2012. július 24. Közélet

"Ami nincs odaszögezve, azt ellopják." Nem a szocialista nagyipar üzemi szarkáiról, nem is a spontán privatizáció nagymenőiről szól a sommás vélemény.

A bajok éppen abból fakadnak, hogy a Libor a különféle társaival együtt nem csupán pénzügyi mutató, hanem magánjogi szerződések alapjául szolgáló referenciaérték. Ennek folytatólagos és kiterjedt meghamisítása került nemrég napvilágra, és vezetett nagy hatalmú (és kolosszális jövedelmet húzó) bankvezérek lemondásához, bankfelügyeleti óriásbírságok kivetéséhez, parlamenti vizsgálódáshoz, mérges publicisztikák és szakkommentárok ezreihez.

Pedig régóra ismeretes, nálunk is tananyag az egyetemen (Goodhart-elv, Campbell-törvény): ha egy mutató alakulásához anyagi érdek fűződik, akkor az a mutató hamar elveszti objektív jellegét. Például az egy lakásra jutó lakók száma ártatlan statisztikai adat, de ha mondjuk ettől függ az ingatlanadó mértéke, akkor hirtelen megnő a nagy értékű ingatlanokba bejelentett távoli rokonok száma. A Cityben sem történt más, mint hogy a bankok gyakran nem a valós adatokat adták meg: részben jobb megítélésük miatt kozmetikáztak, vagy direkt anyagi előnyökért csaltak a napi kamatkondíciók bemondásánál - ugyanis mindmáig a régi, kollegiális citybeli eljárás szerint a bankári közösség úri adott szava, nem pedig a tényadatok alapján számolják és publikálják az aznapi Libort. Most jogászok légiója bújja a törvénykönyveket: vajon perelhetők-e a bankok a nem valós Liborra alapozott üzleti kamatokra tekintettel, ha ügyfelük rosszabbul járt a manipulált mutató miatt, mint járt volna egyébként?

Nemcsak a Barclays kereskedői manipulálták a mutatót: további brit bankok, sőt nemzetközileg előkelő helyen jegyzett más pénzintézetek is gyanúba keveredtek. Kényes pillanatban robbant ki az ügy. 2007 óta egy sor vezető országban az adófizetők pénzén nagybankok, biztosítók sorát mentették meg a csődtől (nálunk nem kellett), ám termelőüzemeket szinte sehol sem. A közvélemény joggal háborgott, de a politikusok azzal érveltek, hogy a bankrendszer épsége a társadalom egészének fontos, és magasabb rendű érdekek szólnak a hitelszféra támogatása mellett. És tessék, most kiderül, amit antiglobalisták, antikapitalisták vagy csak egyszerűen a banki jövedelmekre irigyek régóta meggyőződéssel mondanak: ezek a túlfizetett pénzemberek pont olyan csibészek, mint a bolti szarkák, csak éppen sokkal többet lopnak.

A szakmai tanulságokat nyilván levonják a Cityben és máshol is. Igazolva látja magát az - így e sorok szerzője is -, aki a piacgazdaság hatékony működéséhez szükségesnek tartja a körültekintő állami szabályozást. Nálunk ilyen típusú visszaélésnek nincs nyoma, de a rendszer átláthatóságát biztosan érdemes felülvizsgálnunk. Az önszabályozás és a szabályozás a pénzvilágban is a krízisek nyomában szokott megváltozni; itt a nagy alkalom az alapos szakmai reformra és az etikai normák helyreállítására.

Nehéz munka lesz. Ennél könnyebbnek látszik, csak éppen értelmetlen a pénzkapcsolatok visszaszorítása, aminek meghirdetésére a közvélemény rezdüléseire érzékeny politikus készen áll, máshol is, nálunk is.

(hetivalasz.hu)

Kommentál

Kérdés hogyan lehet vizsgálni a német bank fiókszervezetéhez tartozó, hazánktól független Jegybank BUBOR károkozását. Amit a mesterségesen tartott jegybanki alapkamattal, és magassá felgerjesztett hitelekkel csinált Magyarországon.

Szabad Hirek