2009. december 29.  Közélet

Ferge Zsuzsa közismert magyar (? szerk.)  szociológus legfrissebb nyilatkozatát 2009. december 27-én tette közzé a stop.hu internetes oldal http://www.stop.hu/articles/article.php?id=582410&lstparts=0. Alább elemzem és kommentálom.

„Vannak (a rendszerváltás óta, illetve azon belül) viszont sikertörténeti elemek, mint a szabadság vagy a demokrácia megerősödése…” (Aminek eredménye, hogy az igazság és erkölcs eltávolodott a jogtól. Azaz a jog nem igazság. szerk.)

A szabadság egy ország számára elsősorban politikai, gazdasági és pénzügyi függetlenséget jelent. Magyarország ezzel szemben jelenleg nagyban függ az EU és a NATO, az USA, Oroszország és Izrael központi politikájától, valamint az IMF kegyeitől. A demokrácia a görög „démosz” szóból eredeztethetően népakaratot, vagyis a többségi társadalom szándékának érvényesülését jelenti. Magyarországon tehát ma, 2009-ben létezik szólásszabadság és többpártrendszer, de nincs szabadság és demokrácia.

„Komoly társadalmi újítás nem történt, viszont bizonyos kihívásokra megpróbált az ország nem túl rossz válaszokat adni. A hajléktalan-ellátás megindítása és fejlesztése Magyarország viszonyaihoz képest tisztességesen ment végbe.”

A hajléktalanok tömeges megjelenése egyfelől a szabadrablás-jellegű, ellenőrizetlen és máig felülvizsgálatlan privatizáció eredménye, melynek keretében tömegeknek munkát adó állami nagyvállalatokat vertek szét, szüntettek meg, kótyavetyéltek el, másfelől a (neo)liberális társadalompolitikáé, melynek lényege, hogy az állam rossz gazda, csak az a jó, ami a magánszektorhoz köthető, mindenki boldoguljon, ahogy tud. Jellemző a neoliberális politikára, hogy miután az állam generált egy problémát (hajléktalanok), próbálja azt minél látványosabb és öntömjénező módon megoldani, ezzel is saját magát népszerűsítve a legnagyobb szavazóbázist jelentő középosztály köreiben.

“A magyar gazdaság nincsen jó pályán. A multik és a belső kis- és középvállalatok arányának problémája, valamint a mezőgazdaság erőteljes szétverése kiegészültek a korai magánosításoknak a természetrajzával. Ezek a tényezők két jelenséget eredményeztek: az egyik, hogy nagyon nehéz megtalálni a helyes fejlődési pályát, a másik, hogy rendkívül alacsony az aktivitási arány.”

A bekezdésnek a kettőspont előtti része igaz. A „helyes fejlődési pálya” megtalálása azonban csöppet sem nehéz; csak egy kis ész, logika, elhatározás, kitartás és erély kell hozzá. A minél nagyobb mértékben önellátásra berendezkedő gazdaság, mely józan, de konzekvens és nemzeti politikával párosul, minden időben nyerő volt. Az „alacsony aktivitási arányt” vélhetően az aktívan munkát keresők csekély számára értette Ferge Zsuzsa; amíg nem születnek a minél több gyermeket nemző, segélyből és bűnözésből élő cigányokat, meg a törvénytelen jövedelemből élő „sefteseket” ellehetetlenítő jogszabályok, ez így is marad.

„Ha a közoktatás nem változik, akkor a rendszerből nem tudnak kikerülni olyan gyerekek, akik képesek lesznek valamire.”

Kitűnő gondolat. Ha a központi oktatáspolitika nem tesz valamit az oktatási intézmények által nyújtandó, keresztény erkölcsön, nemzeti szemléleten és használható tárgyi tudáson alapuló képzésért, nem foganatosít a tanárok becsületét és biztonságát helyreállító és megvédő intézkedéseket, valamint nem irányítja, alakítja tervszerűen, az aktuális és várható munkaerő-piaci igényeket szem előtt tartva a képzési formákat, akkor több tízezer munkanélküli jogász és közgazdász, meg a több tízezer, Nyugat-Európában mosogató és takarító fiatal országa leszünk, mely utóbbiak már nem biztos, hogy hazatérnek családot alapítani, és hallgatni, ahogyan egyesek a parlamentben és különböző sajtóorgánumokban azon siránkoznak, hogy „fogy a magyar”.

