2010. szeptember 28. Közélet

Az elmúlt 60 évben, pedig semmit nem tudhattunk meg minderről és még a mai napig is el kell(?) fogadnunk, hogy az elmúlt – rendszerváltozásnak hazudott – húsz évben is a Boross Péterhez hasonló un. kompetens személyiségek „ünnepeljenek” az áldozatokra emlékezve!!!

El kell fogadnunk, mert Boross Péter maga is az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Budapesti Forradalmi Bizottság és az Értelmiségi Forradalmi Tanács tagja volt. Akit, emiatt 1957 januárjában elbocsátottak, letartóztattak, majd Kistarcsára internálták, és szabadulásától 1959 végéig rendőri felügyelet alatt állt.

Hogyan lehetséges az, hogy neki mindezt megbocsátotta az a kádári hatalom, amelyik oly ádázul agyonhallgatta és negatívan diszkriminálta rabtársait – és azok hozzátartozóit – minden létező módon? Hogyan lehetséges, hogy Boross Péter majd, mint vendéglátós vezérigazgató oly hűséges kiszolgálója lehetett a kádári suttyom-terrornak, majd 1990. május 30-tól 1990. július 23-ig a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára lehetett és július 23-tól december 21-ig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterként pont ő szervezze újjá a kémelhárítást és a hírszerzést?

Hogyan lehetséges, hogy a mai napig mindent megtehet azért, hogy ezekben a haláltáborokban kiszenvedettek utódai soha semmit meg ne tudjanak rokonaik szenvedéseiről és arról, hogy miattuk volt egész életükben a negatív megkülönböztetés (diszkrimináció) az osztályrészük még 1990 után is!!! Hogyan lehetséges, hogy soha semmiféle kárpótlásban nem részesülhettek ezek az utódok, akiknek akár feleségként, akár menyasszonyként, akár a gyermekükként titkos gyászban és a társadalom peremére szorítottan kellett leélniük az életüket? Mert nem csak a recskihez hasonló haláltáborok lakóinak jelentett és jelent a mai napig priuszt, hanem az utódaik számára is. Ez a legálságosabb bűn, amit elkövethetnek velünk: utódokkal szemben!!!

Ki kell végre mondani, hogy a kommunista eszmék jegyében is milliókat irtottak ki a világ számos országában, köztük Magyarországon is! Ráadásul, ez a népirtás nem egy-két évig tartott, hanem évtizedekig. 1956-ig sikerült likvidálniuk, illetve "átnevelniük" kommunistáéknak – bolsevik mintára – az "osztályidegennek" kikiáltott "burzsuj-reakciós elemeket". Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlással, pedig végleg megsemmisítették a polgári demokráciáért, az emberi szabadságjogokért harcolókat. Mert, akit nem akasztottak föl, hanem életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek – az, ha megélte a szabadulást – valójában soha többé nem lehetett szabad!!! Halálraítélt, belső-emigránsként kellett meghalnia, mint számkivetettnek!!!

Mi lett a sorsuk családtagjaiknak?

Ugyanaz, mert a magyar családok és családtagok is belső emigránsként kellett, hogy tengessék az életüket, mert a politikai diktatúra kidolgozta és „sikerrel” alkalmazta velük szemben a negatív megkülönböztetés (diszkriminációs kontraszelekció) minden formáját. Ennek jó példája a mindenki számára ismert aczéli hármas „T”, melynek fokozatai a „t”iltom, „t”űröm, esetleg „t”ámogatom voltak. Aczél György ugyan nem volt kultuszminiszter, de mint az MSZMP KB kulturális ügyekért felelős vezetője, sikerrel alkalmazta évtizedeken keresztül a kontraszelekciót az oktatásban, és a kultúra minden területén. Hogyan tehette, ha nem is ő volt a kultuszminiszter? Ez csakis egyféleképpen válhatott valóra…hiszen az egypárti diktatúra oly módon telepedett rá az egész magyar társadalomra, hogy minden gyárban, üzemben, intézményben működött egy „alapszervezete” – amelyiknek többnyire függetlenített vezetői – tagjai voltak a vállalati, v. intézményi vezetőségnek.

