2010. május 21. Közélet

Újra érdemes nézni a parlamenti vitákat: az új szereplők érdekesebbé és egyben kiszámíthatatlanabbá tették a törvényhozást, ráadásul egyelőre szokatlanul komolyan is veszik feladatukat, versenyre késztetve ezzel a korábbi időszak „egyik A-t, másik B-t” unalmában szocializálódott képviselőit.

Szerencsére a köztévé is észrevette ezt, és a mai ülést már náluk is lehetett éjszakába nyúlóan követni. Az állampolgársági törvény módosításáról szóló esti vita több tanulsággal szolgált, összességében azonban a leginkább jellemző sajátosságának az MSZP lelki és egyben politikai megroppanását látom. A volt kormánypárt szinte magára zárta a parlamenti karantén ajtaját, miközben megszólalóik hol zavartan magyarázkodtak - a jobbikos Zagyva képviselő megfogalmazása szerint - "a vezeklés első lépcsőjén", hol kétségbeesetten próbáltak visszalőni.

Tudom, hogy a „ kettős állampolgárságról” szóló vita nem reprezentatív, hiszen más ügyekben másféle elrendezésre is van esély; ahogy ezt például az önkormányzati választási rendszer módosítása kapcsán már ma is megtapasztalhattuk, ahol a Jobbik, az LMP és az MSZP egymással versengve támadta a Fidesz - a parlamenti választási rendszerre tett indítványtól eltérően itt valóban kevésbé gáláns és önkorlátozó - javaslatát. Az állampolgárság témája azonban a magyar politika olyan fontos és többlettartalommal rendelkező ügye, amely kapcsán az egyes pártok álláspontjának lényegesen nagyobb a hatása.

Mit láttunk a ma esti vitában? A Fidesz, a KDNP és a Jobbik egymásra licitálva ütötte a szocialistákat, miközben az MSZP vezetők és érdemi üzenet nélkül maradt. Sem Mesterházy Attila, sem Lendvai Ildikó, sem Gyurcsány Ferenc nem vett részt a vitában, a párt renoméjának megvédésére és álláspontjának megfogalmazására a jobboldali össztűzben néhány zavarban lévő és folyamatosan védekező képviselő tett kísérletet. Pedig kevés jobb alkalom lett volna arra, hogy az MSZP hatalmi harcában amúgy lelkesen és aktívan részt vevő szereplők bizonyítsák, ekkora ellenszélben is képesek kiállni pártjukért, erre azonban egyikük sem vállalkozott. Ennél rosszabb képet a szocialista párt évek óta nem mutatott magáról

(Török Gábor.blog alapján szerk.)