2011. december 13. Közélet

Nézem a híreket és a szemem megakad az IMF kutatási igazgatója nyilatkozatán. Megjegyzést fűz az EU csúcs határozatához, valahogy így:

„IMF: az uniós csúcs csak része a megoldásnak

A csütörtök-pénteki uniós csúcson elért megállapodás a szorosabb gazdasági integrációról a helyes irányba tett lépés volt, de nem teljes megoldása az euróövezeti adósságválságnak - jelentette ki vasárnap Olivier Blanchard, a Nemzetközi Valutaalap kutatási igazgatója.

Egy tel-avivi üzleti konferencián Blanchard arra a kérdésre, hogy az európai politikusok különböző nyilatkozatai okozták-e. a piacok hektikus mozgását, Blanchard úgy nyilatkozott, hogy a piaci hullámzás nagy része eredt ebből.”

No, itt a lényeg, csak a sorok között kell olvasni – és főként emlékezni a régi időkre, melyek egyáltalán nem biztos, hogy szépek voltak.

1959. Műszaki Egyetem. Folyik az agymosás és éppen a KF-Max-ban a kötelező légvédelmi előadásra gyűlt össze az akkor harmadévesek sokasága, elektro-, gépész- és vegyészmérnök harmadéves hallgatók. Az előadó a repülési tanszék vezetője, – talán 6 elemije lehetett – és magyarázza nekünk az anyag szerkezetét. Mondja, mondja, mondja, aludnánk már, amikor valami ilyesmi hangzott el:

„Van pozitív és van negatív villamosság”.

Aztán mellékesen megjegyzi:

„A honvédségnél a pozitív van rendszeresítve.”

Karinthy-novellába illó jelenet következett: közel 300 diák felröhögött! Az előadót ez felbőszített és két ököllel verve az asztalt mondta az azóta szállóigévé vált mondatot:

„Elvtársak! Én nem vagyok sovinizmus, de amit most önök művelnek az már rizikó!”

Ez előadásnak vége lett. A dübörgő röhögés elapadhatatlanná vált, az előadó elment, mi is.

Ami az után következett, annak nem voltam tanúja, mert oda csak a KISZ-eseket hívták – és engedték be. Eljött Buci Gyuri (ma születettek kedvéért: Marosán György, a KB tagja) és tartott pártnapot. Ott elmondta, hogy a magyar pártküldöttség Moszkvában Hruscsov elvtársnál volt munkavacsorán, ahol kaptak egy szelet fekete kenyeret meg a hozzávaló csípős mustárt, majd amikor értetlenül várták a folytatást, Hruscsov állítólag ezt mondta:

„Elvtársak, jegyezzék meg: teli gyomorral nem lehet dolgozni!”

Aztán ezt megtapasztaltuk a továbbiakban. Árak fel, bevétel le és zsíros kenyéren végeztük el a maradék időszakot. Hogy a két eseménynek, azon kívül, hogy viszonylag közeli időben követte a pártnap a röhögésbe fulladt előadást, volt-e egymáshoz köze, azt nem tudom. Akkoriban úgy tudtuk, hogy volt.

Hogy miként kerül ez ide? Egyszerű, mint a béna gyereknek a bicikli.

Az EU urai szép nagyot léptek az orwelli állam fölépítése felé, de a lényegtől még távol vannak. Még túl sokan laknak jól minden nap. Már pedig, teli gyomorral nem lehet dolgozni és az Európai Unió alapvető feladata, hogy a dőzsölő polgárait munkára szorítsa, hogy bérrabszolgaként kulizzanak az orwelli neobolsevik államban. Két joguk megmarad: befogni a pofát és szótlanul végrehajtani a parancsot. Ez az EU programja, célja és vélt jövője. Hogy valóban ez-e, azt nem tudom, de jelek erre intenek.

Az IMF mindent meg is fog tenni ennek mihamarabbi megvalósulása érdekében. A magyarok életszínvonala az európai átlagot jelenti majd, de nem úgy, hogy a magyart emelik a többiekéhez, nem, azt is nullára csökkentik a többiekével együtt. Na jó, a magyarnál már nem kell sokat lépni, a lakosság harmada már ott van, a maradék kétharmadnak a háromnegyedét kell csak oda süllyeszteni, ami nem ügy, hiszen már most se állnak messze tőle. Az adósságrabságba kerültek, a devizahitelesek tömegei már elérhető távolságban vannak a nullától.

A maradék pedig ezek féken tartását látja el, kiemelkedő színvonalon. Őket futtatja Narancsisztán kétharmados kormányzása.

Honfitársaim! A ránk tukmált jövőt megérteni már az első lépés annak elhárításához.

Hogy lehetséges-e? Igen, ha elhisszük, hogy az. Ha nem azon siránkozunk, hogy jaj, milyen rossz és még mennyivel lesz rosszabb, hanem felkészülünk a cselekvésre. Tanulunk, megszervezzük magunkat és nem ülünk fel az üres locsogásnak, a pártpropagandának, a hittérítők üres szövegelésének. Nekünk önmagunkban kell elsősorban hinnünk, önmagunkban, hogy képesek vagyunk ezt az aljasságot kivédeni ezen úrrá lenni.

Magunkon kell kezdenünk, mert érvényes még az a régi magyar közmondás:

„Segíts magadon és akkor az Isten is megsegít.”

Szabad Hirek