2010. május 18.Közélet

Nem tudom, hogy az elvtársak mi alapján hozzák meg a döntéseiket, de a végeredményt tekintve szinte biztos vagyok benne, az elsődleges szempont az, hogy azzal menyit ártanak a nemzeti érdekeknek. A második pedig minden kétséget kizáróan az lehet, hogy azzal mennyire tudják kiszolgáltatni az országot a cionistáknak. Harmadik szempont nagy valószínűséggel nincs, vagy esetleg opcionális jelleggel az lehet, hogy azzal mennyit lehet ellopni a közpénzekből, vagy esetleg mennyire unszimpatikus az adott döntés a társadalom többségének.

Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az elvtársak tegnap délutáni frakcióülése, ahol is eldöntötték, kit javasolnak az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöki tisztére. Azt gondolom, a választásuk azzal, hogy Vadai Ágnest jelölték a posztra, a fentebb leírt kritériumok mindegyikének megfelel. Sőt, nála jobb jelöltet ez alapján, hosszas keresgélés után sem találhattak volna. Vadai egy személyben megtestesítője mindannak, amitől egy jóérzésű ember egyszerűen elokádja magát.
(Na kinek a telefonszámát fogja hivogatni segítségért a szakértőnek csúfolt emberke?)
Mi több, Vadai már bizonyított. Bizonyított hazaárulásból, alkalmatlanságból, és a közpénzek gátlástalan ellopásából. Azt hiszem, az ügy apropóján érdemes kicsit felidézni a volt honvédelmi államtitkár asszony közelmúltbeli ténykedését.

Gondolom, még mindannyiunkban élnek a 2006 őszén történt rendőrterror képei. És az a mocskos cinizmus, ahogy annak idején Vadai nyilatkozott az eseményekről. Aki szerint szemét csőcselék volt mindenki, akit szétvertek és brutálisan bántalmaztak október 23-án. Aki szerint akkor minden a törvényes keretek között zajlott, aki elsőként gratulált Gergényinek a kitüntetéséhez, és aki megpróbált ellehetetleníteni minden vizsgálatot, ami a törvénytelenségek felderítést szolgálta volna. Annak idején nem kis részben rajta múlt, hogy a nemzetbiztonsági bizottság nyolcvan évre titkosította azon a zárt ülésen elhangzottakat, ahol az NBH és Szilvásy szerepét vizsgálták a bizottság tagjai.

Ha csak ennyi lenne Vadai bűne, már ezért ülnie kéne, de ez csak egy kis szelet a munkásságából. Ez csak az erkölcsi alkalmatlanságát bizonyítja, meg persze az is, hogy Szekeres Imre államtitkáraként valószínűleg benne volt minden piszkos kis pénzlenyúlási ügyben, ami a minisztérium környékén történt.

Azt hiszem, mindenképpen érdemes megemlíteni az egyik legnagyobb lenyúlást.

2008-ban a Honvédelmi Minisztérium a 2008-tól 2014-ig szóló Gépkarabély Modernizációs Programot hirdetett.

„A fejlesztés célja a Magyar Honvédségnél rendszeresített gépkarabély alkalmazhatóságának növelése – speciális adapter és külső eszközkészlet kiegészítésével, amelynek keretében gránátvetővel, különböző típusú nappali és éjszakai irányzékokkal, lézeres célmegjelölőkkel, taktikai lámpával kerülnek felszerelésre. A fejlesztés az eszköz rendszerbe tarthatósága idejének meghosszabbítását is eredményezi.

A Magyar Honvédség 2009-2018. közötti időszakra vonatkozó 10 éves Stratégiai Terv időszakában mintegy 7700 gépkarabély modernizálása tervezett. A program végrehajtására megközelítőleg 7,26 MrdFt került betervezésre 2009-2014. közötti időszakra.”

