Mit kiván a magyar nemzet?

1. Kívánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.
2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
3. Évenkinti országgyülést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereget.
6. Közös teherviselést
7. Az úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszéket, képviseletet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bankot.
10. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Uniot Erdéllyel.

Kedves Magyar Testvéreim!

1848. márciusi ifjainak és igaz magyarjainak követelései ma is, szinte szó szerint időszerűek. Engedjék meg, hogy minden ponthoz hozzáfűzzem néhány gondolatomat.

1. Követeljük a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését. Hogy működik ma az úgynevezett demokrácia és ikertestvére, a sajtószabadság? A választások előtt a nemzetközi nagytőke, a Birodalom képviselői sorbanállnak az elmúlt húsz évért felelős pártok politikusainál. Egyik kezükben egy pénzeszsák, a másikban egy kívánságlista. A Párt mindkettőt köszönettel elfogadja, s a pénzből látványos, szemfényvesztő kampányt rendez, megszervezi és fenntartja saját sajtóját. Egy médiabirodalom az úgynevezett jobboldalon, egy az úgynevezett baloldalon. Látszólag egymásnak esnek, de egy dologról közösen gondoskodnak: elhallgatással, hazugságokkal, rágalmakkal biztosítják, hogy a magyar embereket képviselő új politikai erő ne kapjon esélyt arra, hogy programját az ország megismerje, s valóban szabad választásokon a fennálló és bebetonozottnak hitt viszonyokat, a velejéig romlott, bukott rendszert megváltoztassa. Ma a cenzúrát a status quot védő pártok, illetve megbízóik és eltartóik, a gazdasági élet főszereplői gyakorolják. Van azonban egy párt, amelyik az igazság erejével át tudta törni a cenzúra falát, s ez az a párt, amely ki fogja vívni Magyarországon a sajtószabadságot: a Jobbik Magyarországért Mozgalom.

2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten.1848-ban nem létezett magyar kormány. Ma sem létezik. S eddig azt gondolták, hogy nem létezik a kormánynak, a politikusoknak felelőssége sem. Eddig mindent megúsztak. Reszketnek, mert tudják, hogy ennek most vége. Eljött a felelősségrevonás , az elszámoltatás, az igazságtétel ideje. Fiúk, hiába szavaztátok meg kéz a kézben a titkosításról szóló törvényt, felelni fogtok az elmúlt húsz évért, a nemzeti vagyon ellopásáért, a gyalázatos privatizációkért, az emberek elszegényedéséért, szenvedéséért. S felelni fogtok a szemkilövésekért, az alaptalan bebörtönzésekért, a koncepciós perekért. Felelni fogtok ti is, akik ellenzékből tűrtétek szótlanul és hagytátok következmények nélkül a bennetek bízók megkínzását, az ellenük elkövetett jogtiprásokat. Felelni fogtok, mert mostantól bűn büntetlenül nem maradhat. S vissza kell adnotok mindazt, amit a magyar néptől elvettetek, mert ugye ismeritek a mondást: lopott holmi visszajár!

3. Évenként országgyűlést Pesten. Ma Magyarországon az országgyűlés üléseinek gyakoriságával nincs nincs gond, hiszen a sokmilliós költségtérítéseket a képviselők csak akkor vehetik fel, ha méltóztatnak ülésezni. A másik szempont pedig, hogy minél kevesebbet üléseznek, annál kevesebb kárt tesznek. Évenként egy országgyűlés bőven elég lett volna az elmúlt húsz évben. A baj azzal volt, hogy a valóban fontos kérdésekben nem a magyar országgyűlés döntött. A voltaképpeni magyar országgyűlés, a magyar emberek, a magyar haza sorsáról történő döntéshozatal nem Pesten volt, hanem Brüsszelben, Washingtonban, Tel Avivban. Az Európai Unióban, a Nemzetközi Valutaalapnál, a Világkereskedelmi Társaságnál, s még ki tudja hol. Meg fogjuk tudni! Az elmúlt húsz év politikusai a magyar nemzet becsapásával, a külföldi gazdáik kiszolgálásával csatlakoztak az Unióhoz, a magyar nemzet megalázásával írták alá elsőként a gyalázatos Lisszaboni szerződést. Folyamatosan dörgölőztek a multinacionális cégekhez, a külföldi bankokhoz, alázattal szolgálták az idegen érdekeket. Szinte teljes egészében lemondtak nemzeti önrendelkezési jogunkról. Üzenjük az eddigi gazdáinknak: ennek most vége! Az ő idejük lejárt. Az adósságokat és a kötelezettségeket nem a mi felhatalmazásunk alapján vállalták a hazaáruló politikusok. Követelést azzal szemben támasszanak, akikről pontosan tudták, hogy nem a magyar népet képviselik. Mi nem fizetünk és nem alázkodunk meg tovább az általuk szabott feltételek szerint. A követeléseket mostantól kezdve azokon próbálják behajtani, akikkel lepacsizták. A gyarmati sornak véget vetünk, visszavesszük a Hazánkat, mert mostantól kezdve Magyarország a magyaroké!

