2011. január 28. Közélet

Antiszemitizmus és anti-antiszemitizmus = a kizárólagossághoz való jog tudata!

Biztosan állandó, és feloldhatatlannak tűnő társadalmi beidegződésnek számít Magyarországon, egyfelől, hogy a magyar zsidók soha nem bocsátják meg a többi magyarnak, a magyar nemzetnek, a magyar társadalomnak, a magyar államnak, Magyarországnak, hogy nem tudták megvédeni őket a vészkorszakban. Másfelől, a nem baloldali magyarok sem bocsátják meg soha a baloldali magyaroknak, hogy a kommunista és a szocialista diktatúrák alatt szabadon pusztították, fosztogatták, fensőbbségük tudatában minősítették őket egészen 1989-ig.

Ügynökök a banánköztársaságban

Ugyanakkor, ezek a beidegződések már nem feltűnőek, lassan kihalásnak indulnának, ha az – egyébként morálisan és intellektuálisan is megroggyant – magyar értelmiség egyes körei, szereplői nem emlékeztetnének időnként, leginkább politikai konjunktúrák kiszolgálóiként a feloldhatatlan múltbeli terhekre. Ebbe a gondolatkörbe illő két aktuális témát hivatkozunk.

Az egyik (baloldali) médium, éppen most látja időszerűnek említést tenni egy Magyarországon élő „ stázi ügynökről”, akit be is tájol olyan formában, hogy valamely „ellenséges” politikai körhöz, személyhez köthetően mutatja be. („Évek óta Budapesten él Fischer néven Werner Stiller, a Stasi volt kémje, akinek egykor Töröcskei István pénzember is üzlettársa volt.”) /1/

Tehát, ahelyett, hogy a magyar baloldali politikai bűnösök népes táborát, vagy az MSZMP eltüntetett vagyonát (amit a németek is keresnek a korábbi endékás-magyar belügyi pártkapcsolatok nyomán) ok nyomozná a hivatkozott médium, politikai ellenkultúra archívumából előszedte ezt a témát, mert politikai konjunktúrája van. Ez a téma most a „ Fidesz-politika”, a „Fidesz-kultúra” erodálását szolgálja, a primitíven durva anti-fidesz és anti-orbán médiafőirány, napi gyakorlatával szemben.

De van más üzenete is. Ez a megnyilatkozás és témakezelés a „ magyar elitek” (a média-politika-gazdaság összefonódások) piszkos politikacsinálásának tipikus terméke-eszközeként arra mutat rá, amikor a stáziügynök mentalitást és életvitelt írja le, hogy Magyarország külföldi ügynökparadicsom és a magyar baloldali politikai bűnösök banánköztársasága egyben, ahol a médiában, a gazdaságban, a politikában szabadon dolgozhatnak olyan személyek is, akik magyar bíróság által minősített politika bűnösök.

A hivatkozott médium most leleplezett valamit, de mindenkinek ajánlatos elgondolkodni azon, hogy mit vagy kit leplezett le a volt stáziügynök magyarországi pályafutása kapcsán.

Ki az antiszemita és mikor?

A másik aktualitás a „ magyar antiszemiták” emlegetése, mint politikai konjunkturális téma, mely mindig gyakoribb kutatás és emlegetés tárgya, amikor jobboldali kormány kerül hatalomra Magyarországon. (Ennek némileg ellentmond, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai rezsimek idején a kormányzati politikai kommunikáció szintjén volt jelen az antiszemitizmus tematizálása.)

Egy hivatkozott konferencia-tudósításban /2/ a „ szólamok” és az „egzakt kutatás” szintjén is megjelenik a „magyar antiszemita”, aki budapesti diplomás férfi, jó fizetéssel, másrészt biztos szavazó. Általánosságban hivatkozza e tudósítás azt a „szociológiai tapasztalatot”, hogy egy „körülhatárolható magyar csoport” hisz a zsidó összeesküvés-elméletekben, és holokauszt-tagadó egyben.

Másik jellemző tény az általánosság szintjén, hogy a magyar lakosság 25-30 százaléka szerint „ a hazai gazdaságot, illetve sajtót és kultúrát zsidó értelmiségiek tartják a kezükben”. A holokauszt és az antiszemitizmus minősítése, súlyozása (lehet szentségtörésnek tekinteni ilyetén említésüket, de valójában ez történik) a kizárólagosság mentén történik, mert egy baloldali politikai kommunikációs eszköz-tartalom lett Magyarországon. A kizárólagos értelmezés és minősítés szintjén: ez egyfelől azt jelenti, hogy a holokauszt nem említhető együtt semmilyen más megsemmisítéssel (népirtással), másfelől antiszemitának minősíteni valakit nézőpont és megítélés kérdése.

Vagyis a magyar baloldal kénye-kedve szerint minősít. A gondola-hu-t pl. beválogatták egy antiszemita témákat gyűjtő és minősítő fórumon, mert Izrael állam politikáját bíráló cikket vett át, illetve mert a zsidó bűnözésről szóló bűnügyi statisztikát méltatott.

Egy szociológus (és egy hivatkozott felmérés) szerint a Jobbik-MIÉP tábornak 56, a Fidesz 25, az MSZP híveinek 21 százalékára jellemző az antiszemitizmus, azzal, hogy a politikai antiszemiták csupán ideológia és nem személyes ellenszenvet táplálnak a zsidók iránt. Nincs kimutatás arról, hogy Magyarországon a jobboldal antiszemitább lenne a baloldalnál, de ezt sugallják. A társadalmi élmény és meggyőződés véleményezése nem egzakt. Ezért csak azt tudjuk, hogy vannak antiszemiták a magyar társadalomban, de minősíteni, hogy melyik politikai táborban vannak többen, csak a baloldali források mernek.

„ Magyarországon privát közegben alig beszélünk a holokauszt és a kommunizmus áldozatairól, az eseményekről. Azaz nem emlékezünk. De a többség (!) egyetért abban, hogy ezeket a dolgokat a múlttal együtt le kéne már zárni." – mondja egy pszichológus. Ami egy olyan ellentmondás, hogy annak tudatában sohasem lehet megbékélés. Nem a magyar zsidók és nem zsidók között, hanem az „érdekkörök”, és a közös nemzeti minimumot követni nem tudó elitek között.


1. Német kém magyar kapcsolatai. 2010. december 16. Rádi Antónia, Weyer Béla. HVG hetilap, 201050.sz. Kelet-Berlini emberünk. hvg.hu

2. Kik antiszemiták a magyarok közül? Nagy Gergely Miklós, Népszava
spectator - gondola

( gondola.hu)

Kommentál

Minden embernek születéstől fogva, Isten által adományozott, elidegeníthetetlen joga van nemre  való tekintett nélkül : az Élethez, a Szabadságához., a Boldoguláshoz való jogokat....

Tudom ez a kijelentés már antiszemita. Hiszen a zsidó vallás szerint van a világon zsidó és nemzsidó. A nemzsidók az alsórendűek. Nekik nincs szabadságjoguk csak az antiszemitizmus vádja. Ez a multikulturalizmus elve.

JOBBOLDALI GONDOLAT