Nem akarok nagyon belemerülni a dologba, de számoljunk egy kicsit. 7.700 gépkarabély modernizálása összesen 7.260.000.000.- forintot szántak, azaz 1 gépkarabély modernizálása potom 942.857 forintba kerül. Ha utánanézünk kicsit a dolognak, akkor könnyen kideríthető, hogy a Magyar Honvédség állományában a felújításra szánt fegyverek AK–63D gépkarabélyok. [a forrásért katt a linkre]

Nem kell fegyverszakértőnek lenni ahhoz, hogy utána keressünk annak is, hogy egy hasonló használatra szolgáló fegyver újonnan mennyibe kerül. A fegyverszakértők által manapság egyik legjobbnak tartott, német-amerikai HK 416-os kereskedelmi ára 2700 euró (a jelenlegi árfolyamon cirka 750.000 ezer forint), de állami megrendelő nagy tételben, ennek az összegnek akár a feléért is hozzájuthat az amerikai tengerészgyalogság és a német speciális egységek igényei szerint néhány éve kifejlesztett lőfegyverekhez.

Vajon miért jó nekünk az, hogy közel egymillióból felújítunk lestrapált fegyvereket, ahelyett, hogy olcsóbban megvennénk a legkorszerűbbeket?

Nekünk polgároknak semmiért, de gondolom Vadaiéknek, azért megérte ezt a jó kis konstrukciót kidolgozniuk.

Azonban Vadaiék „ kicsiben” sem voltak túl szégyenlősek. Négymillió forintnál is többet kapott alig féléves munkáért tavaly Egerfai József MSZP-s fővárosi képviselő, aki az önkormányzat cégének adott tanácsokat a Fővárosi Közgyűlés, azaz saját maga elé került koncepció előkészítéséhez. Ja, hogy mi köze ehhez Vadainak? Csak annyi, hogy Egerfai a férje.

És talán érdemes felidézni azt az ügyet is, amikor Vadai ellen az egyik munkatársa munkaügyi pert indított, mert az államtitkár asszony 2002 és 2006 között, mint országgyűlési képviselői munkatársat feketén foglalkoztatta. A történet szépsége, hogy amikor bíróság elé került az ügy, akkor a hirtelen előhalászott munkaszerződésen nem az alkalmazott aláírása szerepelt, hanem azt „valaki” odahamisította.

Azért érdekes ügyek ezek.

És természetesen ne feledjük az izraeli kémgépek néhány héttel ezelőtti berepülését sem. Vadai és az általa is felügyelt minisztérium vastagon benne volt abban, hogy ez megtörténhetett.

Végül pedig a „hozzáértő” tevékenység bemutatására érdemes felidézni az idén márciusban, a kecskeméti reptéren történteket.

Mint gondolom, azt sokan tudják, a kecskeméti katonai repülőtér a pápai, a szolnoki és a taszári után az ország egyetlen megmaradt harcászati repülőbázisa. Itt állomásoznak a Grippenek, innen látják el a hazai légtér védelmét. A bázis kiemelt fontosságú, a fokozott biztonság egyértelmű követelmény. Pontosabban egyértelmű lenne, ha nem azok vezették volna a honvédséget, akik.

Történt ugyanis, hogy március 25-én délután, három cigány minden gond nélkül betört a Repülőbázis irányítóházába, ami érdekes mód a bázis kerítésén kívül található. Aztán szépen átvágták a repülőgépek irányítását és biztonságos leszállását segítő berendezések tápellátását szolgáló elektromos kábelt és abból egy három méteres darabot egész egyszerűen elloptak. A tápkábel átvágásával a műszerek áramellátása megszűnt, így a leszállást segítő jeladó működésképtelenné vált. Ez azonnal jelzést adott a repülőtéren. Átálltak tartalék áramkörre, hiszen ekkor gépek is voltak a légtérben.

Az eset enyhén szólva is döbbenetes. Vajon, ha ilyen stratégiai fontosságú az az épület, miért a kerítésen kívül van? Ha meg ott van, akkor miért nem őrzik? Meg egyátalán, hogy történhet meg ilyen?

És ezt a nőt jelölik most az elvtársak a nemzetbiztonsági bizottság elnökének. Jelölik, mert a narancsosok jóvoltából jelölhetik. Ezt a nőt, akit még ólomkatonák közelébe sem szabadna engedni.
Gyalázat.

( radicalpuzzle.blogspot.hu alapján szerk.)