2011. október 18. Közélet

A kérdésfelvetés indokolt, de nem pontos!!! Ugyanis, az értelmiségiek azon

képviselői hallgatnak, akik kiszolgálói voltak, ártatlanok vére tapad - és ki nem volt az, ha életben akart maradni -  mint politikai elkötelezettek a kommunizmus eszméivel hatalmat gyakorlókkal. Ugyanakkor, azt hangoztatják, hogy:

"Mint társadalmi réteg, önálló politikát sem folytathat, tevékenységét azoknak az osztályoknak az érdekei határozzák meg, amelyeket szolgál..." Filozófiai kislexikon Kossuth/1976.; (Huszár Tibor: Történelem és szociológia: 69. oldal., Magvető, Pécs/1979.);"

Szelényi Iván szerint, viszont:

"..a kelet-európai értelmiség nyilvánvalóan nem osztály. Nemcsak hatalmának osztályjellegét nem ismeri fel, de az osztálynélküliség és a megegyezés ideológiáját pártolja, s - ami még nagyobb paradoxon - azt állítja, hogy a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma. 1982."

A lényeg: "a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma." mondatrészen van. Mert valójában, kiszolgálói voltak annak a politikai apparátusnak, amelyik megszállta az egész magyar társadalmat! A függetlenített kisz- párt- és szakszervezeti titkárok ott voltak minden egyes vállalat és intézmény élén.

Pártirányítás volt minden szinten. Iskolázottságukat tekintve, sok diplomahalmozó is volt közöttük. Ezért értelmiséginek gondolják magukat. Pedig, nem a diploma teszi az értelmiségit!

De, kik is azok a "proletárok", akikről szól ez a -Szelényi-gondolat?

Remélem, hogy senki nem azonosítja a ma proletárját azzal, akinek nevében úgymond megvalósították 1945 után a proletárdiktatúrát?!!

Mert a proletár, valójában a modern rabszolga.

Modern rabszolga: társadalmi tulajdonként kezelt, neki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, " minden joggal fölruházott", de azzal élni nem tudó, kizsákmányolt dolgozó.

Kikből is lett az 1960-as, 70-es és 80-as évekre "modern rabszolga"?

A legnagyobb tévedésünk az volt, hogy nem ismertünk fel egy nagyon fontos társadalmi igazságot! Mégpedig, azt: hogy az 1980-as, 90-es évek munkássága nem azonosak azokkal a proletárokkal, akik 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az!
 
És hiába ezen sorsüldözöttség, mert a családon belül megőrzött hagyományokhoz való ragaszkodás, a velük született intelligencia (tanulékonyság) révén belőlük kerülnek és kerültek ki a polgári demokráciát akaró ÉRTELMISÉGIEK.

Igen, a polgári demokráciát akarók oldalán - akiket jobbosoknak gondolnak, helytelenül - található értelmiségieket nem feltétlenül tesz a diploma, vagy a felsőfokú képzettség értelmiségivé!

Sokkal inkább az a FELELŐSSÉG AHOGYAN ÉLIK AZ ÉLETÜKET!

Felelősség önmagukkal és környezetükkel, munkájukkal, az egész magyar társadalommal szemben, vagyis: mellett!

Ezen értelmiségiek többnyire sorsüldözöttek voltak a szocializmus nevezetű rendszerben. Ezért NEM VOLT módjuk a tőkefelhalmozásra és bizony ők nem tudtak meggazdagodni.

Őket meglehetősen szolid anyagi körülmények között ért a rendszerváltozás nevezetű változás.

Velük ellentétben, a szocializmusban aktív politikai tőkéből gazdasági- anyagi tőkét kovácsoló " értelmiségieknek" az az érdekük, hogy megmaradjon a nép szellemi és egzisztenciális kiszolgáltatottsága, ezért olyan nagyon fontos ezen "értelmiségieknek" az, hogy fenntartsák szimpatizánsaikban azt a hitet, hogy ők továbbra is az ő érdeküket képviselik...

