2010.02.04. Közélet

Az Európai Unió tagjaként Magyarország számost támogatásra vált jogosulttá. Ezek révén több mint ezer milliárd forint érkezett be az országba. Az Unió megszabta keretek azonban ennél többre, közel háromezer milliárd forintra is lehetőséget adtak volna. Az összeállítás euróban számolva ismerteti az első öt év eredményeit, ami a többi tagállamhoz képest is gyengének bizonyult.

1. Magyarország számára az Európai Unióba való belépés 2004 óta többletbevétellel járt.

A 4373 millió euró több jogcímen érkezett, a legnagyobb tételt a kohéziós (felzárkóztatási) politika révén kaptuk.

2. A kormány azonban nem volt képes kiaknázni mindazt, amire az uniós tagság révén lehetőségünk nyílt. A felzárkóztatási támogatásokra jogosult államok számára fejlettségük alapján egyedi támogatási keretösszeget állapítanak meg (ezt nemzeti borítéknak nevezik). A jelenlegi pénzügyi keretterv 2007-ben kezdődött. Azóta 9545 millió euró elköltésére nyílt lehetőségünk, de 2009 végéig ennek szinte csak a harmada jött be Magyarországra. A mérleg tehát sokkal jobb is lehetne.

Az előleg megszerzése érdekében nem kellett semmit tenni, az Unió a pénzügyi krízis kárainak enyhítése érdekében adta ezt ki a tagállamoknak. Tényleges saját teljesítmény csak a 926 millió mögött áll, ami a lehetségesnek még 10 százaléka sincs.

3. A felhasználás késlekedésének több oka van, a kormány olykor az Európai Bizottságra mutogat, és előszeretettel beszél arról, hogy a teljesítmény a többi tagállamhoz képest kiemelkedő.

A 27 tagállam között a 11. hely nem erre utal. Ha csak az új tagállamokra figyelünk, akkor is azt látjuk, hogy a balti államok mellett Románia is megelőzött bennünket. Különösen Litvánia és Észtország teljesítményét kell dicsérni, akik ötven százalék felett állnak.

Mi 6,25 milliárd eurót hagytunk bent az Unió pénztárában, ugyanakkor 6,5 milliárd hitelt kértünk, hogy napi gondjainkon úrrá lehessünk. A kohéziós támogatásokat természetesen nem lehetne napi költségvetési kifizetésekre használni, de, ha a támogatások nagyobb részéhez hozzá jutottunk volna, és azt a gazdaság fejlesztésére fordítottuk volna, a globális pénzügyi krízist könnyebb lenne átvészelni.

4. Késlekedés, lemaradás azonban nemcsak a kohéziós politikában figyelhető meg. Elmaradásban vagyunk a vidékfejlesztési pénzek felhasználásában is. Uniós tagságunk első öt évében több mint fél milliárd eurót nem vettünk igénybe, amire a vidékfejlesztési támogatás révén módunk lett volna.

Ennél több támogatást a 2004-ben felvett államok közül csak Lengyelország hagyott bent Brüsszelben, azonban a lehetséges és a felhasznált összegek arányát vizsgálva a lengyel teljesítmény jobb a miénknél.

Nekünk ugyanis a 65 százalékos lehívási arány csak az utolsó helyet adja.

5. A felzárkóztatási és a vidékfejlesztési politika terén minden tagállam egy előre, jórészt szabályok révén meghatározott, másrészt kialkudott összeghez juthat hozzá. Az egyik állam nem részesedhet a többiek terhére. Vannak területek, azonban, ahol verseny van.

Ilyen a kutatás-fejlesztés, az innováció területe. Az itt megszerzett 121 millióval nemigen büszkélkedhetünk. Az ábrából látszik, hogy komoly lehetőségek nyílhatnak meg, ha a kormány kiemelten kezeli ezt a területet.

Következtetés: Az uniós tagságunk pénzügyi szempontból kétségtelen előnnyel, mintegy ezer milliárd forint beáramlásával járt. Az ország azonban távolról sem használta ki a megnyílt lehetőségeket, hiszen akár még kétszer ennyi támogatásban is részesülhettünk volna. Az új kormányra marad a pályázati rendszer olyan ésszerű és célszerű átalakítása, amely lehetővé teszi, hogy a bent ragadt összegekhez is hozzájussunk. Külön vizsgálat tárgya kell legyen, hogy a felvett összegek elkötése meghozta-e azt az eredményt, amit vártak tőle.

(mkdsz.hu/ alapján szerk.)