2010/09/20 Közélet

Illusztráció: Patric Sandri - Svájc

Mikor kér bocsánatot a nemzettől az ügyészi és a bírói kar?

„Nem fogadható el, ha parlamenti vizsgálóbizottság konkrét bírói döntéseket kíván felülvizsgálni és egyes bírákat felelősségre vonni, ez az igazságszolgáltatás függetlenségét csorbíthatja - mondta Baka András főbíró az MTI érdeklődésére.” – írják az internetes hírportálok.

Ez a bakai vélemény vérlázítóan felháborító! Első gondolatom az volt, hogy mitől vagytok ti nálam vagy bármely más állampolgárnál különbek, többek, tisztelendőbbek? Mitől vagytok Ti tévedhetetlenek? Épp oly  parancsolt ez a tévedhetetlenség és kötelező tisztelet, mintha például betörők társadalmát lenne köteles minden polgár tiszteletben tartani és engedni – mint a Macskafogó című filmben -, hogy bármikor elvihessék a TV-nket, s még a műsorújságot is kötelezően odaadjuk hozzá, ha nem akarjuk, hogy bántódásunk essék. HÁT NEM!  Elég volt e 65 éves „sztalinista” gyakorlatból, amikor minden politikai rendszer, és minden prominens feltételezhetően beleszólhat a "független" bírói, ügyészi munkába.
Ami alkotmányellenes, és bűn, azt a vélemény-és szólásszabadság elvén, egy demokráciában kötelező szóvá tenni! Akár magánemberként, akár mint a demokrácia szolgálatában álló parlamenti vizsgálóbizottságként.

Egy olyan ország főbírája rosszallja a parlamenti vizsgálóbizottságban felvetődött, és a bírókat érintő kérdéseket és felvetéseket, amely szerint az országban 1945 óta nincs(!) tisztességes igazságszolgáltatás. Egy olyan országban, ahol kommunista vérbírók ezreket, tízezreket tettek tönkre, ahol máig lehet koncepciós pereket tárgyalni, és koncepciós perekben ártatlan embereket elítélni. Egy olyan országban védi a talár becsületét a főbíró, ahol politikai foglyok ülnek előzetes letartóztatásban, míg az igazi bűnösök – a parancsot adók - napi egymilliót keresve élik a világukat, hiszen nincs más bűnük, mint a hazaárulás, ami manapság politikusi körökben, nem hogy nem bűn, de jól megfizetett divat is. Baka Andrásnak talán az természetes és felülbírálhatatlan okos döntés, hogy ha megvernek egy újságírót, akkor a mindenhez értő zseniális és tévedhetetlen bíró azzal indokolta a brutális tonfás rendőr felmentését, hogy: nem bizonyítható, a verési szándék. A másik esetben egy súlyosan sérült ember további kínzása miatt perelt két rendőr felmenéséről is hírt adott a sajtó. És ezek csak a politikai ítéletek. Hol van Budaházy György ügye, és hol van a sok egyéb peres ügy, amelyben képzetlen, hozzá nem értő bírók, egy-egy az igazságtól elrugaszkodott ügyvéd puszipajtásaként felrúgva minden bizonyítási kérelmet ártatlan embereket ítél el – persze lehetséges, hogy ezt is részben politikai utasításra. Abban az országban, ahol a bíróság minden normalitást és erkölcsi normát félresöpörve alázhat meg egy megyéspüspököt ítéletében...

A „rákosista” vérbírók, Kádár ügyészei, a megvásárolt és utasított ügyvédek – akik az emberiség alja voltaképpen – bűneiért még nem hallottunk főbírói bocsánatkérést, és nem hallottunk olyat sem, hogy az Ügyvédi Kamara vagy a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal, netán a főbíró bármilyen intézkedést hozott volna bírók, ügyvédek ellen, akik embereket, emberi életeket tesznek tönkre aljasságból, politikai utasításra vagy éppen emberi butaságuk alapján.

Igen, Magyarországon az igazságszolgáltatásban nincs igazság, de szolgáltatás is csak annak van, aki megfizeti. Akinek van pénze az ügyvédre, ha az Ítélőtáblánál akarja tovább bizonyítani ártatlanságát. Alkotmányellenes ez így, de mit is akarunk mi egy olyan országban, ahol a főbíró a bűnös és de facto alkalmatlan bírók védelmére kel, nem pedig az igazságot és a demokráciát (ami persze szerintem nem létezik!) védelmezi. Hol is élünk? Ott ahol egy bíró életfogytig tartó szabadságvesztést szab ki egy az adott bűncselekményben ártatlan emberre, s amikor tévedése kiderül, fölfelé bukik (Mór). A főbírónak tehát nem tetszik hogy a teljhatalom veszélyben van, mert egy felmérés szerint a lakosság mintegy 65-70 %-át érte már sérelem a bírók és ügyvédek működése miatt. Kijelenthető az is, hogy - amire Baka főbíró hivatkozik, mármint -a bírói objektivitás, függetlenség éppen olyan fogalom csupán, mint a hámozott léggömb. A gyakorlatban nem létezik!

