2012. február 17. Közélet

Asszonyom!

Az elmúlt évtizedekben – lévén, hogy ügyvédként érdeklődöm az államelmélet, a politikatudomány, a filozófia iránt – gyakorta figyeltem a magyar “baloldal” előtérben lévő személyeinek viselkedését. Ön pszichiáter, feltételezem évtizedekkel ezelőtt, az Ön által művelt tudomány alapjaiban elmélyedt; hogy figyelemmel kísérte-e az emberi lélek működésével kapcsolatos új és újabb tudományos eredményeket, nem tudhatom.

Legutóbbi eu-parlamenti beszédekor tűnődtem: Ön vajon tudatosan, egy jól felépített manipulációs technika mentén beszél mellé, vagy komolyan gondolta, amit mondott.

Soha nem fogom megtudni, talán nem is érdekel.

De eszembe jutott akkor, hogy írok Önnek, hátha régóta elmerült abban, amiben Ön él és csakis kifelé figyel…

Próbáltam információt szerezni, hogy vajon Önök, ennek a szerencsétlen sorsú, megfogyatkozott lélekszámú népnek a hazáját illetően, miként is szavaztak a részemről mélyen megvetett európai parlamentben, abban a bürokrácia-várban, ahol az ember, mint egyszeri és megismételhetetlen entitás, már évtizedek óta nem fontos.

Nem találtam egyenlőre semmit, miféle gombot nyomogattak; de lényegtelen is.

Akik saját hazájuk feljelentgetésével foglalkoznak meglehetősen nagy mennyiségű szabadidejükben, a valósággal köszönő viszonyban nem lévő “helyzetértékelés”-sel mószerolnak az éppen aktuális BIRODALOM-nak vélt romhalmaznak, szóval: ott tökéletesen mindegy is hogy szavazgatnak.

Én lent élek, egy budapesti külváros ügyvédjeként.

A valóságismeret fölényével állok az olyan percemberkékkel szemben, mint Ön, mint Gurmai Zita, vagy bármelyik Önhöz hasonló identitás nélküli, önmegvalósítással foglalkozóval szemben.

Tudom, hogy a másik embert minősíteni, talán a legdurvább dolog.

Igyekszem elkerülni, de a valóságban lét kétségtelenül óriási előny!

___

Bizonyára ismeri az Ön által évtizedekkel ezelőtt gyakorolt pszichiátria tudomány egy módszerét.

A kliensről video-felvételt készítenek egy-egy élethelyzetben, aztán együtt elemzi a kliens és a terapeuta a viselkedését.

Nos, én éppen idejét érzem annak, hogy Ön szembe nézzen önmagával. Mi lenne Kinga, ha visszanézné önmagát, hogyan is fest az EU parlamentben, mikor beszél?

Hasznos dolog ez; kívülről látni önmagát, a tekintetét, a szája apró rezzenéseit, a testtartását, a cinikus rándulást a szája bal alsó sarkában; talán összeállhat Önben egy olyan Göncz Kinga, akinek egész lényéből süt az indulat és gyűlölet. Gyűlölet azok iránt, akik a személyes jólétét előteremtik, a lekicsinylő megvetés mindazok iránt, akik egy életen át felmentették Önt a munkavégzés kínja alól.

De az Ön arca ugyancsak visszatükrözi azt a szervilizmust, sőt: szorongást is, amit érez vélt “feljebbvalói” irányában.

Egyszerre van Önben jelen megvetés és szervilizmus, a gyökértelenség és identitászavar ikertestvérei.

Magyarország, de talán Európa is ébredezik … egyre többen és többen vagyunk, akik megvetjük azokat, akik megvetnek bennünket … a végtelenül haszontalanokat és élősködőket,  akik ezrével szívják a vérünket, akik munkával keresik a kenyerüket, mégis egyre nehezebben élnek. Az EU-nak nevezett bürokrácia központot, amelyről nekem mindig Franz Kaffka jut eszembe.

___

A magyar baloldal, nem szeretnivaló, de valljuk meg őszintén: a nyugatiak méginkább nem.

Ezért óvatosan jegyzem le: Görögországban valami elindult. (Talán ott még létezik emberi szolidaritás, a majdnem örök napfény igen erős hittel, belső tartással ruházza fel az embert.)

Bízom, nagyon bízom az emberi értelem mindenhatóságában, így abban, hogy Ön még megéli, ahogy szétporlad mindaz, ami egy kórosan viselkedő embercsoport gyűlölet-színházának lehetett terepe évtizedeken át.

És kívánok Önnek jó éjszakát, hiszen teljesítette azt, amiért küldték: elítélte hazáját, kifejezhette sok millió magyar ember iránt érzett megvetését.

Már nem sokáig. Remélem, összeomlik, ami arra ítéltetett.

Váczi Judit

NIF kommentár:

A levél néhol kicsit esetlen, de szándéka nagyon dicsérendő. Talán túlzottan is udvariasnak nevezném. Ez a némber (Göncz) – apjával együtt – egy áruló, lapnyaló, liberális szeméthalmaz! Megérdemelné, hogy meglincseljék az emberek! Talán ideje lenne alkalmazni az effélékkel szemben a lincselést! Az emberi hitványság egyik fokmérője, ha valaki abba a tányérba rondít, amelyből eszik. Ez az ápolatlan külsejű, múltszázad eleji mosónő kinézetű nő (elnézést a keményen dolgozó nőktől!) azokat szapulja és árulja el, akik a gondtalan, henye életet biztosítják neki! Milyen az ilyen ember jelleme? Nem is merem megkísérelni sem leírni, mert annyi csúnyaságot kellene legépelnem, hogy a billentyűzetem elolvadna a szégyentől, meg nem is használok ilyen szavakat. Ezek az emberek nem érdemelnek kíméletet mindaddig, amíg zokogva, összetörve nem roppannak össze annak felismerésén, hogy mit tettek. De azt hiszem, egy ilyen felismerés örökre összetörné a lelküket (már ha van nekik, de én olykor kétségbe vonom azt is, hogy ezek emberek!). Jó azonban látni azt, hogy egyre többen emelik fel szavukat a hazaáruló szemétkupacok ellen!

Isten bocsássa meg nekem, hogy elragadott az indulat, s kérem is őt, adjon  nekem türelmesebb és irgalmasabb szívet, őket pedig törje össze, és azután ajándékozza meg őket a megtérés kegyelmi ajándékával – talán jó útra térhetnek, és még ember is válhat belőlük. Addig viszont messze elkerülöm a környezetüket!

(Nemzeti InternetFigyelő)

Szabad Hirek