alapján a II. világháborúban megközelítőleg 40 ezer embert hurcoltak el a mai Ausztria területére kényszermunkára. Az elhurcoltak 80 százaléka zsidó származású volt, tehát a becslések szerint a Magyarország területéről elhurcolt, egyéb népcsoporthoz tartozók száma nyolcezer körüli lehetett. A rendelkezésre álló adatok szerint Bács-Kiskun megyére nem volt jellemző, hogy területéről nagy számban deportáltak volna nem zsidó származásúakat osztrák munkatáborba. 

Szerkesztői megjegyzés: aki elsőrendűek  által állított ellentmondásokat kíván bebizonyítani az már antiszemita. Mert a bírálat még ha racionális az is antiszemita. (Például ha azt mondja a elsőrendű, hogy nyugaton kell fel a nap ha ezt kétségbe vonod, az már antiszemitizmus.)

A mai nyugati hírek miközben ecsetelik az „Arbeit Macht Frei” felirat ellopását Auschwitz munkatábor bejárata fölül, 1.1 milliós zsidó veszteségekről is tesznek említést.

Ugyanez a nyugati Média nem is olyan régen minimum 3, de gyakoribb esetekben 4 millióról írt, főleg a kínzással kicsikart höss-vallomás alapján, megbízható dokumentumok híján. 1992 előtt, aki merészelte a 4 milliós számot megkérdőjelezni, az megnézhette magát. Ez a hatalmas hazugság a számokkal bátorította fel a hazai bűvészeket, a magyar monumentális 645 ezres zsidó veszteségek kiötlésére, amely az auschwitzi számcsökkentést nem követve, a mai napig is változatlan:

Ilyen források számolnak be pl. 15 ezer zsidó Dunába lövetéséről, amelyet természetesen  Szálasiék számlájára írnak.

Közben maga az amerikai „ United States holocaust Memorial Museum „ 445 ezer zsidó lakosról tesz említést a közvetlen kilakoltatási idők hajnalán.

Hasonló forrásokban  esik szó 1.1 milliós zsidó veszteségről, amelyek szerint 410 ezer magyar zsidó halálát is jelentette. Ergo, a magyar zsidók voltak az abszolút főszerepkői a Shoa üzletnek.

Valami nem stimmel a számokkal, főleg, hogy Wikipédia pl. maga 35-40 ezres zsidó, az országban nem tartózkodó munkaszolgálatosokról tesz említést, akik a fronton teljesítettek szolgálatot, tehát nem lehettek a holokauszt számtanban szereplők.

A magyarországi zsidó populáció és a túlélők száma az ez időket érintve kemény vita tárgya. A ”Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége” élénken reagált Sergio DellaPergol professzor magyarországi kutatásaira, Zoltai és Heisler magyarázgatásaival megspékelve. 

A kérdés az, ha eredetileg 4 millió feletti veszteségekről számolt be  nyugati Média csupán Auschwitz esetében évtizedekig, és ez 2.5 millióval több, mint a mai hivatalos auschwitzi adatnál (1.5 millió), akkor a mai 600 ezres zsidó veszteségeknek is a múltban ennek arányában kellett volna nagyobbnak lenni, mondjuk 1.5 milliós nagyságrendben.

A bűnös persze nem a szerkesztő, aki a gondolatot felveti, hanem  számok törvénye, amely többre becsüli az arányokat, mint a (gazdaság)politikát. Be kellene tiltani a matematikát!

A fenti cikk tanulsága, hogy „ne bízd az ügy bonyolítását pont azokra, (Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványt bízták meg azzal, hogy koordinálja a kárpótlási pénzek szétosztását) akiknek a saját matematikájuk már magában is túl bonyolult” !

 ( MTI alapján szerk.)