2012. augusztus 2. Külföld

A június végén, Londonban kipattant kamatmanipulációs botrányt többen jellemezték már úgy: jelentőségét nehéz túlbecsülni. A skandalum valóban, már csak az ügy szálainak kiterjedtségét, globális jellegét tekintve is világrengetőnek bizonyulhat, ám az általa föltáruló összefüggéseket a mélyen tisztelt főáramú média egyelőre nem nagyon firtatja. (Arról nem beszélve, hogy hazánkban, de még a sokkal közvetlenebbül érintett Egyesült Államokban is a súlyához mérve igen keveset foglalkoznak a témával).

Azonban mindez csupán a kezdet. Hamar nyilvánosságra került, hogy a botrányban nem csak a Barclays érintett, több mint egy tucat vezető globális pénzintézet ellen folyik nyomozás, olyanok ellen, mint a Citigroup, a JP Morgan Chase, a HSBC, a Deutsche Bank, a Credit Suisse, az UBS vagy a Bank of America. Bob Diamond, a Barclays lemondásra kényszerülő feje még a brit központi bankot, a Bank of England-et is hírbe hozta az üggyel kapcsolatban, azt állítva, hogy ők bíztatták cégét manipulációra. A most nyilvánosságra került információk egy évek óta folyó nyomozáseredményei, amely szerint a csalássorozat, legalább három földrészt érint és Észak-Amerikában, illetve Ázsiában bejegyzett kereseteken alapul.
Ugyan az ügy Nagy Britannián kívül egyelőre nem igazán keltett jelentőségének megfelelő, általános fölzúdulást, - hála a vezető médiumok hathatós közreműködésének - a pénzügyi világ alaposan fölbolydult és a felügyelet, illetve az igazságszolgáltatás szervei sem tétlenkedhetnek. Végre olyan, például a deregulációval kapcsolatos kérdések vetődnek föl a legnagyobb sajtóorgánumok részéről is, melyeket már évek óta feszegettek egyes szakértők, aktivisták és filmkészítők. 

A korrupt pénzügyi-gazdasági rendszer valódi arca
 

2011 őszén, a világméretű rendszerkritikus tüntetéshullám kellős közepén jelent megegy svájci kutatócsoportnak a világgazdaság megdöbbentő koncentráltságáról szólótanulmánya. A tudósok szuperszámítógépek segítségével, hálózatelemzés útján bebizonyították, hogy a világ vagyonának és gazdasági hatalmának túlnyomó része multinacionális óriásvállalatok már-már hátborzongatóan kicsiny csoportjánál összpontosul. A tanulmányt - a LIBOR-botrányhoz hasonlóan – jelentőségénél jóval kisebb figyelem övezte a mainstream médiában. Jellemző, hogy a szinte egyetlen magyar nyelvű cikk szerzője is „az önszabályzó szabad piacok” szükségszerű, már-már természetes állapotaként igyekszik beállítani mindazt, amit a tanulmány megállapít, illetve több figyelmet szentel az „összeesküvés-elméletekkel” való élcelődésnek, mint a tanulmányban szereplő megállapítások súlyosságának.
A kutatók a világ mintegy 43 000 multicége közti kapcsolatokat elemezve saját megdöbbenésükre kimutatták, hogy egy aránytalanul kicsi, 1318 vállalatból álló mag közvetlenül ellenőrzi a világgazdaság mintegy 20, az általa tulajdonolt további cégeken keresztül pedig további 60 százalékát. Tovább vizsgálva az adatokat fölismerték, hogy ezen a magon belül létezik egy csupán 147, egymással szoros összefonódásban álló cég alkotta „szuper-entitás” és végső soron itt összpontosul a világgazdaság fönt említett 80%-a fölötti ellenőrzés. Ezen cégek mintegy háromnegyede a pénzügyi szektorból kerül ki. Érdemes még megemlíteni, hogy a tudósok által a hálózatra gyakorolt befolyásuk mértéke alapján összeállított (a tanulmány 33. oldalán található) lista első helyén a LIBOR-ügyben már bizonyítottan vétkes Barclays Capital áll és általában is elmondható, hogy a kamatmanipulálási és a többi aktuális botrány által érintett cégek szinte egytől-egyig a lista előkelő helyein szerepelnek.

A legnagyobb pénzintézeteknek a „LIBORgate-ügyben” való érintettsége, a manipulációban való összejátszásuk lelepleződése a gyakorlatban bizonyíthatja a svájci kutatók által fölvázolt, a leghatalmasabb, szorosan összekapcsolódó cégek alkotta „megatröszt” létezését. Csaknem mindegy, hogy összeesküvésnek, vagy egy elszabadult, a fejünkre nőtt vállalati struktúrának nevezzük, amivel itt szemben állunk az egy globális, végletesen koncentrált hatalmi szerkezet, amely az egyre csak gyűlő bizonyítékok alapján, finoman szólva is velejéig korrupt.

Az összefüggésekről jóval részletesebben ITT.

 (valodidemokraciatmost.blog.hu)

Kommentál

A LIBOR csalás magyarországi megfelelője a BUBOR. Amit a hazánktól független Simon Andráshoz, és galerijához  köthető. Amivel önállóan magasra manipulálták a magyar hitel kamatokat. Így hozzávetőleg legalább 6000 milliárd Forint kárt okozhattak a magyar népnek.  Vizsgálat kérdése. Mesterségese magasra gerjesztve az inflációt. Most már csak az a kérdés ki vizsgálhatja, ki indíthat büntető jogi eljárást.

Szabad Hirek