2010. március 25. Közélet

Ami durva, könyörtelen fellépést a korrupció ellen meg lehetett tenni, ott mi felléptünk.”
Oszkó Péter pénzügyminiszter, 2010. március 23.

Mindig is sejtettük, hogy a szocialisták kormányzati politikájának soha nem volt része a korrupció eltussolása, csupán a gyakorlata. És ez nyolcéves országlásuk alatt végig így is volt rendjén. Látjuk: maga a pénzügyminiszter is azt állítja, hogy nem söpörték a szőnyeg alá a botrányokat, „sokkal inkább feltárták azokat”, mindezek ellenére Kóka János azt panaszolta nemrég az amerikai kongresszusnak (!) írt szomorú levelében, hogy hazánkban „fájóan hiányzik a korrupcióellenes fellépés és a feljelentők védelme”.

Meglehet, a kókai felháborodás ezúttal tényleg hatott, tegnap ugyanis egyenesen az Egyesült Államokból érkezett a soron következő korrupciós botrányunk. A Volánbusz érthetetlenül felgyorsított – mindössze hatnapos – közbeszerzésnek nevezett eljárása, egy stempli a 32 új busz megvásárlásáról szóló szerződésre, végül 333 ezer eurós – öt és fél Nokia-doboznyi – jutalék a magyar kormánytisztviselőknek. Ez is csak egy eljárás abból a kilencből, amelyet tíz közül megbundáznak. A fennmaradó egy pedig azért kell, hogy mindig lehessen rá hivatkozni. A korrupció ma igazából az egyetlen, ami virágzik a magyar gazdaságban, az MSZP–SZDSZ-együttműködés éppen ezen megfontolásból gondolhatta úgy, hogy kár lenne még ezt is tönkretenni.

Az átkosból jól ismert úgynevezett alkotmányos költségeken szocializálódott elvtársak most szakértői díjak, tanácsadói közreműködési tarifák, szerződésen kívüli pót kifizetések és igazgatási költségek után szedik a sápot, hazánkat egészen a korrupciós lista 45. helyéig repítve a nemzetközi ranglistákon. Most ott csücsülünk az átlátható gazdasága miatt méltán elismert Bahreinnel és a Zöld-foki-szigetekkel együtt, olyan országokat megelőzve, mint Ghána vagy Brazília. Ráadásul, ha a síbolási technikákat is értékelnék, akkor ennél jóval előkelőbb helyezésünk lenne.

Ki gondolta volna például, hogy elég egy jól célzott kommunikációs megbízás vagy egy szép művészfilm támogatása, és még az elfogulatlan Nap-keltében is jól kérdezhettek a szőrösszívű műsorvezetők? Mily leleményességet rejt, ahogy egy fiktív lakossági tiltakozásra hivatkozva 600 millió forintot lehetett újratervezésért pluszköltségelni a négyes metró egyik állomásánál?

Tízmillióért giccses olajfestményeket rendelni miniszteri rokontól, milliárdokért beléptetőkapukat rendelni gyógyfürdőkbe, ipari mennyiségben kórházi széfeket venni – a színesfém-kereskedőknek, egynapos uniós sugárútrendezvényt megszerveztetni százmillióért, vidékfejlesztési honlapot létrehozni ötvenmillióért, majd ugyanennyiért működtetni, végül kétmillióért függönyt varratni a helyi vidékfejlesztési iroda ablakára.

Csapatépítés, kompetenciafelmérés, tanácsadás, képzés, projektmenedzsment, stratégiakialakítás, megalapozó-összefoglaló-kontrolling tanulmányok, ügyvédeknek 80 ezres órabérek, trénereknek 200 ezer forintos napidíjak és kétmilliárdos sikerdíjak homályos MÁV-privatizációk után. A fiúk nem kispályásként dolgoztak: komplett postaszékházak, külkereskedelmi kirendeltségek, tévészékház (volt tőzsdepalota), erdők, ménesbirtokok, tóparti földek, gyümölcsösök, szántók tűntek el a leltárból vagy kerültek diszkontértékesítésre. És az elburjánzott, mindent átszőtt, határokon átnyúló és jó melegágyú korrupció szemete most mind rájuk dől.

Már csak egy kérdés maradt: a finn Nokia vajon ki ellen tesz majd feljelentést jó hírnév megsértéséért?

Aki nem megy el szavazni vagy MSZP-MDF-LMP-re szavaz az nem akar korrupció mentes országot hazánkban. Mert minél többet kapnak annál nehezebb lesz a tény feltárása. Hiszen mélyen beépültek a társadalmunkba.

  (mno.hu alapján szerk)