4. Törvény elõtti egyenlõséget polgári és vallási tekintetben

Hány tisztességes embert találnánk, aki azt állítja, hogy ma törvény előtti egyenlőség van Magyarországon? Talán egyet sem. A politikusbűnözők és a velük összefonódott gazdasági bűnözői, szervezett bűnözői körök a mentelmi jog és a bennfenntes haveri körök védelme mögé bújnak. Mi több, lopásaikat, csalásaikat nem is bújkálva, hanem büszkén vállalva folytatják. A törvény rájuk nem vonatkozik. Eközben az úgynevezett egyszerű emberek teljes jogfosztottságban élnek. A legutóbbi időkig nem is reménykedtek abban, hogy az állam és a jog megvédi őket a munkahelyük elvesztésétől, az alaptalan, igazságtalan elbocsátásoktól, a kisvállalkozásuk összeomlásától a körbetartozások rendszere vagy egyéb gyalázatos jogsértések miatt. Jogfosztott emberek tömegének árverezték el az otthonát, jogfosztott gazdák és kisvállalkozók tömege kénytelen eltűrni a felvásárlási árak mesterséges leszorítását, a versenyjog, s az összes őket szolgálni hivatott jogszabály megsértését.

Az eddigi reményvesztettséget mára felváltotta a remény és a hit: véget vetünk a kivételezettek törvényen kívüliségének, s véget vetünk a tisztességes magyar emberek jogfosztottságának.

5. Nemzeti õrsereget. A Batthyány-kormánynak hatalomra kerülésekor nem volt a lakosság és az ország védelmét ellátó önálló katonai ereje. Ma sincs a lakosság és az ország védelmét ellátó katonai erőnk. Az 1848 júliusában összeült országgyûlés elfogadta az õrsereg felállításáról szóló törvényt, „a személyes és vagyonbiztonság, a közcsend és belbéke biztosítása” érdekében. Ma is szükségünk van hasonló őrseregre, hasonló Magyar Gárdára. Engedjék meg, hogy két tételt idézzek a Jobbik programjának honvédelmi fejezetéből: „Célunk egy olyan hadsereg felállítása, amely geostratégiai helyzetünkből fakadóan képes megfelelő védelmet nyújtani a feltételezhető külső támadásokkal szemben, mely képes a magyarság védelmére.” A másik tétel: „A Magyar Gárda tagjai bizonyították, hogy a legnehezebb helyzetben is képesek és készek a haza védelmére. Az esküt tett gárdisták olyan értékei az országnak, akikre mindenképpen fontos feladatok várnak a jövőben: akár a csendőrségben, akár a tartalékos erőben, akár egyéb civil szerveződések terén. Államilag felállítunk egy tartalékos erőt, a Magyar Nemzeti Gárdát…A Magyar Nemzeti Gárda a ’háborúban katona, békében civil’ nemetközi módszerével épül fel. Feladatrendszerében békében megtalálhatók polgárvédelmi, katasztrófavédelmi feladatok, minősített időszakban pedig a honvédség alárendeltségébe kerül. Győzzön a Jobbik, éljenek a gárdisták, köszönjük, amit eddig tettek Magyarországért!

6. Közös teherviselés. A nemesi elõjogok sarkalatos pontja volt az adómentesség. A mai Magyarország kivételezettjei, a politkusbűnözők és gazdasági bűnözők szintén adómenteséget élveznek, hiszen milliárdjaikat off-shore cégeikbe mentik ki. Miközben ők a közterhek viselése nélkül gazdagodnak, a mai jobbágyok, a tisztességes munkából élő emberek egyre inkább elszegényednek. A magyar kisvállalkozókat az APEH terror-brigádjainak állandó zaklatásai, zsarolásai, bírságolásai teszik lehetetlenné, a munkavállalókon az elképesztő összegű adókat és járadékokat kiméletlenül bevasalják, a szüretelő parasztemberektől legújabban a közösen elfogyasztott pörkölt, mint ellenszolgáltatás után is adót követelnek. A multicégek adómentességet élveznek, a magyarok keményen adóznak. Hogyan tűrhettük ezt el idáig? Április 11-én megüzenhetjük: eddig és ne tovább!

