2010/10/01 Közéletünk

„Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak..."

„Szerintem a rendőrök (minden hiányosság ellenére) a Köztársaságot, a Köztársaság intézményeit védték”– olvasható egy nyilvánosságra hozott hivatalos levélben. „…végig hazudtuk az utolsó másfél-ét évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz” – hallhattuk egy nyilvánosságra hozott beszédben.

A szerző egy és ugyanaz.

Elgondolkoztató: védheti-e a köztársaságot az, hogy másfél-két éven át hazudott a köztársaság polgárainak. Magas pozícióból hazudott. Lehetetlenné tette, hogy a köztársaság polgárai megismerhessék a valóságot.

Ezzel súlyosan megsértette a köztársaság alkotmányát.

Az adott uniós tagállam alkotmányának 61. paragrafusa ugyanis kimondta: A Köztársaságban mindenkinek joga van „arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”

Ha valaki kormányvezetőként hazudik, akkor ezt a jogot nemcsak korlátozza, hanem egyenesen durván megsérti.

Pedig az adott tagállam alkotmányának 35. paragrafusa rögzíti:  A Kormány „védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait”…

A kormányvezető nem hogy nem védte, hanem egyenesen maga sértette meg az alkotmánypontot. Erre tanú: ő maga.

Márpedig egy politikus, ha alkotmányt sért, akkor a demokráciát mérgezi, sőt magát a köztársaságot támadja, rombolja, aknázza alá. Ilyen előzmények után a mostani köztársaságféltő szavai újabb hazugságnak tűnnek.

„…a demonstrálók jelentős része pedig átlépve az alkotmányosság kereteit, a köztársaság rendjére tört. Ezért én, és az akkori kormánypártok alapvetően a rendőrök, és ha úgy tetszik a köztársaság pártján álltunk” – lódítja kedélyesen most, hivatalos levelében a Hazugságrém.

„Annak ellenére, hogy a sértett semmilyen tevőleges ellenállást, vagy provokatív magatartást  nem tanúsított, a helyszínen intézkedő rohamosztagosok felszólítás nélkül a földre teperték, majd tonfával mért ütésekkel, rúgásokkal brutálisan bántalmazták” – írja egy áldozatról szóló jogvédelmi beszámoló. A „Rendőrkapitányságra szállították, ahol az udvaron több sorstársával együtt ismételten kegyetlen bántalmazásnak vetették alá… Ököllel több ízben megütötték, pofozták, rugdosták a már súlyosan sérült áldozatukat, annak mellkasára térdelve illetve meztelen lábfejét taposva órákon keresztül kínozták, emberi méltóságában megalázták.”

Így álltak a köztársaság pártján bizonyos azonosítatlan rendőrök.

Ellentmondásban van-e ez a rendőri magatartás a Hazugságrém gondolkodásmódjával? Olvassuk csak a 2004 februárjában újságnak nyilatkozott szavait: „Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül.”

Le kell verni… Ez a szóhasználata egy köztársaságpárti politikusnak… Lehet-e csodálkozni, ha két és fél évvel később a karhatalom így járt el: „A verés kegyetlenségére jellemző: úgy teperték le a földre, hogy közben szilánkosra tört a csuklója és kificamodott a könyöke. A férfi eltört és duplájára dagadt kezét az akkor még nem rendszeresített műanyag kötegelővel megkötözték, majd a sérült testrészén megemelve vonszolták el a rabomobilig, miközben trágár szavakkal szidalmazták. Zajácz László kezét négy és fél órás műtéttel kellett összeszegecselni.”

„Apáthy Istvánné férjével hazafelé tartott az 2006 október 23.-i rendezvényről, amikor a Síp utca környékén felállított maszkos azonosítószám nélküli Rebisz-es rendőrök (ma: Készenléti Rendőrség) gumilövedékes sortüzet zúdítottak sokakra, többek között rá is, és nyakon lőtték. A találat miatt sokkos állapotba került, majd ezt követően szívizom elhalás lépett fel nála. Az itt elszenvedett fizikai és lelki sérülések nagymértékben meghatározták az életét, magánéletében is visszafordíthatatlan károsodást szenvedett.”

Történt mindez egy uniós köztársaságban.

Vajon ezek a cselekmények ellentmondásban vannak-e a következő szavakkal: „…másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” „…húzzatok már a picsába ezzel. Gyerünk előre. Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.”„…lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni…”„…másról szól ez a kurva ország.”„…vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort”„…a kurva életbe!”

Védheti-e a köztársaságot ilyen múlttal, ezzel a „lelkülettel” a Hazugságrém? Vagy egyáltalán: ilyen színvonalú, ilyen hangulatú, ilyen „szellemiségű” köztársaságot akarunk-e?…

(Forrás: gondola.hu)

JOBBIK GONDOLAT