2009. november 8. Európai Unió

Segítsen rajtuk az EU! - vélekednek a polgárok. Legalábbis ez derül ki a legfrissebb Eurobarométer-felmérésekből, ahogy arról korábbi írásunkban számot adtunk. Az uniós polgárok szerint a szegénység „a társadalom széles rétegeit érintő probléma”, jogos tehát, hogy az EU 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évének nyilvánította.

A közvélemény szerint a szegények és kirekesztettek védelme az állam és az EU feladata. De hogy állapítja meg az állam, ki a szegény? És ha meghatározta ezt a kört, miféle védelmet nyújthat nekik? Meddig képes a költségvetés és közvetve az adófizetők finanszírozni a szociális háló rendszerét? Ez utóbbi kérdésekre nyilvánvalóan még Brüsszelben is keresik a választ. Azt azonban már megkísérelték megállapítani, kik és hányan vannak, illetve milyen közös tulajdonságokkal bírnak a társadalmi segítségnyújtásra rászorulók?

Ki a szegény ma az EU-ban?

Hajléktalan fiatalember Párizs egyik utcáján (bevándorló)

Az Európai Bizottság statisztikai hivatala, a Eurostat rendszeresen végez szociális felméréseket az unió államaiban, ez szolgál kiindulópontul a szegénységet kutatók számára is. Az első nehéz kérdés az európai döntéshozók előtt mindjárt akkor felvetődik, amikor el kell dönteni, mely mutatók figyelembevételével húzható meg a határ szegény és nem szegény között. A módszertani kihívásokat ebben az írásban figyelmen kívül hagyva, a továbbiakban hagyatkozzunk azokra a mutatókra, amelyeket a Bizottság kiemelt, és tekintsük át röviden: melyik tagállamban melyik mutató milyen értéket mutat, vagyis: kik, hányan, milyen közös tulajdonságokkal és milyen igénnyel élnek a különböző EU-tagállamokban.

Az Európai Bizottság a szegénységi küszöböt egy adott államban élők medián jövedelmének 60 százalékában” határozza meg. Aki ennél kevesebből él, annak a helyzetéből adódóan nincs meg minden lehetősége, hogy teljes mértékben részt vegyen a társadalom működésében, az szegény.

Kattintson és nézegessen képeket Athénról!

Az EU-ban az ilyen szegény polgárok száma átlagosan tizenhat százalék körül van, Csehországban és Hollandiában csak tíz százalék, Görögországban és Lettországban viszont a húszat is meghaladja. Magyarországon hatvan százalék.
A tagállamok közti különbség leginkább a szegényként meghatározottak életszínvonala közötti különbségben mutatkozik meg: a rés még akkor is hatalmas, ha a szegények jövedelemszintjét az adott államban tapasztalt megélheti költségeknek megfelelően korrigáljuk. Nem okoz nagy meglepetést a tény, hogy az újonnan csatlakozott tagállamokban, elsősorban a Balti államokban, Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában a küszöb jóval alacsonyabb – körülbelül havi 230 euró –, mint a nyugat- és észak-európai tagállamokban, ahol egészen extrém esetben (Luxemburgban) a küszöb eléri a havi 1400 eurót.(Itt is a magyarok az utolsók.)

A statisztika alapján a szegénységet alapvetően két dolog befolyásolja, tömören, hogy van-e munka, illetve, hogy van-e segély? Az elmúlt évtized foglalkoztatási statisztikáit vizsgálva több fontos következtetésre juthatunk. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy az ezredforduló óta tapasztalható fokozatos javulás a foglalkoztatottság tekintetében az elmúlt években némiképp csökkentette a szegénységi küszöb alatt élők számát. A képet nagyban árnyalja, hogy egyre több tagállamban meg kell küzdeni a bevándorlók munkaerő-piaci integrációjának kérdésével. Ezzel kapcsolatban érdekes tény, hogy azokban a tagállamokban, ahol viszonylag új keletű, és elsősorban gazdasági indíttatású bevándorlásról beszélünk – így Görögországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban a bevándorlók között még a helyben született lakosságénál is magasabb a foglalkoztatottság, míg Ausztriában, Belgiumban, a skandináv államokban, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban a bevándorlók között a fogadó országban születettekénél jóval magasabb a munkanélküliek aránya.

