2012/06/18 Közélet

A magyarországi baloldal Orbán Viktor elleni folyamatos támadásainak több oka van, s ezek mindegyike többet mond magáról a magyarországi baloldalról, mint Orbán Viktorról.

A bolsevik-liberális baloldal több mint ötven éves magyarországi uralmának minden szakasza a „jónak” minősített ideológia dicsőítésére, és az ellenség könyörtelen megsemmisítésére irányult. Ide sorolható a kommunista ideológiát dicsőítő versek, írások, és könyvek ránk maradt dohosodó halmaza. Ide sorolhatóak Kun Béla (Patkányok Köztársasága 1919.) kegyetlenkedései, s a Rákosi korszakban foganatosított kuláküldözések, a kitelepítések, az úgynevezett B. listái, az egyetemre való felvételnek a származás, illetve gazdasági státus alapján való korlátozásai. A kommunista uralom története, beleértve annak a Frankfurti Iskolához kötődő liberális, és neoliberális változatát is a népek, és nemzetek természetes vezetőinek kiirtására, a nemzet lefejezésére irányul. Igaz, hogy a magyar vezetőréteg egy része  a múltban maga is többször elárulta a nemzetet és az  elnyomók oldalára állt. Mindez, azonban más népek, és nemzetek esetében is ugyanilyen mértékben kimutatható. 

Babits Mihály, „A magyar jellemről” c. tanulmányában megjegyzi, hogy a magyarok a társadalmi képviseletet külsőlegesen inkább személyekkel, mint valamely elvont jellegű intézményrendszerrel azonosítják. Babits szerint, azonban ennek ellenére a magyar társadalom lentről felfele építkező, az alanyi jogokra, és a közjóra irányuló, tehát eredendően demokratikus jellegű. Más kérdés, azonban az, hogy a magyar nemzet természetes vezetőit történelmünk folyamán többször, és következetesen megsemmisítették. Babits kihangsúlyozza azt is, hogy a tekintélyelvű szervezeti formák Magyarországon idegen hatás eredménye.

A jelenlegi felfokozott, zaklatott, és minden sorsközösséget tagadó magyarellenes kampány jellege önmagában is idegenszerű.   A személyi kultusz, a Sztálint, Rákosit, vagy akár a hollywoodi filmcsillagot dicsérő irodalom- a labanc költészet, a magyar kultúrában ismeretlen.  A magyarországi baloldal Orbán ellenes kampányában a baloldal „nyüzsgésszerű” hatalom imádatának az átkozódásba fordult, s a végletek közötti sötét oldala tükröződik.

A jelenlegi Orbán ellenes kampány arra épül, hogy Orbán Viktor, és pártja nem felel meg szerepének, mert Orbánnak erre nincs meg sem a szellemi képessége, sem pedig a szükséges felkészültsége. Az országon belül, tehát továbbra is az egész nemzetet sértő “mucsai" kártya megy. Orbán szűnni nem akaró szidalmazása, tartalmában azt a baloldal felfogást tükrözi, mely szerint „ezek itt” alkalmatlanok a saját sorsuk irányítására. Vagyis azt, hogy nem azok vannak hatalmon, akiket a hatalom megillet. A „félelem" folyamatos világgá kürtölése a külföldi hatalomra való támaszkodás, a birodalmi megbízatás fejében járó védettség veszélyeztetettségének világgá kiáltott vádaskodásait tartalmazza.

A jelenlegi nagyvállalati, és pénzuralmi neoliberális ideológia egyik, bizonyítást nem igénylő, kulcsszava a „demokrácia.” A neoliberális szóhasználatban a „demokrácia” a végső jót, az egykori marxi értelemben vett; egy nyáj, egy akol, osztály nélküli, nemzetek nélküli, „burzsoá”, értékek nélküli társadalom eljövetelét jelenti. Tudvalevő, hogy a nemzetközi nagyvállalatok a világ legtirranikusabb intézményei, amelyek szervezési felépítése, és külső megjelenítési formái ténylegesen is a fasiszta tanokra, és a náci jelképrendszer elveire épülnek. A „demokrácia” a fenti közegben, tehát önmaga ellentétét jelenti.  Ennek ellenére, a jelenlegi neoliberális szóhasználatban a nagyvállalati, arc nélküli hatalmat leplező „demokrácia” kifejezés ma az óhajtott jót, és a haladást jelenti, míg  a nép ténylegesen kinyilvánított akarata az eleve rosszat jelenti.  Mindez meghaladja az értelmes gondolkodás határait. A diktátorok ma nem is személyhez kötődnek. Az igazi diktátor, ma a Nemzetközi Valuta Alap, a Világbank, a tőzsde, és a multinacionális vállalatok. Ők mondják meg nemcsak azt, hogy “ki voltál”, hanem azt is, hogy mit kívánsz, és mivé leszel.