HÁT EZÉRT (IS) HALLGATNAK! HALLGATNAK ÉS ELHALLGATNAK!

ELHALLGATJÁK AZ IGAZSÁGOT!!!

PEDIG AZ SOKKAL ALATTOMOSABB FAJTÁJA A HAZUGSÁGNAK, MINT A SZEMTŐL SZEMBENI HAZUGSÁG!!!

MERT AZ ELLEN NEM LEHET VÉDEKEZNI NEM LEHET MEGFELELŐ ÉLETSTRATÉGIÁT KIALAKÍTANI!

Lásd a 2006-os tavaszi választásokat!

Az igazság ELHALLGATÁSÁVAL taktikázva megszerezték a szavazópolgárok többségének bizalmát. Cserébe olyan megszorító- életlehetőségeket megszüntető törvényeket hoznak, amit nem lehet szó nélkül hagyni, hiszen már látható, hogy nem fogjuk tudni túlélni!
 
A 2010-es választások után hatalomra kerültek sem a kisemmizett plebs-nek kedveznek...

A " plebs"-szé válás folyamatáról írtam mostanáig, minden létező műfajban.

De a legpontosabban, legolvasmányosabban a " társadalmi néprajz" (USA-ban antropológia, Angliában szociális antropológia) néven ismert műfajban tudom a társadalmi élet minden jelenségét leírni.

Az, hogy ott tartunk, ahol és annyira általánossá vált és oly széles néprétegre kiterjedt a " blebs"-ség, azért foglalkoztat a probléma oly nagyon.

Az ahhoz a korosztályhoz tartozók, akik a Horthy-korszakban váltak ifjakká - többnyire paraszt (kulák) származású fiatalok elindultak a városokba szakmát tanulni.

Majd, mint mesteremberek visszamentek a falujukba, ahol üzletet, kis műhelyt nyitva hasznosíthatták a megszerzett szakmai tudásukat.

Csakhogy a proletárdiktatúra nevében belekényszerítették őket a TSZ-ekbe, illetve beterelték őket a gyárakba.

A gyerekeik, az 1940-es években születettek, pedig úgy nőttek föl, hogy csak azt látták, hogy " paraszt", vagy "melós a fater, meg a mutter".

És, amiért ez a nemzedék úgy nőtt föl, hogy a megmásított történelmünkkel, tehát: hazugságokkal igyekeztek teletömni a fejüket, elveszítették - ha volt is valamennyi - identitásukat!

A gyerekeikről nem is beszélve!

Őket már a globális szabadosság szellemében találta (a részben a zsidóság által megszállt) bal-liberális médiaforradalom... az agymosás, butítás...
A másik réteg, amelyiket eleve proletár státuszban talált a bolsevizmust ránk szabadító kommunista politikai elit, kiemelve őket vagy valóban tudtak élni a hirtelen jött lehetőséggel és továbbtanulhatott (de, mit? és hogyan?, hiszen mindent átírtak a kommunista demagógiával) lakást kaphatott, családot alapíthatott, szolid egzisztenciát teremthetett.

Aki meg annyira menthetetlen volt megmaradt lumpenprolinak. Ehhez a réteghez jötz az identitás nélküli, vágott-virág gyökértelen nemzedék az önpusztításos, lepusztulási életvitelével. Ezért is volt oly tragikus, hogy ilyen állapotban érte a Magyarországon élők többségét az EU-tagság.
 
Nem kellett volna sem a NATO-ba sem az EU-ba belekényszeríteni az országot. De a magát demokratikusnak hazudott emedéef prominens személyiségei kieszközölték, hogy népszavazási törvénymódosítással elérjék, hogy a lebutított nép megszavazza.

„Akkor diktatúra volt…”

Egy kis szocilológiai ismeret ennek bizonyítására:

Az történt, ugyanis, hogy mire ifjúvá serdült az  1940-es években születettek korosztálya, akkorra már a PÁRT a KISZ és az ágazati SZAKSZERVEZETEK függetlenített apparátusai oly mértékben telepedtek rá a gazdaságra, a kultúrára, az élet minden területére, hogy az 1970-es évek ifjúságának már semmi lehetősége nem volt az önerőből való továbbtanulásra, otthonteremtésre, családalapításra, a megélhetésre és … törvényt (1971. évi IV. törvény) kellett hozni az ifjúságról!

