2010.06.10. Közélet

Rejtélyes halálesetek

A történelemkönyvekben gyakorta találunk olyan bugyuta meséket, amelyek azt akarják elhitetni, hogy a történések mögött nincs semmi érdekes. Mert minden megmagyarázható, és a merényleteket magányos elmeháborodottak követik el, avagy véletlen balesetek miatt vesztik életüket azok, akik valójában valami olyan dologhoz nyúltak, amire a Pénzügyi Világhatalom nem adott nekik engedélyt.

Álljon itt néhány rejtélyes, vagy nem is olyan rejtélyes haláleset - gyilkosság, véletlen baleset, hirtelen halál - felidézése annak bemutatására, mennyire elszánt a háttérhatalom. Csak az ismertebbeket.

1,
Kennedy-gyilkosság

Az esetet az évszázad gyilkosságának kiáltották ki. Tengernyi irodalma van.
Mára gondolkodó ember számára már világos, hogy Kennedynek azért kellett meghalnia 1963 novemberében 46 évesen, mert szembeszállt a pénzhatalommal, olyan pénzügyi politikát kívánt folytatni, amely újra elvezetett volna az állami pénzkibocsátáshoz. Magyar nyelven Drábik János dolgozta fel az esetet „Miért kellett meghalnia a 2 Kennedynek?” c. könyvében.

2,

Roldós ecuadori elnök 1981-ben nyújtotta be a parlamentnek az új olajkitermelési törvényt. Még abban az évben májusban „felrobbant” repülőgépe, amelyen utazott.

3,

Torrijos panamai elnök kivívta hazájának rendelkezési jogát a Panama-csatorna fölött az USA-val szemben. Szintén 1981-ben, 2 hónappal Roldós meggyilkolása után, Reagan elnöksége idején „repülőszerencsétlenség” áldozata lett.

4,

Alfred Herrhausen a Deutsche Bank igazgatósági tanácsának tagja volt. Az 1989-es drámai események során hozta nyilvánosságra nézeteit a jövőbeni új világrendről, amely a reménytelenségig eladósodott országok adósságának eltörlését, a szabaddá vált kelet-európai országok számára pedig olyan gazdaságpolitika támogatását célozta meg, ami eleve nem vezetett volna az adósságcsapdába. 1989. november 30-án meggyilkolták, a gyilkosságot a Vörös Hadsereg Frakció nevű baloldali terrorszervezetre hárították, amit senki nem hisz el. A valódi tettesek azóta sincsenek meg.

5,

Karsten Rohwedder volt a német Állami Vagyonügynökség (Treuhand) vezetője. Az ő feladata volt a NDK-s vállalatok privatizálása. 1991 elejére Rohwedder arra a meggyőződésre jutott, hogy a keletnémet vállalatokat meg kell erősíteni, majd ezután privatizálni, mindig a szociális szempontok szem előtt tartásával. Ez volt az a pillanat, amikor a „Vörös Hadsereg Frakció” újra lépett: Egy profi módon kitervelt akcióban lelőtték.

6,

Jürgen Möllemann a német liberális párt, az FDP vezetője volt. Jó kapcsolatai voltak arab országokkal, és közismert volt harcos, hazafias, illetve az USA-t bíráló kijelentései miatt. 2003 júniusában gyanús körülmények közt ejtőernyős szerencsétlenség érte.

7,

Wim Duisenberg volt a frankfurti Központi Európai Bank első igazgatója.
2005 júliusában hétvégi házának medencéjében holtan találták. Az esetet az teszi pikánssá, hogy vele egy időben lett „öngyilkos” egy másik Bilderbergeres, Arthur Zankel (Citigroup, USA).

8,

Jörg Haider 2008 szeptemberében a banki maffiáról és rendszabályozásának szükségességéről beszél a televízióban. Négy hét múlva halott, a halál körülményei ellentmondásosak, tisztázatlanok.

És hogy a gépezet a saját soraiban sem tűri az elhajlókat, arra álljon itt két példa:

9,

Robert Maxwell, zsidó származású angol médiamogul 1991-ben saját jachtján tett útja során tisztázatlan körülmények között vízbe fulladt.

10,

Amschel Rothschild volt kiszemelve a brit N.M. Rotschild Bank vezetésére. 1996-ban, 41 éves korában párizsi szobájában felakasztva találták.

Mit tehetünk ezek után, van-e egyáltalán bármi esélyünk a szembeszállásra, túlélésre, győzelemre? Igen, van! Említettük már, hogy az iszlám államok viszonylag okosan el tudták kerülni az adósságcsapdát. Ennek oka, hogy
iszlám nem engedi a kamatot. Az iszlám pedig nagy úr. Nem engedi magát kiszorítani a közéletből, ellenkezőleg, azt teljes mértékben áthatja.

Mi pedig, akik birtokában voltunk az egyedüli üdvözítő igaz hitnek, hagytuk, hogy a társadalom peremére a megtűrt státuszba kerüljön a kereszténység.

Világunk mára oda jutott, hogy a keresztény szó csak üres hüvelyt jelent. Az emberek nagy többsége kedves szokásnak tekinti a keresztény ünnepeket, amelyek jó alkalmat nyújtanak az evésre-ivásra, hinni nem hajlandó,hittből fakadó cselekedetekre pedig mégannyira sem .
(Kárpáti Harsona alapján szerk.)