2011. január 28. Közélet

A strukturális reformok szükségessége kapcsán, így most is, rendszeresen napirendre kerül a rokkantnyugdíjasok kérdése. Ennek fő oka, hogy a hasonló fejlettségű országokkal összehasonlítva Magyarországon jóval magasabb a rokkantnyugdíjasok száma. A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy mit tehet ezen a téren a kormány, és mekkora a politikai mozgástér valójában.

Nem látni olyan mozgásteret, amely érdemi költségvetési kiadáscsökkenést hozhatna a rokkant nyugdíjak területén, írja elemzésében a Policy Agenda. Szerintük a februárban bejelentendő kiadáscsökkentésnek szinte kötelező elemként a rokkantság területét is érintenie kell, ám ez a lépés csak arra szolgálhat, hogy hitelesítse a reformprogramot, a költségvetés egyensúlyára nincs hatással.
Sok, de egyre kevesebb

Rokkantnyugdíjas alatt köznyelvi értelemben azokat az embereket értjük, akik a nyugdíjkorhatár elérése előtt egészségkárosodás miatt inaktívvá, azaz részben vagy egészben munkaképtelenné válnak.

Számukra az állam négy különböző jogcímen adhat támogatást. A különbséget a számukra biztosított ellátások között az egészségkárosodás mértékében, azaz a munkaképességre alkalmasság alapján tesznek. A legújabb adatok szerint Magyarországon a nyugdíj korhatár betöltése előtti rokkantsági ellátást összesen 565 ezer ember kap.

2008 elején még 658 ezren, és 2009. januárjában is 640 ezer ember kapott ilyen módon ellátást, míg ma 100 ezerrel kevesebben, 565 ezren vannak azok, akik rokkantsági nyugdíjat, rehabilitációs járadékot, egészségkárosodott személyek szociális járadékát, vagy rokkantsági járadékot kapnak.
400 milliárd évente

A teljes kasszát nézve látható, hogy jelentős összeget költ el a költségvetés azokra, akik az egészségkárosodásuk miatt nem tudnak dolgozni. Amennyiben nem nézzük azokat, akik rokkantnyugdíjat kapnak, de már elérték a nyugdíjkorhatárt, akkor azt látjuk, hogy a költségvetés 400 milliárd forintot tervezett ilyen jogcímen erre az évre.

Az összeg jelentős, de az egyén szintjén ezek az ellátások nagyon alacsonyak, főleg az egészségkárosodottak szociális járadéka esetében, vagy a rokkantsági járadék esetében, a megélhetésre sem elegendőek.
Szigorodott a rendszer

2008-tól kezdve megváltozott az addigi rendszer szemlélete. Korábban ugyanis az egészségkárosodás mértékét vizsgálták, és ez alapján döntött az állam arról, hogy ad-e ellátást. Ezt a szemléletet cserélték fel arra, hogy a rokkantsági nyugdíj kérelem beadásakor azt vizsgálták mennyi munkaképessége maradt meg a kérelmezőnek. Azaz, képes lehet-e a munkaerőpiacra való visszatérésre.

Ezért jelentősen szigorodott az orvosi vizsgálati rendszer, amely próbálta a korrupciót is kiküszöbölni, mivel szakértők szerint nem kevesen kapnak rokkant nyugdíjellátást, olyanok, akik valójában nem lennének jogosultak. A vizsgálat eredménye alapján két csoportra bontották a kérelmezőket, egy részüknél olyan fokúnak tűnt az egészségi állapot változása, amely lehetetlenné tette számukra, hogy dolgozzanak, a másik csoportba azok kerültek, akiknek az állam próbált segíteni az elhelyezkedésben, mivel részben munkaképesnek tartották őket.

A második csoport, mintegy ösztönzésként már nem is rokkantsági nyugdíjat, hanem rehabilitációs járadékot kapott. Ez a járadék már csak meghatározott ideig jár (maximum három év) és része egy program is, amelynek célja, hogy segítsen visszakerülni az egyénnek a munkaerőpiacra, például egy új szakma elsajátításával.

Az is lényeges változás volt, hogy nem csak azokat vizsgálták meg az új szempontok szerint, akik frissen kérvényezték a rokkant ellátást, hanem fokozatosan az összes korábban a rendszerbe került ember munkaképességét is felülvizsgálták. Jelentős változás volt továbbá, hogy újra szabályozták a rokkant nyugdíj melletti munka végzésének kérdését.

