2010. március 2. Közélet

Nem egyszer volt már kitéve Sólyom László aljas, nemtelen támadásoknak. Ehhez talán már hozzászokhatott mind ő, mind a nemzet, akit képvisel. Ám ami az elmúlt napokban történt, az talán minden eddigi pofátlanságon túlmutat, már-már a zsarolás büntetőjogi kategóriáját kezdi feszegetni.

Idézem a hírt a Hetekből: (A főrabbi) Domán István szerint, amennyiben Sólyom László nem írja alá a (holokauszt tagadását szankcionáló) törvényt, az sötét fényt vet rá. „Csinált már több olyan dolgot, ami nem a demokráciát segítette elő, de remélem, most nem rugaszkodik el a demokráciától annyira, hogy ne írja alá. Ha mégsem teszi, akkor egyértelmű: Sólyom László nem méltó arra, hogy köztársasági elnök legyen” – jelentette ki.

Hogy képzeli Domán István azt, hogy előre ítéletet mondjon a magyar nemzet köztársasági elnökének döntéséről?! A demokrácia íratlan szabályai szerint ez még utólag is illetlenség, de előtte legalábbis zsarolás. Politikai terrorizmus. És ha már itt tartunk, ki a fene az a Domán István, hogy kioktassa a Magyar Köztársaság elnökét?!

Felmerülhet a kérdés, hogy hol vannak most a nagy baloldali megmondó emberek, akik fel vannak háborodva, mikor egyházi személyiségek állítólagosan a jobboldal javára beleszólnak a politikába? Domán esetében ugyanis talán még ennél is többről van szó: a köztársasági elnök megzsarolásán keresztül egy egész országot próbál bizonyos, általa – természetesen érthetően - szubjektív módon megítélt kérdésekről a neki tetsző mederbe terelni. Ezt Sólyom helyett is kikérem magamnak. Majd amikor Domán olyan mélyen elmerült az alkotmányjog kérdéseiben, mint ahogyan a köztársasági elnök úr, akkor mérvadó lehet az iránymutatása. Addig azonban önmérsékletet várok el tőle. A tűzoltó oltson tüzet, a pedagógus tanítson, az alkotmányjogász ítélkezzen a törvények felett, a rabbi pedig tanítsa híveit.

Természetesen a holokauszt valóban az emberiség legszörnyűbb rémtetteinek egyike. Aki ezt tagadja, az nem méltó arra, hogy a megszólalás lehetőségét egyáltalán megkapja. Ha valakit, akkor engem aztán a legkevésbé sem lehet antiszemitizmussal vádolni, hisz körjegyzőként már nagyapám példát mutatott abban, hogy a náci terror alatt is lehet embernek maradni: saját életét is kockáztatva zsidókat bújtatott a második világháború alatt. Neokonzervatívként örökségét magam is tovább viszem, vállvetve küzdve a zsidó-keresztény kultúra értékeiért.

Ugyanakkor minden ember számára nyilvánvaló lehetne, hogy a Mesterházy Attila által benyújtott törvényjavaslat semmi más célt nem szolgál, mint az MSZP szavazatszerzési próbálkozásait. Igen szomorú, hogy a hazai zsidóság egy jelentős része még mindig felül ennek az olcsó és már meg annyiszor elsütött trükknek. Magyarországon nincs számottevő antiszemitizmus. Az a néhány eszement, aki a holokauszt tagadását és/vagy relativizálását tűzte zászlajára, eleve bukásra rendeltetett. A magyar nép sokkal tisztán látóbb annál, mintsem hogy ilyen alantas próbálkozásoknak felüljön. Természetesen Sólyom László is sokkal tisztábban lát ennél. Ám pár tucat idióta miatt miért kellene tízmillió ember szólásszabadságát korlátozni? Ez elvi kérdés. Nem hiszem, hogy egy törpe kisebbségen kívül bárki is tiltakozna amiatt, hogy nem lehet kétségbe vonni egy nép tragédiáját. Viszont – ahogy az efféle törvénykezés tekintetében úttörő franciák is vallják - ha az egyik nép tragédiája emberiség elleni bűn, akkor mindegyiké az. A tatárok és a törökök dúlása épp úgy egy nemzet, illetve egy vallás ellen történő támadás volt, ahogy a nácizmus. Áldozatait tekintve pedig a kommunizmus majd’ hússzorosát „termelte ki”, mint a holokauszt. Nem áll szándékomban relativizálni a náci népirtást. De tessék elismerni a mások szenvedéseit is! Ebben a nyomorult közép-kelet-európai régióban mindegyik nép megszenvedett! Persze mindenkinek a saját szenvedései az elsők, ezzel semmi baj nincs. Épp azért van a köztársasági elnök, hogy mindenen felülemelkedve együtt képviseljen cigányt és magyart, svábot és zsidót. Mert mindannyian ennek a hazának a gyermekei vagyunk.

Sólyom Lászlót lehet szeretni, vagy nem szeretni. A baloldali, magát értelmiséginek nevező kutyafalka előszeretettel süt rá különböző becsmérlő jelzőket. Valóban nehéz lehet számukra elviselni az érzést, hogy a köztársasági elnök nem úgy táncol, ahogy a demokrácia önjelölt védőszentjei a talpalávalót húzzák. Úgy érzem, a baloldali elit Göncz Árpád és Mádl Ferenc idejében túlságosan is hozzászokott ahhoz, hogy az ország első embere protokolláris szerepekre van kárhoztatva. Kézfogások, újévi beszéd, a választások kiírása és ennyi.

Ezzel szemben 2005-ben megérkezett Sólyom, az első köztársasági elnök, aki keményen kiáll, ki mer állni az elveiért, legyen szó NATO lokátorról, morális válságról, vagy éppen a szólásszabadság kérdéséről. Véleménye van. Véleménye és kompetenciája. Hisz nem egy író, vagy segéd-metróvezető, hanem alkotmányjogi szaktekintély, a magyar jogrendszer egyik legjobb ismerője. Hogyan is vonhatnák kétségbe szavát bolgárgyörgyök, vagy épp dománistvánok?! Sajnos mégis megteszik, és fennáll a veszélye annak, hogy sok jóhiszemű ember bedől eme fordított gyűlöletbeszédnek.

Most érkezett el az ideje annak, hogy a polgári írástudók igazán kiálljanak a köztársasági elnök úr mellett. Sólyom annyit tett már ezért az országért, amennyit elődei tán a rendszerváltás óta összesen sem. Ha ő nincs, akkor az elmúlt évek szocialista ámokfutása még ennél is nagyobb károkat okozott volna. Minden jóérzésű honpolgárnak kutyakötelessége kiáltani, hogy el a kezekkel Sólyom Lászlótól! (A szélsőséges cion rasszisták "köpnek" a magyar demokráciára.)

( gondola.hu alapján szerk.)