A fenti vádaskodások vég nélküli ismétléseinek célja a társadalom tehetetlenség érzésének fokozása, és a lefegyverző reményvesztettség táplálása. Ez az állapot, azonban nem tartható fenn örökké. A magyar történelem legfőbb tanulsága, hogy a nemzet hosszabb ideig nem tűr meg maga felett semmilyen diktatúrát, vagy hatalmaskodást. A 2010-es magyarországi választások önmagukban is a magyarok demokrácia iránti elkötelezettségét bizonyítja. A legutóbbi magyarországi választások eredményének tükrében, a “baj” nem is Orbánnal van, hanem a kommunista éberséggel, illetve annak hiányával. A kommunista utódpárt utódai elfelejtették a jelszót: „Orbán keze csak arra vár, hogy a „mindenkor minket megillető” hatalomba betegye a lábát.”

A pártlogika szerint, „ennek”, mármint a baloldal választási vesztességének nem lett volna szabad megtörténnie.  Ez a döbbenet önmagában is azt mutatja, hogy a baloldal mennyire nem ismeri a sem a magyarokat, sem az emberi lélekből kiölhetetlen szabadságvágyat.

Az emberi szellem egyetemes jellegének következményeként, és talán a magyarok tanulékonyságának, és rátermettségének köszönhetően, a baloldal intellektuális fölénye Orbán Viktor nemzedékével szemben ma már nem alkalmazható. Magával a Fidesz politikájával lehet egyezni, vagy nem egyezni, de ma azt állítani, hogy a Fidesz körül csoportosuló értelmiség szellemileg eleve alkalmatlan, vagy felkészületlen a közösségi feladatok meghatározására és azok megoldására, a valóságot meghazudtoló képtelenségnek számít. Az Élet és Irodalom egyik cikke például azt igyekszik bizonyítani, hogy Orbán Viktor rossz szónok. Ez az állítás már a kétségbeesésre és a teljes mérvű zavarodottságra utal. A baloldalnak ez a "minőségre" és a "szakszerűségre" való hivatkozása, a saját múltbeli (le) szereplése alapján ma szánalmas idétlenségnek hat.

A 2012. január 18-án megrendezett európai parlamenti vita Magyarországról a „követendő jónak” kikiáltott ideológia bandába verődött képviselőinek a magyarok elleni támadása volt. A Magyarországról szóló Európai vita az 1949-ben megrendezett magyarországi Lukács vita (tömeggyilkos marxista filozófus) mintájára zajlott, mely szerint az „élenjáró” erőket képviselő írókat maga a “tan” himalájai magasságokba emeli, s ennek következtében, nagyságukat is maga a Himalája magassága határozza meg.  Ezzel ellentétben a „maradi eszméket” képviselő író minden haladó írónál kisebb, mert lent van a völgyben.

Orbán Viktornak, a magyarokat, és Magyarországot gyalázó EU képviselők felszólalásaira adott elsöprő válasza erkölcsileg, politikai dokumentumként, és szónoklatként önmagában is egy „magyar pillanatnak” számító elégtétel volt minden jóérzésű magyar számára.

Orbán Viktor párját ritkító, és felemelő „magyar pillanatnak”  is tekinthető  válasza egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az európai politikai porondon ma egyetlen hiteles politikus van, aki  a Himalája tetejéről megváltást ígérgetők helyett, a völgyben is rátermetten, és hitelesen képviseli a magyarokat. Történik mindez  a magyarok hatalmas többségének szabad választásokon kinyilvánított akarata alapján. Ez is demokrácia – nes pa?

(Gondola.hu

Magyar Élet, Torontó, 2012. február 18.)

Szabad Hirek