Az MSZP berkeiből származó hírek szerint az MSZMP jogutódpártja nagyon igyekszik, hogy neoliberálisból baloldalivá fesse át magát, vagyis olyan ideológiai pózt vegyen fel, mint az az európai szocialista pártcsalád, amelynek tagja.

Nyílt titok, hogy az MSZP balliberális párt, amely ideológiáját az egykori, szétrohadt balliberális koalíciós partnerétől, az SZDSZ-től vette át.

Az, hogy az MSZP-ben a fordulattal kapcsolatban is sok zűrzavar uralkodik az egykor vörös fejekben, arra csak egy-két mondat erejéig térünk rá.

Kiszivárgott programjukban ugyanis hornista fordulatot akarnak végrehajtani. De azt elfelejtik, hogy a valóban létező hornizmus az emberek fejében bokrosizmus is volt, és ezért vesztettek 1998-ban. A magyarok a „megszorítás” szót hallani sem akarják.

A pártban a valódi baloldali fordulatot végrehajtani akarók helyesen úgy érzik, hogy Magyarországon a liberalizmus nem nyerő. A választók ugyanis 1990 óta megtapasztalták, milyen is a magyarországi liberalizmus, amelyet olyanok fémjeleztek a szemükben, mint Pető Iván, Kőszeg Ferenc, Bauer Tamás, Eörsi Mátyás és a többi SZDSZ-es vérzsidó. Akik láttán és ismertén megtanult vért hányni a magyar.

Csakhogy az óhajtott fordulatot az MSZP nem tudja végrehajtani. Ennek pedig egy fő akadálya van, amelyet nem mondhat ki nem földalatti sajtótermék vagy elemezhet olyan politológus, aki nem akar azonnali szakmai öngyilkosságot elkövetni.

Ez a fő ok az, hogy az MSZP-t támogató újságírók csaknem mindegyike zsidó, illetve – a kevés nem az – zsidó cseléd. (áll zsidó, aki pénzért mindent)

Ezeknek az újságíróknak az egypártrendszer utáni neoliberális rendre való átállás nagyon is kedvükre való volt, hiszen „zsigeri” irányba fordultak. Az új rendszerben lubickoltak. Hazudtak régen, és hazudnak most zsigerből.

Még egy fordulatot azonban nem tudnak és nem is akarnak végrehajtani.

Ugye senki sem hiszi, hogy egy Bolgár György, egy Dési János, egy Németh Péter, egy Avar János, egy Aczél Endre vagy egy Mészáros Tamás – hogy a tévéből a legjobban ismert újságíró pónemek tulajdonosai nevét soroljuk fel – nagy hirtelen nyugat-európai értelemben vett baloldalivá válik? Ugye senki sem hiszi, hogy Heller Ágnes, Bródy János, Presser Gábor, Vásárhelyi Mária és a holdudvar további ultracionista tagja egy újabb bucskázással egy Helmut Schmidt- vagy - hogy még nagyobbat mondjunk - Ignacio da Lula-féle szocialistává válik? Azaz abban az esetben, ha konfliktus keletkezik a hazai érdekek és a nemzetközi intézmények érdekei között, akkor ne az utóbbiakat védenék? Vagy hogy a felsoroltak és társaik egyszerre csak felhagynak a „magyarozással”, azaz azzal, hogy ne tüntessék fel folyamatosan negatív színben a magyar kisembert?

Lesznek, akik azzal érvelnek: dehogynem, ezek anti-zsigeri politikát folytattak a Kádár-rendszerben, amikor írásaikkal és nyilvánosan kimondott szavaikkal tapsikoltak Moszkva arabbarát politikájának, és miért ne tennék ugyanezt most is?

A gondolkodás iránya helyes, csakhogy az analógia egy helyen hibádzik.

Akkor nem volt választási lehetőségük: a Kreml ellen nem léphettek fel, így azután csak faji alapon szerveződött baráti összejöveteleiken és faji alapon kiválasztott rokonságuk körében éltethették Izraelt.

Most azonban más világot élünk. A világ még vezető hatalma, az Egyesült Államok a cionisták legnagyobb támogatója, ha nagyon finoman akarjuk kifejezni magunkat. Ha nem, azt mondhatjuk: az amerikai politika jó részét Tel-Avivban írják. (A „jó” szó itt mennyiséget és nem minőséget jelent.)

Az MSZP pedig kényszerhelyzetben van. Nincs „második gárda”, azaz a cionista értelmiségi bázist nem tudják kicserélni egy olyanra, amelyik a nagykapitalistával szemben a kisembert – méghozzá a magyar kisembert –, a bankokkal szemben a kis hitelezőt védi. Saját értelmiségi holdudvaruk foglyai tehát. A megváltást (hatalomra kerülés sikerét) a baloldali fordulatban látó Mesterházy Attilának tehát kényszerűen folytatnia kell azt a politikát, amivel eddig kudarcot vallottak, és amelyet Bajnai Gordon oly szívesen folytatna.  Azaz csak a magán bankok érdeke.. (Kuruc.info)

Szabad Hirek