2009. okt. 25-én éjjel elküldtem levelező-listámra Vukics Ferenc (MSZ) külföldi előadásait tartalmazó linkeket. Elküldtem anélkül, hogy meghallgattam volna azok tartalmát. Most, miután sikerült meghallgatnom az 1. részt,  melyben Vukics Ferenc - többek között egy olyan közbeszólásra, hogy "akkor diktatúra volt" - azt válaszolta: "...a kádári időkben voltam gyerek és nekem boldog gyerekkorom volt. Mert akkor még működött a család, amely védelmezőn meg tudta a gyermeket védeni a bűnözőktől. Ma meg pont ez szűnt meg, a családnak a védelmező szerepe és ma már nem tudja úgy elengedni egy szülő a gyermekét, hogy ne rettegne attól, hogy megerőszakolják, vagy megölik az utcán..." Ennek a részletnek az igazságtartalmát csak részben tudom elfogadni. Ugyanis, azokban a családokban lehetett boldog gyermekkora egy gyermeknek, ahol jó volt a szülők káderlapja...

Mert bizony, ahol ez hiányzott, ott maga a hatalom erőszakoltatta meg azt a nyomorult gyermeket, aki egy láthatatlan skarlátbetűvel megbélyegezve, rossz káderlappal kellett azt a bizonyos kádár-korszakot TÚLÉLNI!!! Amit oly tragikus módon nehezített az 1956-os forradalom leverését követő véres megtorlás!

1956-ÉRT EGY EGÉSZ NEMZEDÉKNEK AZ ÉLETÉVEL KELLETT FIZETNIE!!!

Ez a nemzedék (az 1940-es években születettek) amelyikhez tartozók még túl kicsik voltak ahhoz, hogy elmeneküljenek nyugatra a megtorlás elől, de már elég nagyok voltak 1956-ban ahhoz, hogy emlékezzenek az 1956-os forradalomra. Arra a felszabadultságos- együvé tartozásos- boldogságérzésre, amit már az akkori tíz év körüli korosztály képes volt átélni!!!

Nos, ezért érte a legkeményebb megtorlás 1957-től és még 2006-ban is ezt a nemzedéket, és maradékait.

Ezt a nemzedéket szokás " nagy generációnak" is címkézni, mert ez a nemzedék ifjú- pályakezdő értelmiségije kidolgozta az ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS című, társadalomjobbító tervét 1968-ban. Ezt azonban a SZU-ban nem hagyták jóvá és akkor Kádár János kacsintott egyet és azt mondta: "...csináljátok meg elvtársak gebinben!"

Hát, megcsinálták! Lehetett a ledolgozott kötelező 8 órai munka után a vállalti GMK-ban, háztájiban - másodállásban, v. fusiban - a másik 8-10 órát, szintén végig robotolni... Az akkori huszonéves ifjaknak nem jutott már lakás sem és bizony, ha nem volt jó a káderlapja, akkor még arra a panelra sem fizethetett be, mert akkorra már elfogytak a kiutalható tanácsi bérlakások és ennek a nemzedéknek már meg kellett vásárolnia 30 éves törlesztő részletre OTP hitelre, ha aláírt legalább 2 gyermek megszületésének vállalását!!!

A havi törlesztő részlet egy 47-50 négyzetméteres panel lakásnak 2.600,- Ft volt ugyan, ami bagatellnek tűnik, csakhogy, ennyi volt a havi fizetése egy szakmunkásnak. A feleség, aki otthon volt az akkori nagy vívmány szerinti GYES-en (ami 800 Ft volt) ebből kellett volna kifizetni a havi közüzemi díjat és fedezni a megélhetés költségeit. És akkor még az otthoni munkavégzést törvény tiltotta...