Ez azt jelentette, hogy a „cég” igazgatója semmiben nem dönthetett a függetlenített kisz- párt- és szakszervezeti titkár nélkül!!! Csakhogy, sem igazgató, sem kisz- párt- és szakszervezeti titkár nem lehetett csakis párttag. Ennek a hatalmas apparátusnak a bérét és infrastrukturális hátterének létrehozási- és fenntartási költségét (irodák és berendezései) valamint alkalmazottai bérét a „dolgozó nép” termelte meg. Ezen dolgozókba beléjük sulykolták iszonyatos propagandamunkával, hogy az ő érdekükben gyakorolják a HATALMAT!

A „t”ámogatandók csoportjába tartozók ezt el is hitték és rájuk, főleg a szavazataikra a mai napig bizton számíthattak és számítanak az utódpárt politikusai is. A hatalomnak „csak” azokkal volt/van gondja, akik a „t”iltás és „t”űrés negatív diszkriminációs csoportjába tartoztak. Nos, miattuk kellett kitalálni és létrehozni a munkásőrséget, melynek a feloszlatásakor 60.000 tagja volt! Rájuk is bizton számíthatnak a mai napig!

Az 1980-as évek végére oly mértékben felélte ez a hatalmas pártapparátus a dolgozó nép által megtermelt javakat, hogy már bért sem tudtak számukra fizetni, csak úgy, hogy hitelt vettek föl, méghozzá attól a „rothadó-kapitalista” nyugattól! Ez olyan válságba sodorta Magyarországot, hogy az MSZMP KB üléseken már ilyenek hangoztak el, mint pl. az

1989. jún. 23-24-i ülésen:

”…Ami a gazdaságot illeti, mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország ma gazdasági értelemben szuverenitása nagyobbik részével már nem rendelkezik. A világ számos, SÚLYOSAN ELADÓSODOTT ORSZÁGÁHOZ HASONLÓAN, A GAZDASÁGI LÉT VAGY ÖSSZEOMLÁS NAPI DILEMMÁJÁVAL KÜZD. Ebben a helyzetben nem csupán az politikai kérdés, hogy el tudjuk-e kerülni a fizetésképtelenséget...(1101 GRÓSZ KÁROLY)”

Vagy pl.: szeptember 1-i ülésen:

„...a devizatartalékok "lesújtóan" alacsony színvonalon vannak. Ezek tulajdonképpen azon a határon mozognak, ami már BIZTONSÁGUNKAT VESZÉLYEZTETI, SÚLYOSAN VESZÉLYEZTETI ... Úgy gondolom, hogy rendkívül mértékben megnövelheti problémáinkat, ha FIZETÉSKÉPTELENSÉGET KELL BEJELENTENI KÜLFÖLDÖN... (1584 MEDGYESSY PÉTER)

...De azt ne felejtsük el hozzátenni, hogy 1971 ÓTA MEGVÁSÁROLTUK A LÁTSZÓLAGOS POLITIKAI NYUGALMAT ÉS AZ ÉLETSZÍNVONALAT, méghozzá KÜLFÖLDI FORRÁSOKBÓL VÁSÁROLTUK MEG, és ENNEK ÁRÁT FIZETJÜK MOST, és FIZETJÜK MEG A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN (1616 HORN GYULA)”

És, milyen megoldásokat találtak ki saját maguk és pártjuk számára? Mert arról szó nem volt ezeken az üléseken, hogy mi lesz Magyarországgal és a benne élőkkel: a „dolgozó néppel”?!

Íme 1-2 ötlet az 1989. jun.23-24-i, valamint a szept. 1-i ülésről:

„A sajtóval, televízióval, rádióval kapcsolatban... mindnyájunk számára teljesen nyilvánvaló, hogy akié a tömegkommunikáció, azé a hatalom, legalábbis a hatalom gyakorlásának fantasztikus hatása... (1140 SZILÁGY Tibor)

Én azzal értek egyet, hogy a GAZDASÁGPOLITIKA AMIT FOLYTATUNK, GYÖKERESEN HIBÁS VOLT, ELVETÉLT és nekünk újat kell kialakítani... (1171 HORN GYULA)”

1989. szept.1.:

”...Teljes bátorsággal verhetjük-e vissza a párt vagyoni dolgaival összefüggő vádakat... nem a párt tagságának a pénzéről van csupán szó, ha arról lenne szó, nem lenne gondunk, azzal sem, HOGY HOGYAN ÉS HOVÁ DUGDOSSUK... (1488. RAJKI Sné)

