2010. december 22. Közélet

"Efelé rohanunk, hogy az ellenzéki pártok így gondolkodjanak. Csináltok magatoknak negyedik köztársaságot, ez nem a mi köztársaságunk, mi majd ötödiket csinálunk, és ezzel állunk elő. Hogy ez, ami van, a 9 éves megbízásotokkal, ilyen alkotmánybírósággal nem kell nekünk, és egy új rendszerváltás kell. A félelmem az, és a magyar történelem legnagyobb tragédiája az, hogy a 20. században ennyi rendszerváltás volt, és most afelé sodródunk, hogy még több legyen, és a politikai követeléseknek ez váljék a tárgyává" – mondta ma egy konferencián a közrádiós megszólalási lehetőségét a héten elvesztő Tölgyessy Péter. Azt hiszem, fején találta a szöget.

Sokat vitatkozunk azon, hogy pontosan milyen következménye és hatása lehet annak, amit és ahogy a Fidesz-kormány tesz az országban. A vélemények széttartóak, talán a korábban megszokottnál is, ahogy erről a „ lángoló szavak” kapcsán már írtam. Van, aki szerint diktatúra épül, hosszú távú hatalmi berendezkedés készülődik, olyan, amelyben részben adminisztratív, részben egyéb eszközök alkalmazása révén esélye sem lesz a kormányváltásnak. Mások – ezek közé tartozom én is – azt állítják, hogy minden vitatott lépés ellenére a politikai váltógazdálkodás lehetősége  nem szűnik meg Magyarországon, az inga nem állt meg és nem is megállítható, mert alapvetően nem a hatalmon lévők akarata, hanem sokkal inkább teljesítménye dönti majd el a következő választást. Hiába minden erőfeszítés és erőfitogtatás, intézményi átalakítás és személyi dominancia, ha a kormány nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, sorsa ugyanaz lesz, mint számtalan elődjéé. Nem az számít tehát, hogy ma milyen a politikai kép, van-e életerős ellenzék vagy sem (ugyebár: nincs), mert ha a választók 2014-ig tömegesen fordulnak el a Fidesztől, a hirtelen támadt kereslet úgyis átalakítja, újrarajzolja a kínálati oldalt.

A kérdés csak az, hogy a Fidesz mostani lépései milyen nyomokat hagynak majd.  Sokan úgy vélik, hogy a falig elmenő, a határokat feszegető, a kompromisszumokat tudatosan elvető politikai viselkedés komoly haszonnal jár: számos olyan kérdést erőből és lendületből megold, amelyre az elmúlt években képtelen volt a magyar politika. Hiszen teljes létszámú az alkotmánybíróság, gőzerővel üzemel a médiahatóság, van elfogadott új médiatörvényünk, jövőre lesz alkotmányunk is, talán még reformokat is sikerült átvinni – szóval a karaván halad, miközben korábban, "az átmenet két zavaros évtizedében" , a konszenzusra kényszerített politika annyi mindennel nem tudott megbirkózni.

Ez az amúgy nem teljesen igaztalan állítás egy ponton - ott, ahol Tölgyessy Péter jelzi – mégis sérülékeny: egy esetleges kormányváltás után ugyanis minden mostani, tartósnak szánt alkotás, éppen a megszületésének körülményei miatt, első számú közellenséggé válhat. Ha minden így megy tovább, 2014-ben vagy 2018-ban, az időpont ebből a szempontból szinte lényegtelen, csak olyanok győzhetik le a Fideszt, akik a lehető leghatározottabb kritikáját adják a kormányzásának. Ha kiábrándul az ország Orbánékból, az antitézist fogja keresni, márpedig egy ilyen szerepben sikeres politikai erő nem engedheti meg magának, hogy ne támadja meg a Fidesz művét. S ha azt tapasztalja, hogy ebben a törekvésében a rájuk hagyományozott keretek és személyek gátolják, komoly csábítást érezhet arra, hogy újabb „ forradalmat” hirdessen – amiben első lépésként akár segítségére is lehet a Fidesz-kormány egyik fontos öröksége, az ellensúlyok gyengítése. Nem tudom, hogy egy új kormány meddig mehet el, talán csak szavakban lesz harcos, de azért láttunk már példát korábbi alkotmányok népszavazással megerősített felülírására – s miután képtelenség előre minden lehetséges megoldást kivédeni, egy ilyen helyzetben a hatalmat elvesztő Fidesz tényleg csak ellenfelei törvény- és alkotmánytiszteletében bízhat. Márpedig ez azért idehaza nem tűnik életbiztosításnak.

Pedig lehetett volna másképp, sőt, talán még lehetne is. Nem valami baráti jobbos, felebarátot szeretős, vagy éppen állandóan önmarcangolós politikára gondolok, hiszen az nem vitatható, hogy a kormány nagyon komoly felhatalmazást kapott programjának megvalósítására. Az esetek többségében tegye a dolgát legjobb belátása szerint, mérlegeljen, határozzon, cselekedjen, a választók pedig majd eldöntik, hogy érdemes volt-e beléjük helyezni a bizalmat. Viszont azokban az ügyekben, ahol a cikluson túlmutató tervei vannak, már csak saját jól felfogott érdeke szerint is hasznosabb és helyesebb lenne másként politizálnia.  Legalább a minimumát – de inkább többet - megcselekedve annak, hogy a politikai élet rajtuk kívül álló szereplői ne első számú ellenségnek, elfogadhatatlan, tűrhetetlen, azonnal megváltoztatandónak tartsák mindazt, amit a parlamentben elfogad a kormánytöbbség. Bölcsebb, okosabb, belátóbb és különösen messzebb látóbb politikával megakadályozhatná mindezt.

Nem kérdés: a Fidesz megteheti, hogy minden ellenzéki erő tiltakozása ellenére egyedül alkosson új alkotmányt, hozzon létre intézményeket és öntsön szinte betonba személyeket és testületeket. Ha azonban így jár el, a garancia – minden alkotmányos védelem ellenére – igazán csak addig tart, amíg a hatalom.

(Forrás: Török Gábor)

Másrészt a jelenlegi liberális kommunista alkotmányt ki kell dobni a történelem szemetébe. Elrettentésül tanitani, hogy több ilyen ne legyen a világban.

JOBBIK GONDOLAT