A társadalom igazságérzetét olykor jogosan bántotta, hogy voltak olyanok, akik a biztosnak számító rokkant nyugdíj mellett ugyanúgy dolgoztak, akár idénymunkában, akár folyamatosan, mint a többi munkavállaló. A rokkantsági rendszer reformja során ezt is módosították, és jövedelemhatárhoz kötötték a munkavégzést, valamint jelentős szankciókat helyeztek kilátásba a szabályok megsértésének esetére.
A reform már megtörtént

Ezen intézkedéseknek tudható be, hogy egyre kevesebben kerülnek be a rokkantsági rendszerbe, vagyis egyre kevesebben választják ezt a lehetőséget a munkanélküliségből való menekülésre. Az új belépők száma 2004-ben még 76 ezer fő volt, ez 2009 végére 49 ezerre csökkent. (2010-ben az első háromnegyedév adatai alapján némi növekedés tapasztalható.) Ehhez társul, hogy a már ellátásban részesülők közül is sokan kiestek a rendszerből, illetve a nyugdíjkorhatár elérésével lényegében végleg inaktívvá váltak a munkaerőpiacon.

Mivel 2008-ban bevezették az új rendszert, ezért egy újabb drasztikus beavatkozás ezen a területen nehezen képzelhető el.
Költségvetési hatása nem lesz?

Politikai kommunikációban jól hangzik, ha a kormány szigorúbb ellenőrzést rendel el a már rokkant ellátást igénybe vevők körében. Ez jelentheti egy újabb felülvizsgálatát azoknak, akik számára az orvosi bizottságok megállapították az ellátást, de a nyugdíj melletti munkavégzés ellenőrzése is szigorúbbá válhat. Ennek pénzügyi hatása nehezen számszerűsíthető, ráadásul a végrehajtás során keletkezhet olyan helyzet, amely a közvélemény előtt negatív megvilágításba helyezi az egész intézkedéssorozatot. Ugyanakkor a kormány iránti nemzetközi befektetői bizalom erősítését szolgálhatja egy ilyen lépés.

A másik lehetőség az induló rokkant nyugdíjak mérséklése. Azaz, akik mostantól kapnak rokkantsági ellátást, azok számára már alacsonyabb összegű nyugdíj kerül megállapításra. Most 70 ezer forintot kap havonta átlagosan az, aki rokkantnyugdíjas, vagy rehabilitációs járadékos. Ha átlagosan mondjuk 10 százalékos havi nyugdíj csökkentéssel számolunk az új belépők számára, akkor kiderül, hogy ez csak kb. 3 milliárd forint éves megtakarítást jelentene a bevezetés évében, ami költségvetési szempontból elhanyagolható, a politikai kára viszont jelentős. Azaz, ez a lépés igazából csak prezentációs jelleggel bírna, amely szintén a kiadáscsökkentési szándékot bizonyíthatná a nemzetközi piacok felé.

A harmadik lehetőség a már megállapított nyugdíjak csökkentése. Ez biztosan komoly felháborodást váltana ki a közvéleményben, és olyan lépés lenne, amely kapcsán azonnal szociális érzéketlenséggel lehetne megvádolni a kormányt. Ezt pedig minden alkalommal kerülte a Fidesz, és ezért nem is várható, hogy egy ilyen érzékeny kérdés kapcsán akarna frontot nyitni a társadalom széles rétegével. (index.hu)

Kommentál

A balliberális felfogás szerint a rokkantsági nyugdíjakat vissza kell vágni. Miért? Ne feledjük el az elmúlt húsz év költségvetési gyakorlatát. Hitelt vettünk fel, hogy a külföldi magán tulajdonosok és a hazai offshore cégek profitját biztosítsuk. Amit az adófizetőknek kell visszafizetni.

Másrészt azt mondja a spekulációs tőke, hogy nem kell annyi állami támogatás. Mert ha elvon a rokkantságiból akkor többet tudok le nyelni a szabadpiacon. Ezt támogatja a társdalomtól független jegybanki kamatemelése. Ne feledjük el reális számok alapján (ország teljesítése alapján) most például az Euró és Forint viszonyában a váltság miatt 120 Ft/Euró viszony a reális. Ezzel szemben a balliberálisok mesterségesen rontották a viszonyt országunk kárára. Nézd meg például a cseh fizető eszköz és valuta viszonyát. Ne feledjük el amikor az ország szekere jól ment akkor is leértékelték mesterségesen a Forintot.

Másrészt Európában fontos szempont a rokkantaknak támogatása, hogy emberhez méltó életet éljenek. Mert nézd meg vannak például mozgáskorlátozottak. Akik annak idején gyermek- bénulást kaptak. Ami torz fejlődést okozott. Ezek nem rehabilitálhatók. Hiszen nem várható, hogy új lábuk lesz. Viszont egy részük hivatalban kiválóak lennének foglalkoztatásként. Nézd meg Ausztriában mennyien vannak a hivatalban. Fizetést kapnak, cserébe az állam kevesebbet fizet. Ha elküldik vissza áll a kezdő rendszer. Nézd meg az Európai rokkant kártyával mennyi kedvezményt kapnak Nyugaton? Senkinek sem jut eszébe irigykedni rájuk. Csak Magyarországon a spekulációs tőke csinálja ezt a kommunikációt. Nézd meg milyen életszínvonalt biztosít nekik az állam. Nyugaton nem politikai téma a rokkantság. A népharag miatt ott nem támadja a spekulációs tőke az újságokban.

JOBBOLDALI GONDOLAT