2010. június 16. Közélet

Hír: állítólag a magyar nemzet kizárólagos érdekeiért harcoló kormánypárt külügyminisztere kijelentette, hogy: „ellenezzük olyan dolgok revízióját, amelyek a múlthoz tartoznak” -majd hozzátette- Budapest „a magyar közösség kulturális és nyelvi identitásának megőrzéséhez” ragaszkodik, az emberi és állampolgári jogok koncepciójáról van szó, „ennek abszolút semmi köze területi és határkérdésekhez.” (Mindezt a cionnáci körök nemzetközi nyomására. Másrészt akkor ellenezni kell a holokauszt kárpótlás is mert az is a „múlthoz tartoznak”..Remélem ezt is bele értette a Külügyminiszter Úr....szerk.)

Külügyminiszter Úr!

Amikor megtört a 45+20 éves átok, (mert végre Trianon emlékülést tartott a parlament), arra gondoltam, hogy előzetesen rosszul ítéltem meg a jövendő Orbán kormányt. Reméltem, bíztam benne, hogy végre nemzetegyesítő-nemzetmentő irányt vesz a magyar külpolitika. Azonban a kutyából nem lesz szalonna, látszik, hogy a volt MSZMP tagjaként vitézkedett, mert élénken élhet önben a „múltat végképp eltörölni” szlogen. Holott önt senki sem hatalmazta fel, hogy olyan sorsfordító kérdésekben foglaljon helyettünk állást - mint Trianon -, amelyről előzőleg az ország polgárainak nagy része nem mondott véleményt- népszavazás formájában. Ha az ön által annyira istenített Nyugat-Európában egy ország külügyminisztere ilyetén nyilatkozott volna, másnapra nem miniszterként érné a reggelt.

Bár köztudott, hogy ön a Bildenberg-csoport vazallusa, ez a tény sajnálatos módon valahogy elkerülte a koalícióban résztvevő kereszténydemokraták figyelmét. Így most szembesülhetnek azzal, hogy a nemzet-haza-hűség fogalma nyilvánvalóan egy liberális-szabadkőműves részre semmit sem jelent. Ugyanakkor egyre többen vagyunk magyar választópolgárok ebben az erőszakkal szétszabdalt hazában, akik máshogy-másképp gondoljuk a nemzeti összetartozás felelősségét, úgy véljük egy ország külügyminiszterének kötelessége mindenkor arra törekednie, hogy lehetőségeinkhez mérten mielőbb visszaállítsa hazájának területi egységét (békés európai jogrend alapján. Szerk.). Ha az ön fejével gondolkodott volna Zrínyi, Dobó és a többi végvári vitéz, akkor ma Budapestet a török birodalom egyik, magyarul nem vagy alig dadogó városaként ismerné a világ. Nyílt titok ugyanis, hogy a kisantant államok kilencven éve minden eszközzel törekednek a magyar nyelv jogi és fizikai megsemmisítésére, így az ön által felvázolt nyelvi autonómiában egy-két száz év múlva már alig ismernék nemzettársaink az anyanyelvet. Az ön által felsorolt európai példák is hazugok, nem véletlen a flamand-vallon ellentét vagy miért akarnának elszakadni a baszkok Spanyolországban, ha ez lenne az az üdvözítő megoldás, amelyről Európa és politikusai sorozatosan hazudnak, akárcsak ön! Vagy ott van az elhíresült szlovák nyelvtörvény, ahol minden hangzatos uniós deklaráció ellenére Brüsszel illetékesei Pilátus módjára viselkednek.

A nyelvi autonómia nagyszerűségével példálódzni ugyanolyan álságos, akár a nyitott határokkal. A jelenlegi unió határainak szabad átjárhatósága sem a többségi, sem a kisebbségi népeket nem szolgálja, mert ebben a formában egyedül a multinacionális korporációk üzleti érdeke, akárcsak Európa ránk erőszakolt látszólagos egysége. A magyar nép jobb érzésű tagjai ma is kiállnak a területi revízió kérdésében (csak a mikéntről vannak viták), amely Szlovákia, Szlovénia, Horvátország és Szerbia esetében még a párizsi békeszerződés felmondását sem jelentené, hisz ezek az „államok” akkor nem léteztek, akárcsak az az Ukrajna, amely a hazaáruló Antall-kormánynak köszönheti ideiglenesen Kárpátalja feletti fennhatóságát. Szerbia - ezt tapasztalhattuk Románia esetében - csak addig udvarol nekünk, amíg bejut az unióba, állításával szemben kizárólag az ő érdekük a gyors és feltételek nélküli csatlakozás. Itt az idő, hogy az ön nyilatkozatával ellentétben Magyarország területi igényeket támaszon a szerb és a horvát kormányokkal szemben voksunkért cserébe. Ezekről a piszkosnak nevezett alkukról az ön baráti köre minden bizonnyal nagy tapasztalatokkal bír, ajánlom, kérdezzen!

Miniszter úr!

Ma Magyarországon egyre többen hisszük és akarjuk Trianon revízióját, mert tudjuk, ez az egyetlen esély a magyarság egységének fenntartására, az elszakított területek magyarjainak fennmaradására. Természetesen azt is tudjuk, hogy ez sem szomszédainknak, sem pedig az álságos uniós bürokratáknak és az ön páholytársainak nem tetszik. Azt is tudjuk, hogy ez nem fog egyik napról a másikra sikerülni, de talán próbáljon velünk együtt főnökének Orbán Viktornak a szavaira emlékezni: „merjünk nagyok lenni”! Nem akarunk háborút, de nézze meg, hogy a Fidesz testvérpártja a Likud országa milyen eszközökkel él egy idióta politikus és a nagyhatalmak kegyéből létrejött sohasem volt ország területének gyarapításáért. Ha más nem, ez még adhatna okot véleménye felülbírálására, ráadásul, mi nem gyarapodni akarunk, csak adják vissza, ami a mienk. A Magyar Királyságban mindaddig békében éltek az ide menekülő, betelepedett népek, amíg hatalmi érdekekből mostanság már szintén a szabadkőműveseket szolgáló Habsburg család nem szított közöttük végzetes békétlenséget.

Hazánk ezer éven át vérével védelmezte Európát, kelet és dél felől, cserébe megkaptuk Trianont-nyilvánvaló tanulság, senkinek nem szabad hinnünk, láthatjuk csak magunkra, magyarokra számíthatunk.

Külügyminiszter úr! Az ön párttársai által politikai célból mostanság gyakran idézett Szabó Dezsői mondat, hogy: „minden magyar felelős minden magyarért” ebben az esetben különösen igaz. Így ön a nyilatkozatával erkölcsi és emberi alkalmatlanságról tett tanúbizonyságot, ezért kérjen bocsánatot a "kétharmadtól"!
(Polgár Info alapján szerk.)