Ha nem politikai ügyről beszélünk, akkor a bírók bizonyos tárgykörökben való teljes sötétsége okozza a téves ítéleteket, hiszen senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy bíró az orvosi kérdésektől a közgazdasági ügyekig mindenhez ért. Ezek a taláros és kötelezően tisztelni hivatott, de a társadalom nem kis része által inkább megvetett talárosok nem többek senkinél, és nem is magasabb rendűek, mint bárki más. Csak éppen valami ostoba tévedés okán úgy kezeli őket a hivatalos politika, mint a védett fajokat. Ugyanez mondható el az ügyvédek egy részéről is, akik feltételezett tudásukra rendkívül büszkék, de a legnagyobb szélhámosok is egyben. És itt ér össze a két intézmény. Hiszen törvények biztosítják az ügyvédek méreg drága óradíjait, és azt, hogy ügyvéddel lehet igazságot szerezni, ügyvéd nélkül nem. Ebbe halt bele például a sokak által ismert és elismert főszerkesztő, Kunszabó Ferenc is, aki e sorok írójának panaszolta el, hogy a táblához már pénz híján nem tudott ügyvédet fogadni, s így csaknem kifosztották vagyonából, noha az igazság nála bújt meg. Mégis az őt perlő idegen nyert. (Mert ez is "trendi" a magyar bíróságoknál, hogy a külföldinek mindig igaza kell, hogy legyen. Ha hamis az állítása akkor is!) A büntetést Kunszabó barátai adták össze, mert az öreg írónak csaknem ráment a vagyona, és az érdi háza. Ez utóbbi ugyan megmaradt, de az idegességtől olyan betegséget kapott, amelyet meggyógyítani már nem lehetett!  Kunszabó Ferenc a perbe néhány év alatt belehalt! Akkor tehát, mit is tett a bíróság és az alkotmányellenes, másodfokon csak pénzért vehető igazság? Ki sem mondom. Nemcsak Kunszabó Ferenc halt meg, mert a bíró "tévedhetetlen", s amit kimondott az több - Baka szerint -, mint az igazság, a Szentírás…

A magyar igazságszolgáltatást az is jellemzi, hogy a nemzetközi (uniós) bíróságok nem kis összegeket ítélnek meg azon polgárok számára a magyar állammal szemben, akik bármilyen bírói vagy eljárásjogi hiba miatt sérelmet szenvednek. Ha ezeket az összegeket összeadnánk, az elmúló öt-tíz év tükrében, akkor bizony még az is felróható lenne némely bírónak, hogy súlyos vagyoni kárt okozott Magyarországnak.

Baka tehát alkalmatlan lehet a főbírói szék betöltésére, mert számára csak a bírák sérthetetlensége a fontos, a mundér „becsülete”, nem pedig maga az igazságszolgáltatás és a demokrácia. Baka feltételezhetően maga sem mond igazat, amikor bírói függetlenségről beszél 2006-tal kapcsolatban, és ez azért nagy bűn, mert ha egy szervezet vezetője – aki tudva tudja, hogy a valósággal szembe megy – mondja ezeket a szólamokat, akkor ott az egész rendszerrel és rendszerben súlyos hiba van.

És még egy nagyon fontos dolog, amit meg kell említeni: vannak látszólag nem politikai ügyek, amelyekben állami alkalmazott spiclik pereskednek nem spiclik ellen. És ezekben az ügyekben mindig a spiclinek van igaza, sőt a spiclit arra is felhasználják, hogy az államnak, a rendszernek, a komonistáknak etc… nem tetsző alperest elítéljék minden bizonyítás és egyéb indítványát figyelmen kívül hagyva. De ez már egy másik – feltehetően az e témában két hét múlva megjelenő - következő cikk.