„Egyes elképzelések szerint a tanulatlan százezreket főleg a vízgazdálkodásban és a mezőgazdaságban lehetne alkalmazni, viszont ezt egy 5 százalékos adócsökkentés hozadékából nem lehet megvalósítani.”

A tömegek vízgazdálkodásban való foglalkoztatásának gondolata teljesen érthetetlen, még ha a mostanában sajnos egyre gyakrabban szükséges árvízvédekezésre gondolunk is. A mezőgazdaság stabilizálásának és munkahelyteremtő képességének záloga pedig az, hogy a magyar termőföld semmiképp se juthasson a hazaiaknál tehetősebb külföldi gazdák vagy spekulánsok kezére. Az adócsökkentés, mint a munkahelyteremtés gátja szintén értelmezhetetlen összefüggés.

„Válság idején normális ország adót emel, nem adót csökkent, úgyhogy sem az egységes adókulcs felé való elmozdulást, sem a válság idején való adócsökkentést nem tudom helyeselni.”

Jómagam ugyan nem vagyok közgazdász, ám a legnagyobb erőfeszítéssel sem vagyok képes meglátni Ferge fenti mondatában az összefüggést és a logikát. Az állam (kormány) feladata vajon a költségvetésre és gazdaságra szorítkozik, vagy netán népjóléti, szociális tényezők is helyt kapnak benne?

„Ma az adócsökkentés azt jelenti, hogy ha a kormány bárkinek bármit akar adni, akkor az államnak további hiteleket kell felvenni.”

Ez ismét egy minden alapot nélkülöző demagógia. Pusztán azzal, hogy az állam a közpénzek elköltését szigorúbban, konzekvensebben szankcionálva ellenőrizné (pl. sorozatos bankbotrányok, BKV, támogatott civil szervezetek, pályázati rendszerek, stb.) és nacionalista paradigmát alkalmazva felülvizsgálná az államadósság ügyét, máris több forrás állna rendelkezésre a gazdaság, illetve a szociális szféra rászoruló szegmenseinek szponzorálására.

„Ahogyan nő a szegények száma, úgy nő a lakosság intoleranciája.”

Ez egy igen rosszul megfogalmazott mondat, kiváltképp, ha Ferge Zsuzsa úgy érti, hogy a társadalom más rétegeinek a szegényekkel szembeni intoleranciája növekszik a szegények számának emelkedése által. Az még helytálló lenne, hogy a szegények, minél többen vannak, annál intoleránsabbak azon döntéshozó, a gazdaságra legnagyobb befolyással bíró, felsőbb társadalmi osztályokkal szemben, akik közvetve vagy közvetlenül őket szegénységbe taszítják. (Azok gerjesztik a feszültséget akik a "pénz istensége" szerint élnek. Mert minek támogassanak mást, mindenki gondoskodjon önmagáról. szerk.)

„És az intolerancia általában is egyre jobban megnyilvánul a szegényekkel szemben, különösen egy csoportjukkal, a cigányokkal szemben.”

Ordas hazugság! A magyar emberek csöppet sem intoleránsak a tőlük szegényebb magyar nemzettársaikkal szemben, azonban valóban elegük van a cigányság mosdatlan, képzetlen, munkakerülő, bűnöző egyedeiből és a közterületen kéregető, fertőző beteg és alkoholista koldusokból.

„A kormányzati gyengeség jele, hogy a gárdát betiltották, de nem tudnak érvényt szerezni a tiltásnak. Ami Sajóbábonyban történt, az a rendőrség és igazságszolgáltatás közös gyomorforgató kudarca.”

Gyomorforgató az, hogy egy nyilvánvalóan széles látókörű és művelt, évtizedek óta pályáján levő szociológus nem látja, vagy nem akarja meglátni azt, hogy a Magyar Gárda, mint civil (ön)védelmi mozgalom a többségi, törvénytisztelő, decens magyar társadalom legutolsó segélykiáltásaként jött létre a cigánybűnözéssel, a hazánkban és az egész Kárpát-medencében megvalósuló magyargyűlölettel és kontraszelekcióval szemben, a Jobbik Magyarországért Mozgalom pedig ugyanezt a szerepet tölti be a politikában. Ha Ferge Zsuzsa ezt nem látja át, akkor messzemenően alkalmatlan a szociológiai pályára, ha viszont tudja, és mégis ennek ellenkezője mellett érvel, akkor egyértelműen a balliberális politikai érdekek elvtelen kiszolgálója!

