Isztambulban a törökök édes sörbettel (Aranytól vettem a török szót tisztelettel) fogadták immár nem is tudom hányadszor a faragott kopjafákkal, faragott székely kapukkal érkező székely-magyarokat. Mert ők a mai áldott szent napig is rokonuknak éreznek és tartanak bennünket, magyarokat. Igaz, nem naranccsal dobálták Eger, Kőszeg, Buda várát a 16. században, és mi sem áfonyalevet, tokaji bort, hanem forró vizet, égő bombákat szórtunk az ostromló rokonaink nyakába. Állott a történelmi bál, álltuk a sarat, véreztünk, veszítettünk, maradtunk ennyien. És most Isztambulban fogadtak ismét szeretettel, gyönyörködtek a faragott kapuban, álmélkodtak és etettek, itattak bennünket édes levekkel, gyümölccsel.

Határozottan állíthatjuk, hogy akik – Istenkém, hol vannak azok az egykori akik! – valamikor rabszolgákként hurcolták el őseinket és eladták azokat pénzért piacokon, most repesnek a magyar rokonok láttán, és úgy mondják, akár a lengyelek nekünk: török, magyar két jó barát.

Keressék meg Beder Tibor tanár úr könyvét (Gyalogosan Törökországban), arról szól, hogy a tanár úr 2.600 kilométert gyalogolt le Törökországban, hogy a végére járjon ennek a nagy barátságnak. És mit ad Isten ajándékul a bátornak? Megtalálta Délnyugat-Törökországban az ötszáz, négyszáz évvel ezelőtt ott letelepített magyarokat, falujuk neve Macarköy volt egykor, azaz Magyarfalva, ma Gebíz a neve. És a lakosság mai napig kiköveteli magának személy szerint, hogy a személyi igazolványába igenis beírják ott, Törökországban: nemzetisége magyar.

Ezek a törökökök, azok a törökök nem olyan érzékenyek, mint mostani uralkodgató uraink, a románok, a szlovákok! Minap hallottam magyar szájból a figyelmeztetést: nem kell magyarkodni, bántja a románok érzékenységét. Gondoltam akkor, hát mi az ákosfalvi csengettyűs pokolvarra legyünk mi még figyelmesek? A mi érzékenységünk meddig tarthat?

A török rokonának tart, noha százezrével fekszenek őseik emitt, magyar földben. Levágtuk őket. Mi a velünk együtt s ma is élő románok érzékenységére figyeljünk-e, vagy a megmaradásunkra, ahogy Törökországban igenis megmaradtak az ottani magyarok – magyarnak?! (- Polgári Élet)

Szabad Hírek