A hitelek mögött sokszor tragédiák, iszonyú emberi sorsok vannak, kilátástalannak tűnő helyzetek. Egy idős néni, aki azért veszi fel a hitelt, mert ha nem teszi, a fia mindent összetör a lakásban, azután a hitel törlesztése a nénire marad, de ő a kis nyugdíjából nem tudja teljesíteni.

Egy apa, aki a korábban óramű pontossággal törlesztett kölcsönével elmarad, mert a vállalkozó, akinél dolgozott, eltűnt, lelépett, nem fizette ki őt, bejárta a környékbeli cégeket, de semmi munkalehetőség nincs, ő pedig még munkanélküli segélyt sem kap, mert a vállalkozó nem jelentette be.

Egy magánytól rettegő nő, akinek a párja testi és lelki terrorral rengeteg különböző személyi kölcsön felvételére kényszeríti, majd a párja halála után nem győzi fizetni a kis jövedelméből a rengeteg hitelt.

Egy nagymama, akinek a lánya kilakoltatás előtt áll, félti az unokáját, nehogy elkallódjon, így ő maga adósodik el, hogy megmentse a családot.

Egy nyugdíjas hölgy, aki korábban jó szándékból kezességet vállalt egy munkatársának, majd az ő nyugdíját kezdte el tiltani a bíróság 50%-ban, így a folyószámlahitelét is felmondták, a maradék 50% arra megy el, a családja visz neki ételt nap mint nap, mert arra sem telik.

Egy huszonéves lány, aki elszédül a boltok színes kirakataitól, de nem engedheti meg magának, hogy költekezzen, ezért hitelt hitelre halmoz, abból fedezve a túlköltéseit.

Egy édesanya, aki szeretne többet adni a gyermekeinek, ezért hitelekhez fordul, majd sír éjszakákon át.

Szükségből, meggondolatlanságból, ostobaságból, kényszerből felvett hitelek – azután pedig az eladósodás, a megbánás, a tehetetlenség, a kiúttalanság érzése, a reményvesztettség. Országunkban ma a legtöbb embernek nincs megtakarítása, vagyona – örül, ha biztos jövedelme van, főleg ha elég a létfenntartáshoz. Nem „pénztudatosak” az emberek – de mitől is lennének azok, hiszen a pénz mint hiány volt jelen egész életükben. Fogalmuk sincs, mekkora összegek folynak ki nap mint nap az országból – nem is gondolkodnak ezen. Ahhoz, hogy ne süllyedjenek le még többen a mélyszegénység szintjére, tenni kell, méghozzá sürgősen.

Először is, már általános iskolában meg kell kezdeni az alapvető pénzügyi, gazdasági ismeretek oktatását. Ahhoz, hogy pénzügyileg tudatosabbak legyenek a gyermekeink, már korán meg kell nekik tanítani, hogyan csinálják. Ezenkívül ahelyett, hogy idegen kultúrákról, országokról tanulnak órákon át, a magyar értékrendet, a híres magyar tisztánlátást kell megtanulniuk, elődeink hozzáállásáról kell példát venni, akik gondoskodtak az utánuk következő generációkról. A valódi magyar történelmet, őseink életmódját, ősi magyar írásunkat kell tudniuk - az erős nemzeti öntudat érdekében.

Másodszor, az állami szerepvállalás lenne nagyon fontos. A béreket élhető szintre kell emelni, a munkavállalók kapjanak emberhez méltó fizetést. Állami bankot kell alapítani, amely nem hét bőrt akar lehúzni az emberekről, aztán kivinni az országból a nyereséget, hanem emberléptékű kamattal dolgozik, segít a bajbajutottakon és a profitot az országban hagyja és használja fel. A magánbankok pedig vagy tudnak alkalmazkodni a helyzethez és hasonló normák szerint működni, vagy a működésük egyszerűen lehetetlenné válna.

A jelenlegi hitelezési rendszer megnyomorítja az embereket, életeket tesz tönkre. Hiszem, hogy még nem késő ezen változtatni. Bár ezrek kerülnek utcára, ezrek sorsa nehezebb napról napra, a változás elindult, és ha elég sokan vagyunk hozzá, lavina erejű lesz.

(Köszönhetjük azoknak akik a MSZP-SZDSZ-MDF-re szavaztak. szerk.)

( Jobbik Kőbánya alapján szerk.)