Meg egyébként sem voltak ezek a penel lakások alkalmasak az otthoni munkavégzésre! Nem maradt más ennek a nemzedéknek a relaxációra és a rekreációra, mint a gyárkapuba telepített italkimérőknél való lerészegedés! Nem véletlen, hogy ennek a korosztálynak a halandósági rátája a legmagasabb! Bizony, 80-as, sőt! 90-es nénikék és bácsikák temetik 50-es-60-as fiaikat, lányaikat!

És, ami a legaljasabb- sunyi számítása az 1990 utáni mindenkori hatalmat gyakorló pártokrátáknak, hogy direkte utaznak arra, hogy ennek a korosztálynak már nyugdíjat se kelljen fizetni!!! Sőt, ha valaki túlélte ezt a kizsákmányoló életmódot, de belebetegedve még eléldegélhetne, mint nagypapa, vagy nagymama már gyógyíttatni se legyen nekik miből és hol!

*

Visszatérve az 1971-re, amikor Vukics Ferenc még "boldog" gyermekkorát élte, akkor akkora bajban volt az akkori ifjú nemzedék, hogy TÖRVÉNYT (1971. évi IV. törvény) KELLETT HOZNI AZ IFJÚSÁGRÓL.

Jellemző erre a törvénynek nevezettre is a kontraszelekció (hármas „T”=”T”ilt- „T”űr-„T”ámogat) érvényesítésére való törekvés. Például, annak módja, ahogyan „T”ámogatták a NYELVOKTATÁST!

Idézet a törvényből: „…A fiatalok nyelvismerete - különösen a jövő szakemberével szemben támasztott igényt tekintve – népgazdaságilag igen jelentős." "... a vállalatok szervezzenek nyelvtanfolyamokat és a KISZ szervezet javaslata alapján az arra érdemleges fiatalokat munkaidő kedvezménnyel, költség-hozzájárulással segítsék."

Aki pl. éppen gyesen otthon volt az aktuális kisbabájával, nem volt ÉRDEMLEGES egy ilyen nyelvtanfolyam elvégzésére!!!

A munka melletti továbbtanulást sem támogatta bárki számára a munkahely, hiszen az is káder-függő volt!

Mit írnak a Törvényben az ifjúság Művelődéséről és a SPORTOLÁSÁRÓL?

"A fiatalok művelődési, kulturális igényeinek kielégítésekor az össztársadalmi cél tehát kettős: egyrészt a szocialista eszméket és életmódot magáénak valló új generáció kialakítása, a szocialista emberré válás elősegítése; másrészt a kulturális, művelődési igények sokoldalú kielégítése, a szabad idő kulturált eltöltésének biztosítása..."

Tetszik érteni, hogy mi volt a "CÉL"? A "SZABAD IDŐ" kulturált eltöltésének diktálása!!! A hogyan megmondása!!! Vagyis, csakis a PÁRT által megszabott módon!!! És ehhez még tessék hozzávenni azt is, hogy az akkori ifjak többségének - főleg az 1945 utáni „proletárdiktatúra” általi helycserés támadással létrehozott - új munkás-paraszt réteghez tartozóknak NEM VOLT SZABADIDEJÜK!!!

Nem véletlenül válhattak ezek a hatalmas lakótelepek lakásai ÉJJELI MENEDÉKHELYEKKÉ!!!

Abban igaza van Vukicsnak, hogy mostanra azért sírjuk vissza ezeket az időket, mert akkor legalább HAGYTÁK DOLGOZNI a magyar munkást és parasztot! Most meg minimálnyugdíjon, vagy rokkant nyugdíjon hajléktalanná válva tengődhet valahol az országban, a saját hazájában!!!

Ifjúsági törvény ide- vagy oda, mégis az 1980-as évek munkássága volt a legszegényebb. Őket érte a rendszerváltozás a legrosszabb szociális helyzetben, mert nem rendelkeztek semmilyen eszközzel (ismereti- kapcsolati- anyagi tőke)  ahhoz, hogy a saját életükön változtatni tudjanak.

