2010. május 8. Közélet

„Már ezen a héten, a parlamenti pozíciókról való egyezkedéseken megteheti, hogy olyan tárgyalási feltételekkel áll elő, olyan – látszólag akár nagyvonalú – javaslatokat tesz, amelyek sikeres teljesítéséhez, elfogadásához az ellenzéknek összehangoltan kellene fellépnie” – írtam múlt vasárnap . Azóta kiderült, hogy a Fidesz frakcióvezetője, Lázár János tudja, amit tudnia kell: a héten nem tett mást, mint folyamatosan gesztusoknak látszó időzített bombákat nyújtott át az ellenzéknek. A kormányzásra készülő párt szinte mindenbe belement, ami alapvetően nem veszélyezteti érdekeit, de ügyelt arra, hogy az ellenzéki pártok számára közösen tett ajánlatai nyomán jó eséllyel számíthasson azok egymás közötti konfliktusaira.

A mai tárgyaláson a Fidesz azt javasolta, hogy az ellenzék a 19 állandó bizottság közül hat esetében kapjon elnöki pozíciót (1. ifjúsági,  szociális, családügyi és lakhatási; 2. költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki; 3. foglalkoztatási és munkaügyi; 4. fenntartható fejlődés; 5. nemzetbiztonsági;  6. fogyasztóvédelmi), mindez szinte pontosan megfelel az ellenzék parlamenti mandátumarányának. A bizottsági alelnöki helyeknél még gálánsabb az ajánlat: a kormányoldal 23, az ellenzék pedig 16 pozíciót kaphat. A Fideszt ezek után nehéz lenne azzal vádolni, hogy visszaélt az ügyben erőfölényével, ugyanakkor az ellenzék három pártja kénytelen egymással megküzdeni. A viszály azonnal ki is tört:  a hat elnöki pozíció kapcsán az MSZP 3:2:1, az LMP pedig – hivatkozva arra, hogy nem kaptak parlamenti alelnöki helyet - 2:2:2 arányú felosztást tartana jónak, míg a Jobbik a - listában szereplő - két legfontosabb bizottságot (költségvetési, nemzetbiztonsági) akarja.

Lázár János okosan kalkulált: a Fidesz elkerülte, hogy arról szóljanak a hírek, amire feltehetően az ellenzék készült, azaz a kormányzó párt túlhatalmáról és kompromisszumképtelenségéről. Ha nem lett volna ennyire nagyvonalú az ajánlat, a három ellenzéki párt egymást erősítve kiálthatna kormányzati arroganciát és hívhatná fel a figyelmet „ elnyomásukra”. Ebben a helyzetben azonban már nem egymást erősítik az érveik, hanem éppen ellenkezőleg: saját akaratosságukról és pozícióharcaikról szólhatnak a hírek, miközben amúgy ebben a játszmában már szinte az is feledésbe merült, hogy az MSZP korábban a Jobbik teljes karanténba helyezését kívánta. Most nem csupán azt kell lenyelniük a szocialistáknak, hogy a parlamenti patkóban a radikális pártot kapják szomszédnak, hanem az is elképzelhető, hogy éppen velük együttműködve kell az LMP-t jobb belátásra bírniuk. (Azaz a zsák megtalálja foltját. MSZP a balliberális LMP-át.)

A háttérben pedig Lázár János kuncoghat nem létező bajsza alatt, s azért udvariasan emlékezteti a nyilvánosságot  arra, hogy „a cél az, hogy az alakuló ülésen felálljon a Ház teljes vezetése és létrejöjjön a bizottsági struktúra is”. A Fideszen nem fog múlni…

(Török Gábor.blog alapján szerk.)