2010. október 1. Közéletünk

  1.) Elsőre az, hogy olyan pártkatona ő, aki gondolkodás nélkül "bizalmat" szavazott 2006. október 6-án Gyurcsány Ferencnek,  az őszödi beszéde után. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy még négy évig lehetősége legyen az emeszpének az ország és a benne élők tönkretételére.

2.) Eszembe jut az a rendőrterror, amelyikkel Gyurcsány-kormány "magánrendőrsége" rátámadt 2006. október 23-án a forradalom 50. évfordulójára emlékező békés tömegre. 

3.) Eszembe jutnak az 1956-os forradalom leverését követő véres megtorlások és az azt megelőző - az 1950-es évek elején kiépített, a recskihez hasonló - haláltáborokban halálra kínzottak. 

4.) Eszembe jut a kádári suttyomterror, amit már az 1963-as amnesztia után kiépített besúgóhálózat kialakításával tartottak fenn. Eszembe jutnak azok a megbízott titkos szolgák, akik képesek voltak akár a saját anyjukat, apjukat, feleségeiket megfigyelni és róluk a mai napig - ha még élnek - jelentést készíteni. Ezek közül a titkos szolgák közül is, nevezetesen Kovács László, titkosszolgálati főhadnagy, aki rátelepedett a szüleim családjára (és közvetve az enyémre is) méghozzá olymódon, mintha a család "barátja" lenne. Ez a titkosszolgálati megbízott még nyugdíjazása idején, 1994-ben is azon nyomban szolgálatba helyezhető volt, amikor ki kellett állnia kamerák elé és nyilatkoznia kellett egy bizonyos pincebörtönről.

2004. október 23-án az M1-en végignéztem azt a filmfelvételt, amit egy angol újságíró készített és vágatlanul kijuttatott az országból 1956 karácsonya után. A kommentátor angolul beszélt, miközben olvasni lehetett a magyar feliratot. Azért nem tudtam kellő pontossággal megfigyelni azt, amikor a Köztársaság téri kazamatáknál hallgatóznak a felkelő forradalmárok, mert a feliratra figyeltem, vagyis arra, hogy kellő gyorsasággal el tudjam olvasni. Ezt követően azonban, a Hír tv-n megismételték ugyanezt a filmriportot, magyarul kommentálva az eseményeket. Ekkor már pontosan meg tudtam figyelni, hogy amikor az aknába hajoló ember csendre inti a tömeget, akkor a mikrofonba behallatszó zaj, ami a föld alól jött, egy működő géphez, vagy darálóhoz volt hasonló. Ekkor a levegőbe lőtt valaki, aki látszatra a lenti raboknak akart jelezni. Ezt követően a zaj megszűnt és akkor arra gondoltam, hogy a lövés, akár a zajkeltőt is figyelmeztethette?

Nem tudom, hogy miért, de a zajról azonnal felötlött bennem egyik gyerekkori emlékképem. Kislánykoromat nagyszüleim tanyáján töltöttem és hirtelen a szecskavágó - amit kukorica-morzsolásra is át lehetett állítani - jutott eszembe! (Lásd az erről szóló írásom 6. oldalát! Címe: Helytörténeti-néprajzi hagyományok Kunszentmiklóson.) 

Majd, a rádió Vasárnapi újság című műsorában hallottam A húsdaráló című színdarabról készült riportot és eszembe jutott a TIBORCA története című regényem, III. fejezetében   leírt epizód .

Itt arról a Kovács László nevezetű emberről írok, aki 1994 őszén, a Pesti Fekete Doboz által- a pince-börtönökről készített sorozatában megjelent. Pontosabban, a Köztársaság téri pincében forgattak, amikor váratlanul felbukkant - az akkor már nyugdíjasként egészen máshol "dolgozó"- Kovács László és kijelentette, hogy: "A szóban-forgó épület alatti pince-rendszerben soha, semmiféle rabokat nem tartottak..."

5.) Eszembe jut Agárdi Péter, a híres emeszpés főkurátor is, aki még 1997-ben sem átallott engem a főiskolai tanulmányaim során negatívan diszkriminálni azért, mert a családnevem megegyezik Mansfeld Péter legjobb barátjának és harcostársának a nevével...

Sorolhatnám - és még oly sokan ebben az országban, akik életét tönkretették a marxista bolsevista eszmékre hivatkozva. Sajnos, megtehetik a jövőben is, ha lesznek akik még mindig elhiszik azt, hogy nem a saját önös érdekük képviseletére törekednek a polgármesteri székbe.

(Forrás: Bóna Mária)

JOBBIK GONDOLAT