 „… a munkások voltak azok, akik szülői minőségükben "csak" az élet lángját adják tovább, már ezzel is sokat tettek és tehetnek jövőnkért, mindannyiunk jövőjéért. Ezért, a társadalom felelőssége, hogy a leendő anyák és apák olyan gazdasági helyzetbe kerüljenek, hogy az otthonteremtési elképzeléseik szorgalmas és kitartó munkával megvalósítható legyen. Hogy a születendő gyermek egzisztenciálisan ne hozza szüleit halmozottan hátrányos helyzetbe!

Ezt a problémát is taglalja Báthory Zoltán: a "Tanulók, iskolák, különbségek (Egy differenciális tanuláselmélet vázlata)" című könyvében. Megjelent: 1992-ben a Tankönyv Kiadónál.

Báthory Zoltán olyan statisztikai adatokra hivatkozik ebben, a mások munkáját is összegző könyvében, melyek azt bizonyítják, hogy az 1980-as évek szakmunkás rétegének gyermekei teljesítenek a legrosszabbul az iskolákban. A továbbtanulási arányuk egyre kisebb... Az okokat " kutatva" megállapítják a szerzők: a szegénységgel, az egzisztenciálisan halmozott hátrányos helyzettel magyarázhatók az "alul teljesítések" (vagyis: képességeik szerint többre lennének képesek).

Ez a tény egy másik, politikai ellentmondásra hívta fel a figyelmemet, ami miatt fel kellett tennem kompetenséknek a nagy KÉRDÉST:

Hogyan lehetséges, hogy az 1980-as években, a Magyar Népköztársaságban, az uralkodó osztálynak kikiáltott munkásosztályhoz tartozó népesség volt a legszegényebb?

Erre az ellentmondásra is kaptam részleges magyarázatot az egyik kultúraközvetítés elmélete c. előadáson. Az előadó egyetemi tanár az "értelmiségi" fogalmára és " funkciójára" keresett és talált magyarázatot, Szelényi Iván: Az értelmiség az államszocialista társadalmak osztályszerkezetében című műve alapján:.

"... a kelet-európai értelmiség nyilvánvalóan nem osztály. Nemcsak hatalmának osztályjellegét nem ismeri fel, de az osztálynélküliség és a megegyezés ideológiáját pártolja, s - ami még nagyobb paradoxon - azt állítja, hogy a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma."

Egy másik alkalommal, a művelődésszociológia című tantárgy óráján, a helyettes előadó az 1950-es évekről tartott előadásában kijelentette:

"... a proletárdiktatúra nevében, az ötvenes évekre - a kitelepítések, az államosítások, az ellenérték nélküli kisajátítások - az erőszakos, tömeges proletarizálás és kollektivizálás volt jellemző." "...ez a korszak is kitermelte a maga elitjét, amelyik meghatározója lett a korszak művelődési irányvonalainak..."

A kultúraközvetítés elmélete tantárgy-tematikájában - az 1960-as, 70-es és 80-as évek könnyebb megértéséhez és megismeréséhez – az ajánlott irodalom jegyzékében (többek között) Pozsgay Imre: 1989 Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban című műve szerepelt. Pozsgay így ír a pártállami művelődés-politikáról:

"...Valójában a párt akarata a művelődés területén Aczél György akaratát jelentette." "... Aczél a maga koncepcióját az ú.n. három "T" kategóriájában helyezte el: támogatás, tűrés, tiltás. A harmadik T-t a tiltást, az alkotók igyekeztek eleve, önszántukból elkerülni..." (Püski Kiadó/1993. Bp.)

(Részlet az ADJÁTOK VISSZA A GYÖKEREIMET! - Tiborca története -c. regényből)

A pártapparátushoz tartozók közül is sokan belerokkantak, belehaltak… a szocializmusnak hazudott diktatúrába. Ennek bizonyságául olvassunk bele az alábbi szövegbe!

