Magyarországon a rendszerváltó kormányok amerikai típusú globalizáló gazdasági rendet vezetnek be. Eladósítják az országot, a társadalmat, eltékozolják a nemzet termelői vagyonát, mértéken felül engedik be a külföldi befektetőket, diszkriminálják a nemzeti tőkés réteget, inflációval gyötrik a lakosságot, a gazdaságot, költséges és fölöslegesen pusztító reformokat vezetnek be – egyszóval, egy kizsákmányoló, gyarmati típusú gazdaságot hoznak létre. Ehhez szabják az életszínvonalat meghatározó kereseteket, jövedelmeket is. Alig fizetnek többet a dolgozó embernek, mint az előző kommunista rend. A kétgyermekes család keresetének felét fizeti adóba Magyarországon. Az Egyesült Államokban csak az ötödét az ötszörös keresetből.

Vezetőink példaképeiktől a jót sohasem, a rossznál viszont mindig a rosszabbat veszik át, valósítják meg. Nálunk a maradék kevésből utánozni akarják        a példaképet. A polgár gondoskodjék magáról, fizesse a költséges – korábban ingyenes – szolgáltatásokat. Az árak se legyenek tekintettel a keresetekre. Szolgálják a profitot. Legyenek azonosak, sőt akár még magasabbak, mint a gazdag kapitalista országokban.

Előbbiekből sejthető, hogy a globalizáció célja a konzervatív egyén, társadalom, a nemzeti állam átalakítása, tönkretétele. Dolgozó embernek nem fizet tisztességes bért, egyre több adóval terheli, a szociális ellátástól megfosztja. Nem ad elég munkahelyet. Az árakat mértéktelenül emeli. A fölöslegesnek ítélt embert halálra szánja. A társadalomtól elveszi a termelői vagyonát, megfosztja a szociális szolgáltatásoktól, munkanélküliséget teremt. Csökkenti az életszínvonalat, létbizonytalanságba taszítja az embereket. Rombolja az erkölcsöket. Növeli a bűnözést.

Persze, mindezeket hazug, csalárd módon tagadja. Az egyént, a társadalmat félrevezeti, megcsalja, meglopja és kirabolja. Alattomosan tör ellenük. Az állam, a nemzet esetében nyíltan hirdeti, hogy ellenére van, ellensége, leépíti, felszámolja.

Tönkretették Magyarországot a kommunisták és a liberálisok, a hazátlan, istentelen kozmopoliták. Balos szélsőségesek ők, kirekesztők, mert a gazdaság eredményén nem osztoznak méltányosan a társadalommal, rasszisták, mert gyűlölik a magyarokat és a keresztényeket. A globalizáló gyarmatosítók szolgálatába szegődtek. Hazudnak, csalnak, lopnak, fékezetlenül a megbízóik és a maguk gazdagodása érdekében. Mózes isteni parancsolatai nem kötelezők számukra, csak a magukkal szemben állóktól követelik meg. Irgalmatlanok és kegyetlenek, nem ismerik a felebaráti szeretetet, a szolidaritást. Ki kell szavazni őket a hatalomból!

A globalizáló program – célját és eredményét tekintve – egy kiválóan megtervezett, szervezett és végrehajtott akció. Célja a magyar társadalom tönkretétele és egy kis létszámú embercsoport gazdagodásának megvalósítása. A célját elérte a program, csakhogy egyrészt a romboló, pusztító, szabotáló „munkával” törvénytelen célt valósított meg: a tulajdon elrablását. Másrészt a „munka”, amivel ez megvalósult, hazugságon, csaláson, tolvajláson alapul,     vagyis törvénytelen.

Hasonló az egész akció egy zseniálisan megtervezett bankrabláshoz, ahol a tisztességes emberek – évek szorgalmas munkájával megtakarított – pénzét néhány ördögien ravasz, címeres gazember elrabolja. A tisztességes emberek tömege a magyar társadalom. A megtakarított pénz pedig a negyvenévnyi kommunista rabszolgamunka szerény eredménye. A sikeres bankrablók: globalizáló uraink. Ellenségeink, jól fizetett, rosszul dolgozó, tolvaj megbízottaink, szolgálóink.

Ők a magyar társadalom tudatának rombolói, szabad falazói, vakoló kőművesei, az új erkölcsi, szellemi színvonal hordozói, formálói. Ők a stricik, az örömlányok, a melegek védelmezői, a megélhetési bűnözés kitalálói, a tanárt verő, gyilkoló garázdák, bűnözők elnézői, erkölcsi követelések negligálói, a gazdasági hiénák, tolvaj bankárok, csaló spekulánsok, szélhámosok patrónusai. A korrupció generálói. A kapitalizmus hiteltelenítői, lejáratói. Pusztító működésük nyomán alakul ki a magyar társadalomban ez ideig soha nem tapasztalt erkölcsi és szellemi lezüllés.

