2010. december 27. Közélet

Miután a magyarországi médiatörvény első sorban a "szélsőjobboldali" médiumok ellen irányul, kénytelenek vagyunk tanulni a Népszabadságtól, hiszen a patinás, objektív és független médium fennmaradását semmiképpen sem veszélyezteti a szájzár-törvény. A médiatörvény egyik sarkalatos pontja, hogy nem szabad semmilyen megközelítésben sem megemlíteni egy bizonyos népcsoportot. Követjük a véleményformáló hazai vezérmédium példáját, s ha egy hazánkat támadó illető származását leírjuk, akkor úgy minősítünk, mint a független toleranciabajnokok: nem zsidó, hanem arisztokrata.

A Népszabadság hétfői hírösszeállításában ki tudja már hányadszor, de ismét közli neves magyar gondolkodók, filozófusok, szellemi nagyságok, ideológiai hungarikumok vezetőjének, Konrád György iró-zseni lángésznek a náci Németország korabeli közállapotára jellemző magyarországi jelenségek megléte miatti aggódó, óvó, kritikáját. A Népszabadság persze ennyivel nem elégszik meg, csokorba gyűjti a tiltakozókat és a tiltakozásokat. Íme egy újabb útmutató a miheztartáshoz.

"Az Európai Unió demokratikus alapelveivel összeegyeztethetetlennek nevezte a magyar médiatörvényt Karel Schwarzenberg. – A törvény a média teljes elhallgattatásához vezethet. Szeretjük a magyarokat, de ezzel ők valóban rögtön az elején eljátszották hírnevüket – idézte a dpa az arisztokrata származású cseh külügyminisztert. Schwarzenberg ugyanakkor óvta az uniót attól, hogy azonnal szankciókkal fenyegesse meg Magyarországot. – Brüsszelnek nem kell rögtön ágyúval lőnie – tette hozzá."

A Népszabadság tehát megnevezte annak az országnak a külügyminisztere származását, ahol még mindig érvényben vannak a magyarság kollektív bűnösségét kimondó benesi dekrétumok. Nemes egyszerűséggel arisztokrata származásúnak minősítette a zsidó származású diplomatát. Ezentúl mi is ezt tesszük, nehogy az orrunkra koppintsanak, mert az fáj, bármennyire is kicsi.

(hunhir.info)

JOBBIK GONDOLAT