Tóth Tamás Médiaerőszak című könyve bár pár éve jelent meg, aktualitásából egyáltalán nem vesztett. A televízióban közvetített erőszakos cselekedetek száma folyamatosan nő. Akármilyen furcsa is, de még a gyermekműsorokban is. Gondoljunk csak a hétvégi reggeli matinékra.

Ma Magyarországon általános dolog, hogy a gyerekek egyfajta szülőpótlékként kapják a tévét. Ez a könyv mindenki számára ajánlott, aki felelősséget érez a felnövekvő nemzedék és saját gyermekeik iránt. Hiszen a média nagyban befolyásolja az értékítéletet, és a személyiség kialakulását. A gyerekek teljesen védtelenek a manipulációval szemben, egyre nehezebb dönteniük, mi a jó, s mi a rossz.
 

Nehéz dolga van egy tévét néző gyereknek, hiszen közismert, hogy még egy felnőttet is milyen könnyen lehet manipulálni a médián keresztül. Főleg a mai világban, ahol a biztos, szeretetteljes családi háttér egyre ritkábbnak számít, s egyre több családban elmarad gyerekeknek a tévézésben való korlátozása.

Sokan azt gondolják, hogy a sok erőszakos jelenetet nézett ember felkészült a valóságban is megtörtént hasonló eseményekre. Ez az állítás azonban nem állja meg a helyét, mert a példák az ellenkezőjét mutatják. Milyen jellemző, amikor a sok horrorfilmet nézett fiatal elájul a vérző ember láttán, vagy a kórházas sorozatokat néző nem bírja az injekció látványát.

Mennyit és hogyan árt a képernyőn megjelenő erőszak a lelki világukra?

Tóth Tamás kifejezetten a magyar viszonyokra alkalmazva vizsgálja a televízióból, médiából ömlő erőszak hatásmechanizmusát. Az eddig e témában megjelent szakirodalom állításait hazai példák segítségével bizonyítja, vagy cáfolja.

Kutatása három fő tézisből indul ki: a médiában egyre jobban jelen van az erőszak, ez negatív, agresszióösztönző hatással van a gyerekekre, amely azonban megbeszéléssel és megfelelő felkészítéssel csökkenthető. Az erőszak nézettségnövelő és figyelemfenntartó. Talán ennek az üzleties, erkölcstelennek mondható gondolkodásmódnak köszönhetően a vásárlói társadalom gyermekévé való nevelésén, és az erőszak bemutatásán túl más tartalmat nem hordoznak a gyermekműsorok. A mesék középpontjában általában csak a pénz és dicsőség elnyerése áll.

Erre van igény - hallhatjuk nemegyszer. De ha nem ezt adnák, akkor az emberek mást néznének. Azt nézi az ember, amit elé raknak. Ha mindenhol reklámoznának, és óriásplakátokon hirdetnének egy természetfilmet, akkor valószínűleg ”megszületne” az igény is rá.

Bár fontos a külső aktivitás, mint például a sportolás, játék, de a belső aktivitás is elengedhetetlen egy gyermek egészséges felnövekedéséhez. A belső aktivitása a mesék, történetek folyamatos belső leképzésében is kibontakozik, azaz a saját keretei közt képzeli el még a durvának hangzó jeleneteket is, viszont a tévé a kialakuló belső képet teljesen lerombolja, és egy készet, újat nyújt cserébe. Ez az új kép,- amelyet több kameraállásból is láthat-, viszont nem biztos, hogy a gyermek lelkének megfelelő, és nem biztos, hogy feldolgozható. Hiszen még a felnőtteknél sem ritka, hogy egy film egyes részletei csak napok múlva állnak össze.

Arra a felismerésre juthatunk tehát, hogy a gyermeknek legjobb, ha 10 éves koráig nem néz tévét, s ha igen, akkor is csak szülői felügyelet mellett, velük megbeszélve. (Nem ritka, hogy egy gyermekműsor után közvetlenül egy 18-as karikás film következik.) Képileg a magyar népmesék sorozat pedig a legjobb a gyermeki lelkivilágnak.