A szociális juttatások mértéke még a foglalkoztatásnál is nagyobb mértékben befolyásolja az adott államban élő szegények helyzetét: különböző felmérések igazolják, hogy – a nyugdíjtól különböző – szociális juttatások megléte jelentős mértékben, 38 százalékkal csökkenti a szegénység kockázatát egy államban. Az EU tagállamok között a leghatékonyabban működő szociális juttatási rendszerrel Csehország, Hollandia, Németország, Szlovénia és az észak-európai államok dicsekedhetnek, míg  Bulgáriában, a mediterrán tagállamokban és Lettországban a szociális juttatások a többinél jóval kisebb mértékben csökkentik a szegénység kockázatát.

A születéskor várható élettartam a szegénység egy sajátos, de nem elhanyagolható aspektusára vetít fényt. A többi mutatóhoz hasonlóan az EU-s átlag – nőknél 82, míg férfiak esetében 76 év – e tekintetben is megelőzi a világ számos országát, a fejlődő államokról nem is beszélve. Az új tagállamoknak azonban kiábrándító ténnyel kell szembesülniük, amikor a statisztikából kiderül, hogy a 90-es évek rendszerváltása, illetve az azzal járó gazdasági átmenet nyomán a mutató meglehetős mértékben visszaesett, és noha azóta általánosságban némi javulás tapasztalható, nem állapíthatunk meg egyértelműen a többi tagállam átlagához való felkapaszkodást. A statisztikai adatok alapján a polgárok EU-szerte egyre nagyobb összeget költenek egészségügyi kiadásokra. (Amerikában elfogadták az antiliberális egészségügyi reformot, azaz az emberi egészség nem árucikk.)

Hogy akarunk segíteni?

A Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni

küzdelem európai évének logója

A polgárok szeme tehát a tagállamok kormányaira és az EU vezetésére tekint. Tőlük várják el, hogy kezeljék a szegénység kérdését, hogy fellépjenek a problémával szemben. „Az EU-ban az egyik alapvető értékként fogadjuk el a szolidaritást. Lehet, hogy a szegénység az EU-t nem érinti olyan súlyosan, mint a világ más részeit, de akkor is elfogadhatatlan” - áll a Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évének honlapján közzétett nyilatkozatban. De pontosan mit tehet még egy olyan hatalmas kormányközi szervezet is, mint az Európai Unió egy ilyen átfogó társadalmi problémával szemben? Elég-e, ha konzultációkon, konferenciákon és egyéb fórumokon részletesen bemutatják a fent vázolt adatokat és trendeket?

A Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évének programja minden uniós polgárt próbál megszólítani. Arra szólít fel, hogy mint unió, egységesen szálljunk szembe a válsággal, és hozzuk létre a mindnyájunk biztonságát garantáló hálót. Az összefogás eszközei ugyan még kevéssé világosak, de a felszólítás él: fogjunk össze az EU-ban a szegénység ellen!

Hazánkat a volt MSZMP KB kibővített tagjai irányítják, mint a részvénytársaságot még mindig. A saját kapzsiságukon kívül  semmi más nem érdekli őket. A hatalmunk érdekében átnyúlnak a pártrendzseren is. Az ő gazdagodásuk elsődleges eredménye, hogy hazánk lakosságának 60 százaléka szegény. Köztük van gyermek és roma is. Ez lett a kimutatható eredménye, hogy a MSZP-SZDSZ-MDF-re adták rá szavazatukat a be csapott emberek. Tovább nő a szegénység ha nem megyünk elé szavazni. Azaz beletörődtünk a szegénységünkbe.

(kitekintő.hu alapján szerk.)