...használja ki a Közp. Bizottság, és nyilván az ezzel foglalkozó szervezete mindazt a törvényes lehetőséget, amellyel bizonyos fokú védettséget biztosít a nem tulajdonában lévő ingatlanjainak. Ugye a védettség az úgy alakul ki, hogy beviszem egy kft-be, a kft elmegy egy másik vegyes vállalkozásba, ne adj isten még külföldi tőke is érdekelt benne, és VÉGÜL EL LEHET TÜNTETNI ...(1495 IVÁNYI P)”

Miközben, sok emdéefes éjt nappallá téve munkálkodott, ülésezett és szervezkedett, mégsem jutott szóhoz a helyi szervezet összejövetelein. Márpedig, aki helyi szinten „labdába sem rúghatott”, az országos feladatoknak még csak a közelébe sem kerülhetett. Ezen elkötelezett és elhivatott emberek ma már visszavonultak „emigrációjukba” és azóta is folyamatosan keresik a rendszerváltás kudarcának okát. Majd, amikor kiderült a D-209-es tsz-ügynökről, ami…?

Az emberek elkezdtek kombinálni és jogosan!

Sokan emlegettek egy bizonyos paktumot, amiről Boross Péter így nyilatkozik:

“...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék.”

Köszönöm a visszaemlékező Boross Péternek az MDF-Fórum 2003. decemberi, 5. számában megjelenő mondatot! Ez az egy mondat adott magyarázatot egy sor, azóta is érthetetlen történésre! Kik akadályozhatták meg az ország és a benne élők sorsának jobbrafordulásáért küzdők kompetenciához jutását?

Kinek állt érdekében, hogy a jobbító és változtató szándékúak ne tudják érvényesíteni elképzeléseiket? Elsősorban a kádári suttyom-terrort megvalósító titkosszolgálati hálózatot működtető titkosszolgálati vezetőknek. Nekik volt a legfőbb okuk arra, hogy ne legyenek elszámoltatva, mint a németeknél pl. a Stázi… Így fordulhatott elő, hogy a titkos-szolgálatokat működtető vezetők megtarthatták hatalmukat és az 1990 előtti „tudás”, valamint az „ismeretek” birtokában, sikerrel privatizálják át a társadalmi (állami) vagyonokat a magánvagyonukat gyarapítandó magánvállalkozásaikba. Ugyanakkor, részben illegalitásba vonulva – továbbra is (vissza)élhettek és (vissza)élhetnek az előzőleg elraktározott információk és “tudás” adta előnyeikkel!

Ők azok, akik mindenkinél jobban tudják, hogy ki az, akit el „kell” lehetetleníteni, aki elől – saját magánvagyonuk és hatalmi kompetenciájuk megtartásának érdekében – el „kell” zárni minden lehetőséget! Mindebből következik, hogy nem is annyira a „kis” megbízottak ártalmasak, hanem a megbízóik! Azok a milliárdossá vált egyének, akik továbbra is „szolgálatban” tarthatták és tartják a jól bevált – zsarolással és minden más aljas – módszerekkel a megbízottakat – többnyire nem „hivatalosan”, hanem mindenféle bujtatott un. fedő- állásokban elhelyezve az élet minden szintjén és területén őket.

Napjainkban is jelen vannak a családokban és rátelepednek a magánéletünkre is. Van, ahol olyan mértékben, hogy még magánélete sem lehet annak, aki szembe mer helyezkedni velük… Ezért, „kellett” olyan hiábavaló módon, éjt-nappallá téve dolgozniuk a pártoktól függetlenül is tevékenykedő, jó-szándékú, valódi rendszerváltozást akaróknak! Ezért is fordulhatott elő, hogy újra és újra visszaszavazták a nemzetrontó politikai hatalmat gyakorlókat és ezért sem valósulhatott meg 20 éven keresztül a valódi rendszerváltozás.

2010. szept. 27.

(Bóna Mária Ilona)

Kommentál

Lehet-e konszenzus amikor olyan rendszerváltás volt országunkban, mint ha a volt náci tábor őröket engedtük volna liberálisan oligarchiát ki építeni. Mert szerintük a gyilkosság más ha náciként vagy „antifasisztaként” követem el nőket is, gyermekeket is. Azaz szerintük van alsórendű és felsőrendű halott azaz ártatlan áldozat. Európában vagyunk? Vagy ez már "antiszemitizmus"?

JOBBIK GONDOLAT