7. Urbéri viszonyok megszûntetése. Ma Magyarországon az úrbéri viszonyok korszerűsített formában vannak jelen. A kivételezettek vékony rétege a profitot privatizálja, a költségeket és a kárt viszont államosítja, s a keményen dolgozó tisztességes adófizetőkre hárítja át. A másik alapösszefüggés: Az értékteremtő munkát magyar emberek végzik, de a Magyarországon előállított javak és haszon szinte teljes egészében külföldre kerül. Hogyan állítható talpra Magyarország? Nagyon egyszerűen! Az ellopott nemzeti vagyont vissza kell szerezni, a külföldi adósságok visszafizetését újra kell tárgyalni, szükség esetén be kell szüntetni, a magyar emberek által megtermelt pénzt Magyarországon kell tartani! Ez a Jobbik programjának sommázata, aki ezt kívánja, szavazzon a Jobbikra!

8. Esküdtszéket, képviseletet egyenlõség alapján. Ma Magyarországon az igazságszolgáltatás függetlensége erősen megkérdőjelezhető. Az ügyészek és bírák közül sokan váltak a politika szolgálóleányaivá és szolgálólegényeivé. Ezektől a leányoktól és legényektől a magyar igazságszolgáltatásnak el kell búcsúznia. Ahelyett, hogy azt vonnák felelősségre, aki 2006. őszén az ártatlan emberek bebörtönzését elrendelő bírák nevét és adatait nyilvánosságra hozta, magukat a bírákat, és ügyészeket, s persze a rendőri vezetőket, rendőröket és a nekik utasításokat adó politikusokat kell felelősségre vonni. A jogot és az igazságszolgáltatást politikai diktatúrává torzítókat meg kell büntetni, a bírák és ügyészek számára a jövőre nézve is világossá kell tenni: csak a törvénynek és jogászi esküjüknek lehetnek alárendelve! Képviseletet követelünk egyenlőség alapján, azaz követeljük, hogy minden magyar ember számára elérhető legyen a bíróságok és hatóságok előtti tisztességes és szakszerű jogi képviselet. A nemzeti jogvédelmet meg kell erősíteni, s az elszakított területeken élő magyar testvéreink jogvédelmére is ki kell terjeszteni. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat munkatársai elleni sajtótámadásokat és hatósági támadásokat vissza kell utasítani, a Nemzeti Jogvédő Szolgálatot minden lehetséges módon támogatni kell. A magyar emberek jogainak és méltóságának védelméért az elmúlt húsz év összes politikusa együttvéve nem tett annyit, mint a Jobbik igazságügyminiszter-jelöltje, Gaudi-Nagy Tamás, vagy a szolgálat közel száz jogászának bármelyike.

9. Nemzeti Bankot! Engedjék meg, hogy ismét a Jobbik programjából idézzek: „ A rendszerváltáskor még meglévő magyar bankrendszer szinte teljes egészében átkerült a multinacionális kereskedelmi bankok kezébe, a korábban virágzó vidéki bankhálózatot, a takarékszövetkezeteket pedig szinte teljesen elsorvasztották. A 2008-as pénzügyi és gazdasági válság a korábbiaknál is jobban felborította a forint árfolyamának stabilitását, ami a bankok egyoldalú szerződésmódosítása révén emelkedő törlesztőrészleteket eredményezett. „ S néhány részlet az orvoslás módjaiból: A még állami kézben lévő Magyar Fejlesztési Bank átalakításával létrehozzuk a Magyar Bankot. Új menedzsment vezetésével megtisztítjuk a magyar gazdaság fejlődése helyett szűk érdekcsoportokat szolgáló tevékenységétől, feladatainak körét kibővítjük, és átláthatóvá tesszük működését. A magyar kisemberek tulajdonában lévő takarékszövetkezeteket és hitelszövetkezeteket mind anyagilag, mind szervezetileg megerősítjük, hogy tevékenységükkel ismét lefedjék a vidék Magyarországát. A bajbajutott devizahitelesek esetében a kilakoltatásokat haladéktalanul felfüggesztjük egy évre, ezzel együtt törvényi szinten szűntetjük meg a bankok egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségét.” Kedves Barátaim, Vona Gábor nem véletlenül szokta mondani, hogy az ország kétharmada Jobbikos, csak még nem tud róla! Például ezek azok az intézkedések, amelyektől reszketnek a magyar embereket a külföldi bankokkal kéz a kézben nyomorító és terrorizáló jelenlegi politikai erők. Ezek azok az intézkedések, amelyek tervéről a cenzúrázott sajtó nem hajlandó írni. Ezek az elkötelezettségek azok, amelyek miatt folyamatosan gyaláznak bennünket és hazudnak rólunk. Kérek mindenkit, hogy a Jobbik programját olvassa el, ismerje meg, s hírdesse másoknak is, hogy április 11-én megnyíljon az út a nemzet bankja előtt, a magyar gazdaság magyarrá tétele előtt, a magyar politika magyarrá tétele előtt, s Magyarország jövőjének magyarrá tétele előtt.