„Hadd legyek egyszer optimista. Egyik oldalról nagyon lehet félni a Jobbiktól. Az hogy Európában becsületünket vesztjük Morvai Krisztina miatt, ez az ország szégyene. (Sajnálatosan nem olvassa el a Jobbik Eu felszólalásait. szerk.)Természetesen alapvetően a Jobbik szégyene, de annak az országnak is, amelyik ki tud termelni, és Európába tud küldeni egy olyan teremtést, akit már lassan civilizált helyeken nem fogadnak. Másik oldalról azonban a Fidesz az európai kereszténydemokrata pártcsalád tagja, ahol nem elfogadott a rasszizmus. Ha Orbán meg akarja erősíteni a pártja és saját helyzetét ebben a pártcsaládban, akkor muszáj elhatárolódnia a szélsőjobbtól, mert önmagának és pártjának is árt, ha nem ezt teszi meg.”

Hazánk igencsak megtépázott becsülete helyreállítására -saját polgárai előtt és a nemzetközi politikában- az utolsó reménysugár a nemzeti radikalizmus, a keresztény-konzervatív politika széleskörű térnyerése, és a Jobbik fajsúlyos parlamenti tényezővé válása. Az ország szégyene pedig többek között az, hogy a társadalomtudomány elismert szaktekintélye képes efféle nyilatkozatokat tenni. Ne menjünk túl messzire a történelemben: Magyarország problémája a XX. század kezdete óta az, hogy mindig külső elvárásoknak, idegen hatalmaknak kívánt megfelelni és ezekkel mindenáron szövetségre lépni, ahelyett, hogy konzekvensen és határozottan kiállt volna saját érdekei mellett. A jó darabig a szovjet, majd zűrzavaros átmenet után a brüsszeli igában nyögő ország mára sem tanult a hibáiból.

„Rengeteg a kiskirály, a legkisebb falu polgármestere is szabadon hozhat jogszabályt, miközben szakmai kontroll és segítség gyakorlatilag nincs.”

A Bajnai-kormány költségvetése a települési önkormányzatoktól horribilis összegeket von el, miközben „szakmai kontroll” örvén nemhogy az önkormányzatokat, de az egész közszférát ellehetetleníti a bürokrácia, melynek a jogharmonizáció címén megvalósuló része jószerével köszönőviszonyban sincs a magyar valóssággal és igényekkel. Ilyen pl. a halálbüntetés tilalma az Európai Unióban, melynek kétségkívül van elrettentő ereje az azt alkalmazó országokban, és lenne Magyarországon is.

„…mérhetetlen sok törvénysértés születik, mint például a szociális kártya. A szegénygyűlölet azt jelenti, hogy először azt mondják, hogy minél kevesebb embernek adjunk segélyt, aztán minél kevesebb segélyt adjunk, segélyt csak munka ellenében adjunk, és ha mindez már megtörtént, akkor azt mondjuk, hogy de ezt a segélyt is rosszul költi el.”

Aki azt állítja, hogy Magyarországon gyűlölik a szegényeket, az hazudik. Ki és miért gyűlölné azt, aki nála szerényebb anyagi körülmények között él? Aki azt mondja, hogy Magyarországon a társadalom döntő többsége ellenérzéssel viseltetik a romák iránt, az igazat mond, erről a tényről viszont a többségében képzetlen, munkakerülő, bűnöző, évszázadok óta beilleszkedni képtelen cigányság tehet. Akik a munka nélkül kapott segélyt a kocsmába hordják, a játékgépbe dobálják, cigarettára költik, azokra joggal mondja a segélyt adófizetői pénzéből finanszírozó állam, önkormányzat, hogy „rosszul költik el”, és jogosan szabja meg pl. szociális kártya útján, hogy a juttatás mire költhető.

Miért jutottunk idáig? Mert a háborús bűnös volt MSZMP KB bővitett tagjai eladták az országot, a piacot. A foglalkoztatást csökkentették drasztikusan. Cserébe a külföldi tőke tulajdonosai piachoz jutottak. Cserébe ezeknek átutaltak a saját bankszámlájukra dollár milliókat. Valamint a külföldi tőke zsíros állásokat biztosított a retyerutyának érdemtelenül.Mert mi szavaztunk a MSZP-SZDSZ-MDF-re a balliberális maffia folyamatosságára.

(Polgár Info alapján szerk.)