A bűnözési statisztikák hűen tükrözik ezt. Az ismertekké vált bűnesetek száma a Horthy-féle kapitalizmus idején, 1939-ben 100 ezer volt. Kádár (háborús bűnös rendszer) kommunizmusában már 200 ezer 1989-ben. Gyurcsány (kamatkapitalizmus) kapitalizmusakor 2007-ben 420 ezer. Ehhez jön még a több tízezer szabadon járó, ismertté nem vált csaló, tolvaj, szabotáló, hazát áruló, korrupt senkiháziak tömege. Gazdasági válságunk, szegénységünk, nyomorunk legfőbb oka ebben rejlik. A globalizációnak nincs egyetlenegy jótéteménye sem – azon kívül, hogy ügynökeit leleplezte, lejáratta és megbuktatta.

El kell döntenünk, hogy mit akarunk. Gyarmati sorba züllesztett nyomorúságos rabszolgaéletet, vagy szabadságot, jólétet. Ha az utóbbit választjuk, akkor fel kell számolni a globalizáció kártevéseit. Meg kell szabadulnunk kiszolgálóitól!

Búcsú a kétpólusú politikai rendszertől

A globalizációval együtt bukott az erőszakolt kétpólusú politikai rend is. A magyar társadalom még nem eléggé elbutított és primitív, hogy ezzel megelégedjék.

Az első választás után a parlamentbe jut hat párt. Három keresztény, nemzeti, konzervatív és három istentelen, kozmopolita liberális és kommunista (háborús bűnös utód) párt. A jobboldali pártokba beépülnek bomlasztókként a kommunisták (szocialisták) és a liberálisok. Érdekes módon mindhárom jobboldali pártot sikerrel szétverik a bomlasztók. A jobboldalon valószínűleg a pénztől megbolondítva veszekedősek lesznek az emberek. A baloldalon pedig a pénzzel összetartott, rablásra kész, szorosan összezárt bandák alakulnak ki.

Az új naiv vagy megvásárolt jobboldali hatalom helyén hagy minden korábbi vezetőt. A külkereskedelemért felelős „konzervatív” miniszter büszkén dicsekszik azzal, hogy területéről senkit sem menesztett. Ezek a helyükön hagyottak hozzák zömmel a privatizáló, rabló gyarmatosítókat. Akikkel már korábban is sikerrel lopták meg a pártállami gazdaságot. A helyükön hagyottak hazudják azt is, hogy a kommunista örökségként maradt külső adósságot feltétlenül fizetni kell. Miközben 101 ország kap 1200 milliárd dollár elengedést, átütemezést. A helyükön hagyottak viszik sikerre a globalizáló gazdaságpolitikát is. Ők gyarmatosítják Magyarországot. (Kádárizmus 1 milliárd dollár hitele után 32 milliárdot dollárt fizetet vissza a magyar nép)

Két kormányzati ciklus után már szétesik a három jobboldali párt, felszámolja önmagát. Kreálni kell egyet helyettük. A Fidesz kapja a megtisztelő feladatot, hogy jobboldali legyen. Az SZDSZ pedig az MSZP felügyeletét. Az MDF-et bevásárolják balra. A KDNP-t begyűjtik jobbra. A MIÉP-et kicsalják a parlamentből. Így jön létre a kétpólusú rend alapja azonos liberális, kommunista gyökerekből. Ezzel válik lehetővé a gyarmatosító gazdaságpolitika sikeres megvalósítása. Amikor a Fidesz a harmadik kormányzati ciklusban a felvett jobboldaliságát próbálta igazolni néhány tétova lépéssel a nemzeti érdekek védelmére, rögvest megfosztották a hatalomtól a 2002-es választásokkal. Utána már         a kommunista-liberális diktatórikus egypárti rendszer uralma jött létre a globalizáló féktelen pusztítás sikere érdekében.