Életutak az MSZMP KB művelődésügyét képviselők közül

Nagy Miklós (1932–1974) gépészmérnök. 1959-től adjunktus a miskolci egyetemen. 1963-től az MSZMP KB munkatársa, később alosztályvezetője; 1970-től 1973-ig osztályvezető. A Kultúrkapcsolatok Intézete vezetője (1970-től), művelődésügyi miniszter (1973–74). Öngyilkos lett.

Nagy Sándor (1922–1990) kubikus, tanár, író. 1942-től illegális kommunista, a háborúban hadifogságba esett. Belépett az új hadseregbe. Az NPP, majd 1948-tól az MKP/MDP tagja. Lapszerkesztőként, kollégiumi nevelőtanárként is dolgozott. 1947-től jelentek meg novellái. 1952-ben Sztálin-díjat kapott. 1956. okt.-ben ő is követelte a parlamentben Nagy Imre kormányfői kinevezését. A forradalomtól megrettent, 1957-ben hűségnyilatkozatot tett Kádárnak, de fönn kívánta tartani az elv igazához ragaszkodó „ balos” függetlenségét. 1960–64 közt magyar–történelem szakon végzett Szegeden. 1964-ben letartóztatták, és a „kínai–albán perben” elítélték. 1967-ben szellemileg megrokkanva került ki a börtönből. 1967–71 között gyári munkás volt, majd leszázalékolták. (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.)

Hol voltak a történelmi egyházak ezekben az években? Miért nem álltak ki a nép ezen nehéz sorsúvá váló tagjai mellett? Azért nem állhattak ki, mert igen is diktatúra volt! Olyan hivatalokat hoztak létre, melyek ellehetetlenítették a történelmi egyházakat szolgáló- pasztoráló tevékenységet folytató papokat. Úgy járt az egyház, mint a bibliai édesanya, aki – hogy mentse édes gyermeke életét, inkább elengedte a kezét. (Királyok I. Könyve 3. rész, 26. vers)

DIKTATÚRA VOLT, ami intézményesülve valósult meg, létrehozva az alábbi hivatalait:

Idézet a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
Az Állami Egyházügyi Hivatal a magyar állam és a vallásfelekezetek közti egyezmények valóra váltására, valamint az állam vallásokkal kapcsolatos igazgatási teendőinek ellátására 1951-ben létrehozott intézmény. 1989-ben jogutód nélkül megszűnt.

A pártokrácai diktatúrája, pedig tovább folytatódik... demokráciát és szabadságot hazudva ...

Mi lenne a megoldás?

Akiket munkás- paraszt státuszban talált a rendszerváltozás nevezetű felfordulás - akik nem rendelkeztek semmilyen eszközzel – kapcsolati- anyagi és ismereti tőkével - az oly nagyon vágyott változáshoz, rajtuk vettek revansot 1990 óta folyamatosan, pedig ez a parasztság és munkásság nem azonos azokkal, akik megvalósították azt az állítólagos proletárdiktatúrát, (szocializmust) hanem sokkal inkább azonos azokkal, akiken megvalósult az!!! Mert: ha igaz, hogy minden rendszer kitermeli a maga elitjét, ez nagyon is igaz az 1945 utáni fényes szelek nemzedékének kedvezményezettjeire, akik egy helycserés támadással vezető szerephez juttatott a kommunistának tartott hatalom. Éppen ezért, most el kellene érni ezeknél az akkori kedvezményezetteknél és utódaiknál, hogy kérjenek bocsánatot azoktól, akiket munkás-paraszt státuszban ért a rendszerváltozásnak hazudott politikai hatalomátmentés! Továbbá, ezen nehéz sorsúak és utódaik számára szükséges lenne egy rehabilitációs szociális felzárkóztatási- gyermekvédelmi- családtámogatási- nyugdíj- és munkavédelmi program kidolgozása és sürgős megvalósítása. Csakhogy, mindaddig mindez megvalósulása egy hiú ábránd, míg a megvalósítása az 1990 előtti korszakban politikai kompetenciát szerzett (a támogatottsága révén) értelmiségiekre hagyatkozódik...

Bóna Mária Ilona

Szabad Hírek