A baj tehát sokkal nagyobb, mint azt gondolnánk, hiszen az igazságszolgáltatásról ma Magyarországon sok esetben csak a ’gazságszolgáltatás van meg, ám az az i-betű nagyon hiányzik az elejéről. És ez mindaddig úgy lesz, amíg az igazságszolgáltatás nem kifejezetten a pénzre utazik, amíg megvannak a törvényekben a diszkriminatív elemek, amíg az állampolgár alkotmányos joga pénzbe kerül, és amíg olyan bírók és főbírók lesznek, akik miatt Csemegi uram ventilátorként forog a sírjában, a bíróságok mennyezetei pedig leszakadó félben vannak. A baj tehát nagyobb… mert a társadalom erkölcsi normáit – ha még esetleg lennének – egyre mélyebbre süllyeszti ez az igazságszolgáltatási rendszer, és az, hogy nyilvánosan és egyértelműen nem kért bocsánatot egyetlen főbíró sem az 1945 és 2006 közötti ítéletek és koncepciós perek miatt a folyamatosan felülbírálhatatlan bírói kar, és annak főbírája. És amíg ez a bocsánatkérés-hiány, és felfelé buktatás rendszere érvényesül, addig Magyarországon nincs jogbiztonság, emberek ezrei fognak belehalni az igazságtalan ítéletekbe, amelyek így felérnek a halálos ítélettel!

Egyelőre csak egy elehetőség van: - elmenni ebből az országból minél messzebb, mert ez az ország nem sokban különbözik a vörös khmerek országtól, vagy Mexikótól. Csak itt nem tömegsírokba teszik a meggyilkoltakat, hanem rendes temetőkbe, és csak a családok tudják, hogy a papa, a mama, a gyerek egy bíró ítélete miatt lett beteg és halt meg. MERT AZ ÍTÉLET IGAZSÁGTALAN VOLT ÉS ANNAK KEDVEZETT, AKINEK VAN/VOLT PÉNZE ÜGYVÉDRE…

Spárta kellene ide, nem a római jog, amely a maga idejében remek alapmű volt, azonban ma már  a korrupció és a politikai maffia idején alkalmazhatatlan.

Ha a Magyar Köztársaság elnökét, a kormánypárt vezetőjét – a miniszterelnököt - lehet nyilvánosan bírálnia, köpködnie, rágalmaznia például az MSZP-s nemzetrontó söpredéknek, akkor egyes bírókról miért ne lehetne jogos, negatív vagy ha úgy adódik, pozitív véleményt mondani? Hiszen ez is a demokrácia része. (Bár a nyolc évig tartó maffia államban nem volt demokrácia, hiszen az igazság azé - máig - , akinek pénze van!) A bíró és az ügyvéd, de még az ügyész sem szent, nem tévedhetetlen, hanem mindössze egy gyarló ember, aki elvégezte az egyetemet… de ettől nem lesz ab ovo übermensch, nem áll a társadalom felett. Része annak és vagy a társadalmi erkölcs alapja, vagy erkölcsromboló. (A 2006-os események megítélésében és néhány más per esetében sajnos ez utóbbi!) Nincs alapvetően joga arra, hogy embereket hazug vádak alapján, aljas ügyvédek és tanúk véleményére hivatkozással tönkretegyen. Rendet kell tehát tenni eme antidemokratikus szervezetben, demokratikus és nem jogi végzettségű emberek ellenőrzését lehetővé téve. És meg kell szüntetni a felfelé buktatást, valamint egyes ügyvédek törvénytelenségeit és visszaéléseit. A másik lehetőség, hogy elszabadul a pokol, és az emberek - elkerülik az úgynevezett törvényes megoldásokat és - saját kezükbe veszik ügyeik intézését. Ezt pedig anarchiának nevezik, és az anarchiában nincs kegyelem sem polgárnak, sem „előjogokkal” rendelkezőknek. Az anarchia viszont mindig azokra üt vissza – mint ezt tudjuk – akik előidézik!  Ma alkotmányellenesség van, nincs jogharmonizáció a magyar és az EU-s jog között, s Európában egyedülálló a korrupció ezen a téren is. És persze a statisztikák szabják meg a bírói döntéseket is… Ám erről nem csak az alárendelt állampolgár panaszkodik, hanem tisztességes bírók és ügyészek, valamint az e körbe tartozó  ügyvédek is. Rendet kell tenni tehát, nem pedig a mindenhatóságot védeni…

(A következő részben, két hét múlva egy konkrét ügybe avatjuk be a Kedves Olvasót, amolyan elrettentő és a fentieket is igazoló példaként.)

Végül emlékeztetőül megjegyezném: Gyurcsány Ferenc még mindig szabadlábon van!

(Stoffán György - Európai Idő)

JOBBIK GONDOLAT