2013. május 31. KözéletHunhír.info

Amint hírportálunk is megírta, családjaink többségének igenis fontos gyermekeik hitoktatása, így szeptembertől az első osztályos gyermekek szüleinek 52 százaléka választotta az egyházi szervezésű hit- és erkölcstanoktatást. Igen, valóban itt az ideje, hogy válasszunk, s végre azt, ami Berzsenyi Dániel szavaival „minden ország támasza, talpköve”.

Vagyis a tiszta erkölcsöt, amit leghatékonyabban éppen Krisztus szolgáinak kell átadniuk. Mondjunk hát nemet az ateista etikaoktatásra és igent a hittanra!

Csak emlékeztetőül: a Népszabadság 2012. szeptember 20-i számában „Kiből lesz etikatanár?” címmel Miklós Gábor ateista etikaoktatásért kiáltott, rettegve a „rövidlátóan politizáló” magyarországi egyházak papsága általi hittan- és etikaóráktól, amiért „vannak elszánt harcosai annak, hogy ezt az ismeretet (?) tantárggyá kell emelni”. Sőt minő borzalom, ráadásul „osztályozni kell, sőt érettségiztetni belőle”, holott „ez így a társadalom egésze számára rossz”. Félő ugyebár, hogy az egyre több egyházi kézbe jutó iskolában a vallásoktatás lesz „a tanítás gerince, hiszen nemcsak a hittanban, de a többi tárgyban is nyilván érvényesítik az egyházi értelmezést”, miközben „aligha fognak az egyházi iskolákban valamilyen nem vallásos, az ateizmus etikáját is megengedő tantárgyat oktatni”, így aztán a „rövidlátóan politizáló” magyarországi egyházak által szorgalmazott „iskolai etika a politika és a vallás szolgálólánya, nem pedig az egyetemes értékek közvetítője” lesz.

Az 1919-ben és 1948-ban az egyházi iskolák államosítását akarók akkori hangszerelésére emlékeztető szöveg olvasásakor óhatatlanul is eszünkbe jutnak azok a természettudósok, akik az idézett Berzsenyi Dániel-i sorokat magukénak vallva éppen azért tartották fontosnak a vallást és a tanításaiból következő erkölcsöt, hogy általa becsületesek legyenek, tudva, hogy azok egyenesen Istentől eredő tételei éppúgy fontosak, mint mondjuk az Általa teremtett világban uralkodó matematikai, fizikai, kémiai vagy biológiai törvények.

Ezért, hogy az ókortól napjainkig vaskos köteteket lehetne összeállítani például matematikusoknak és természettudósoknak a vallást erkölcsi alapadása miatt létünk értelmének tekintő vallomásaiból. Helyszűke miatt álljon itt ízelítőül belőlük néhány (aki pedig további példákat keres, lapozza fel Bangha Béla SJ könyvét (A Katolikus Egyház krisztusi eredete), Walter Jánosét (Isten képe a természetben), Tóth Tihamérét (Hiszek egy Istenben) és Kneller Károlyét (A kereszténység és a modern természettudomány úttörői).

Johannes Kepler: „Mielőtt felkelnék az asztaltól, melynél annyit búvárkodtam, hálát adok Neked, Uram, Teremtőm, azokért a kimondhatatlan örömökért, melyeket a műveid szemlélete közt bennem kelt elragadtatások között érzek. Műveid nagyságát fennen hirdetem az emberek közt. Ha volt talán Hozzád nem méltó szavam, bocsásd meg.”

Isaac Newton: „Egy tenyérnyi pázsit tökéletesen elég nekem Isten fölségének megbámulására és megcsodálására.”

Gottfried Wilhelm Leibnitz: „Nem az állatok gondolkodnak, hanem helyettük Isten.”

André Marie Ampére: „Mily nagy az Isten, s a mi tudásunk meg semmi!”

Jedlik Ányos: „Halálom óráján most megyek az én Uramhoz, Teremtőmhöz és Őnála meg fogom tudni, hogy mi a fény és az elektromosság.”

Charles Darwin: „Arra a kérdésre, hogy van-e a világegyetemnek Teremtője és Kormányzója, az eddig élt legnagyobb szellemek igennel feleltek.”

Michael Faraday: „Isten fogalma és tisztelete oly úton kerülnek elém, mely éppoly biztos, mint azok, amelyek a fizikai igazságokhoz vezetnek el bennünket.”

Louis Pasteur: „Kérdezik, miért ragaszkodom annyira a valláshoz? Éppen azért, mert annyi tanultam, lettem olyan vallásos, mint egy bretagne-i paraszt, és ha még többet tanulhattam volna, olyan buzgó lettem volna, mint egy bretagne-i parasztasszony.”

Ernest Rutherford: „Egészen téves laikus köröknek az a felfogása, hogy a tudósnak, aki többet tud az életről, mint mások, már azért hitetlennek kell lennie. Éppen ellenkezőleg: a mi munkánk közelebb visz minket Istenhez, több tiszteletet önt belénk az Ő gigantikus hatalmával szemben.”

Ateista etikaoktatás? Ha létezik ilyen, annak helye bizony csak a múltat végképp eltörölni akaróknál lehet. Nihilizmus (minden tagadása, kivéve a liberális új marxizmusnak és a zsidó vallás hegemóniájának), amely szerint kábítószer fogyasztásáért fiatalkorúakkal tüntettek a szocialisták. Emlékszünk rá? Amely szerint a nőknek nem jár tisztelet, csak egyenjogúság. Amely szerint ha nő gyermeket szül, akkor elnyomott. A felszabaditása a leszbikusság mint házasság elismerése.. stb.

Ami pedig magát az egyházi szervezésű hit- és erkölcstanoktatást illeti, csak kívánnunk lehet, hogy valódi keresztény hit- és erkölcstani ismereteket nyújtsanak, éspedig olyan ebbeli példaképeink alapján, mint volt valaha például Bangha Béla, Koszterszitz József, Lantos-Kiss Antal, Marczell Mihály, Pázmány Péter, Prohászka Ottokár, Schütz Antal, Szívós Donát, Szuszai Antal, Tower Vilmos és Tóth Tihamér, akiknek műveit ezért ezennel újfent ajánljuk mindazoknak, akik valóban szívükön viselik erkölcsi-szellemi feltámadásunkat.Mondjunk tehát végre nemet az ateista etikaoktatásra és igent a hittanra!

Szabad Hirek