A kétpólusú politikai rend kialakításának kísérlete hibás, illetve gonosz szándékú elhatározás volt. Meggátolta a jobboldalon a nemzeti érdekek megjelenítését. Sőt még a globalizáció kártevéseinek feltárását is gátolta. Hiszen a globalizáció elismerését, céljainak megvalósítását féktelenül kiszolgálta. A globalizáció és a kétpólusú rend összetartoznak, miként azt diktálják. A globalizáló gazdasági program tervezői kiváló, előrelátó szakemberek. Hűen szolgálják a megbízók érdekeit, az ügylet profitjának maximalizálása érdekében. A kétpólusú rendben kerül a program megvalósítása a legkisebb csúszópénzbe. Az egyik folyóirat szerint a Világbank 31 neves illetékest fizet le Magyarországon a program sikerre vitele érdekében. Képzeljék el, ha sok párt emberei akadékoskodnak, mennyivel nehezebb és mennyivel többe kerül a program végrehajtása.

A kétpólusú politikai rend kialakításának kísérlete megbukott. Amíg a baloldal szoros egységbe tömörült az ország kirablására, addig a jobboldal a nemzeti érdekek védelmére nem egységesült. Szerencsésebb lett volna a KDNP-t felépíteni önállóan egy markáns szegénység elleni programra, ami egyben nemzeti érdekeket is hordoz. Két önálló, de szoros együttműködésben, külön programmal rendelkező párt vélhetően mindig több szavazatra számíthat, mint egy párt egy programmal. A Fidesz pedig a polgári érdekek védelmében akár még nemzeti liberális is maradhat a hazai tőkésréteg megerősítésére. Ez esetben a Jobbiknak nem sok esélye maradt volna a látványos megerősödésre. (Nem csak a szélsőséges baloldali politika okozója tehát a Jobbik előretörésének!)

Jelen esetben vállalni kellene a KDNP-nek és a Jobbiknak a nemzeti érdekek védelmét követelő markáns, gazdasági programokat. Ezek megvalósításához azonban a kozmopolita liberális fékeiktől meg kell szabadulnia a Fidesznek (és a KDNP-nek is). A nemzeti érdekek erőteljes védelme nélkül a 2010-es esetleges elsöprő győzelem csak tiszavirág-életű lesz, miként az 1998-as volt.

Az előre hozott választást sürgetők, követelők, remélők nem ismerik az ellenfelet. Akik nem az ország kormányzására vállalkoztak, hanem a globalizáló gyarmatosításra. Nekik a pusztítás a feladatuk. Magyarország nem hazájuk, hiszen csak megszállók, janicsárok, zsoldosok. Minél tovább bitorolják a hatalmat, annál többet tudnak rombolni, annál több pénzt képesek kirabolni az országból, maguk és megbízóik számára. Ezt nem felismerni súlyos tévedés. Fölösleges volt a társadalmat az előre hozott választásokkal hitegetni, sokkal inkább a gazemberségek feltárását, sulykolását érdemes szorgalmazni. A számonkérést nem szükséges emlegetni, hiszen az a törvényesség helyreállításának természetes következménye.

Tévedés volt elhinni és elhitetni a társadalommal az előre hozott választásokba vetett reményt még azért is, mert jelenlegi urainktól belátást, európai viselkedést várni életveszélyes politikai dilettantizmus. A 2010-es győzelem sem biztos a várható kegyetlen, mocskos módszerek miatt. A jobboldal hűséges szavazói annyit elvárhatnának vezetőiktől, hogy a választókerületek jegyzőkönyveinek másolatát begyűjtessék, nehogy az újraszámolás lehetősége megsemmisüljön az adminisztráció szövevényében.

A társadalmi, nemzeti érdekek szempontjából tekintve örvendetes, hogy a kétpólusú rend megbukott, s létrejött egy új párt (Jobbik Magyarországért), amelyik bátran megjeleníti a társadalom követeléseit; nem elkötelezett, nem foglya hamis közgazdasági dogmáknak, titkos megállapodásoknak, gyarmatosító érdekeknek, nincs lefizetve, nem gyáva, hanem magyar. Ahogyan a nemzetellenes kozmopolita liberálisok, kommunisták követelték, zsarolták az elmúlt húsz évben regnáló kormányokat Magyarország kirablására, úgy most 2010 után a KDNP és a Jobbik is követelje a Fidesztől az ország újjáépítését, nemzeti érdekeket szolgáló radikális gazdaságpolitikájuk érvényre juttatásával. A remélt választási győzelem nemcsak a Fidesz érdeme, hanem a kommunisták, liberálisok kudarcának következménye is. A megelőlegezett bizalmat tehát utólag ki is kell érdemelni: egy megismételt rendszerváltással.

Most már a naiv tudatlanság lagymatag semmittevésében nem lehet tovább lubickolni büntetlenül. Ha felvásárolják Magyarországot, és gyarmat lesz, akkor az az elmúlt húsz év Országgyűléseinek bűne.

Egyszer pedig mindenért felelni kell!

(Kapu.hu alapján szerk.)