2009.10.09. Közélet

A szakadék szélén táncol pénz- és hitelrendszerünk, írja a mai Magyar Hírlap. Hideg csend fogadja Simor javaslatát, olvasható a Figyelőneten. Az átlagos magyar felnőtt kétségbeejtő pénzügyi műveletlensége csak nőtt az elmúlt húsz évben. És a butaság kerül legtöbbe.

Nagy nemzetközi bankok helyzetértékelését ismerteti a mai Magyar Hírlap. A Világbank-csoport, az EBRD és hasonszőrűek közös álláspontja, hogy a szakadék szélén táncol a nemzetközi pénz- és hitelrendszer, mindenekelőtt Kelet-Közép-Európában.

 A nemzetközi gondok azonban hatványozottan sújtják hazánkat.

 A Figyelőnet így összegzi Simor (azaz a Magyar Nemzeti Bank) álláspontját:

„Kettős kamatszint van a magyar gazdaságban: a magánszemélyek döntő többsége és a cégek jelentős hányada is devizában adósodott el forint helyett, mert a devizaalapú kölcsönök jóval olcsóbbak voltak az elmúlt években, mint a forintalapúak. Ez pedig – ebben teljes az egyetértés Magyarországon – nem jó: a gazdaságpolitika formálói a hazai kamatszintet befolyásolni tudják, a külföldi alapkamatokra viszont nincs hatásuk; ez tehetetlenséget és bizonytalanságot jelent a hazai bankrendszer, így az egész gazdaság számára.”

Teljes az egyetértés. Nagyszerű. És mi történt?

„Az MNB már a kezdetekkor sem lelkesedett a devizaalapú hitelezésért, szakértői azt javasolták, hogy a PSZÁF tilthasson be hitelkonstrukciókat. A jegybanki aggályokat az igazságügyi tárca alkotmányellenesnek ítélte és elutasította – idézte fel a jegybanknak a devizaalapú hitelezés ellen indított első akcióját még május végén Simor András MNB-elnök.”

 A tiltás után a jegybank és a PSZÁF több közleményben is felhívta az adósok és a hitelezők figyelmét is a devizaalapú hitelnyújtás veszélyeire, hasztalan. Az MNB a bankokat önkorlátozásra kérte, tavasz óta erről folytak a tárgyalások, de eredmény nélkül.”( Európai törvények kellettek volna. Vajon a nyúl meddig viszi a puskát ?)

 Le kell végre vonni a következtetést: a magyar állam és intézményei (a kormány, a Pénzügyminisztérium, a PSZÁF – és igen, az MNB is) évek óta tisztában vannak vele, hogy a szakadékba megy az ország! (Vagy az a álláspont az igaz, hogy "amőbaagyú" szakértőknek nevezett emberkéknek fogalmuk sincs a közgazdasághoz.)

 Beszéljünk egyenesen: mi érdemel börtönt, ha ez nem? Az egész magyar államiság forog kockán!

 Ez utóbbi kijelentés hangzatosnak tűnhet, de Simor András mostani asztalborítása bizonyítja az igazságát. Simor elég régóta jegybankelnök ahhoz, hogy ő is felelős legyen a mostani helyzetért. Talán az munkál benne, hogy olvasta a jegybanktörvényt…

 Ötödik éve szólunk…        Mi a baj lényege?

 Három momentumot kényszerülünk – sokadszor! –megfogalmazni:

 1. A Medgyessy-kormány hivatalba lépése óta folyamatosan sorvad a magyar reálgazdaság. A pusztulás a Gyurcsány-kormánnyal gyorsvonati sebességre kapcsolt, 2008. októbere óta pedig katasztrofális. Már több éve írtuk, írjuk rendre: Magyarország jövője a nemzetközi bankvilág és az olajár függvénye. Azt is jeleztük, hogy a forint árfolyamára már hónapok óta nincsen érdemi hatása sem az MNB-nek, sem a kormánynak.

 2. A magyarországi bankok végtelenül kapzsin és immorálisan hiteleznek évek óta (a tulajdonosi kapzsiság az elsődleges). Aki ismeri a gyakorlatot, tudja: BAR-listások ezreinek adtak például autóra hitelt, bemondásra elfogadták a jövedelmet. A bankok már régóta a jelzálogra utaznak, és gátlástalanul alacsony áron felértékelt zálog a céljuk. Véresen igaz (és ez nem túlzás!), hogy Magyarországon csak a banknak nincs kockázata, minálunk kormánypolitika garantálja a bankjólétet. (Köszönhető a balliberális törvényeknek, amely az Európai jogszabályok szerint sem nyújt védelmet az állampolgárnak.)

 Ami a forint megroppanásával az utóbbi pár hónapban folyik Magyarországon, abban a bankok számára nincsen semmi meglepő. Ékesen bizonyítja ezt, hogy a bankok nyereségessége nem rendült meg idénre. Most a nagy Capitaly játék utolsó előtti körében vagyunk – a bankok abban az embertelen, gonosz feltevésben bíznak, hogy legfeljebb mindenkitől mindent elnyernek, és akkor ők a győztesek. Ez a játékasztalnál érvényes lehet, a valós világban azonban csak a teljes társadalmi összeomlást lehet ezzel a gondolkodásmóddal kiváltani. (Köszönhető az Európában egyedül álló magas jegybanki kamatnak.)

 3. A 2002 óta regnáló MSZP (és SZDSZ-MDF) főbűnös ebben a folyamatban. Politikai meghajtóerő működik a felélésben, gondoljunk akár a közbeszerzésre, amely gyakorlati előnyben részesíti a külföldi cégeket, gondoljunk a kormány fejlesztéspolitikájára, amelyet legtalálóbban a „King’s City” politika névvel illethetünk, megspékelve a „magatartáskódex” nevű nemzetáruló politikával.

 A magyar állam szervei évek óta tudván tudják, hogy a magyar egzisztenciák százezreinek összeomlását készítik elő, miközben külföldiek extraprofitjának egyengetik az utat.

 Ne legyenek illúzióink, se nekünk, se nekik: a történelem fogja benyújtani a számlát. És be fogja nyújtani. Kifizetni pedig azoknak kell, akik eltűrik ezt a bandát a hatalomban. Mi magyar állampolgárok fizetünk érte.

(Nyiri János. gondola.hu alapján szerk.)