10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tõlünk.

Igen! Legyen Magyarországon magyar katonaság, a katonák esküdjenek az Allkotmányra – de ne arra, amit ma annak neveznek, hanem a Szent Korona által megtestesített legmagasabb rendű törvényességre, a magyar államiság valódi alkotmányos alapjára, s a Jobbik programja alapján majd népszavazással megerősített alkotmányos alapelvekre és alaptörvényre. Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre! Magyar katonának semmi keresnivalója nincs se Afganisztánban, sem Irakban, a magyar katonának Magyarországon kell védenie a saját hazáját! Külföldi katona, külföldi fegyveres erő ne jöhessen Magyarországra. Hiába mesterkedik az Európai Unió egy egységes európai fegyveres erő létrehozásán, amely majd megrendszabályozná a Birodalom ellen lázadó magyarokat, semmiféle európai, amerikai, izraeli vagy hottentotta fegyveres erő ne tehesse be a lábát Magyarországra. A felettébb gyanús, külföldi tulajdonban és külföldi irányítás alatt álló őrző-védő cégek működését pedig haladéktalanul tiltsák be Magyarországon.

11. A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. Demokratikus jogok hiányában a császári udvar a politikai ellenzék mûködését ellehetetlenítette, tagjait bebörtönözte-írja az egyik történelem jegyzet. Miért hagyjuk, hogy a történelem ismételje önmagát? Azt hisszük, hogy a császári udvar az akkori kiszolgálóival, az akkori alárendelt ügyészeivel, bíróival, RTL klubjával és Benkőivel, az akkori manipulátoraival nem próbálta megmagyarázni, hogy a hazafiaknak börtönben a helyük? Hát miért dőlnek be annyian, még a magukat nemzeti oldalinak, nemzeti radikálisoknak mondók közül is? Miért hagyják FIDESZES honfitársaink, hogy Budaházyval riogassák őket? Miért nem merik velünk együtt kiáltani, hogy Szabadságot Budaházy Györgynek, Szabadságot a politikai foglyoknak? Nem Budaházy György volt, aki 2002-ben az Erzsébet hídon szabadsága és testi épsége kockáztatásával állt ki az elcsalt választások szavazatainak újraszámlálásáért? Nem ő állt ki a gyáva politikusok helyett azért, hogy az újraszámlálás alapján a FIDESZ és ne az MSZP legyen a választások győztese? Nem ő verte le a Szabadságról elnevezett téren a szovjet hősi emlékműről a magyar nemzetet megalázó önkényuralmi jelképet? Nem ő tárta fel elsőként a többi bebörtönzöttel, a Hunnia csoport tagjaival a sukorói fosztogatási kísérletet? FIDESZES barátaim, miért engeditek, hogy a „szélsőségesekkel” riogassanak benneteket? Nem volt elég tapasztalat 2006. október 23-a? Nem szóltatok, nem szóltunk, amikor szeptemberben összeverték és bebörtönözték a honfitársainkat. Nem szóltunk, mert azt mondták, hogy ők szélsőségesek és veszélyesek voltak. Október 23-án az Astoriánál, már minket vertek, minket tapostak lovakkal, minket börtönöztek be – mert addigra már mi lettünk a szemükben szélsőségesek és veszélyesek. Nem féltek, hogy ha most nem emelitek fel a szavatokat az ÁVH-s jellegű házkutatásokkal, az ötvenes éveket idéző büntetőeljárásokkal szemben, nem féltek, hogy ha most szótlanul hagyjátok, hogy elvigyék és bebörtönözzék a honfitársaitokat, akkor mire értettek jönnek, már nem marad, aki szóljon? Igaz szeretettel gondolok Budaházy Györgyre és a többi még bebörtönzött politikai fogolyra, s családjukra, szeretteikre. Szeretettel köszöntöm a Nemzet i ünnepen a Hunnia csoport már szabadult tagjait. Örömmel tájékoztatom azokat, akik még nem tudták: a közelmúltban újabb két bebörtönzött térhetett vissza otthonába, Zoli és Patrik már családjával ünnepelheti március 15-ét. Mindkettőjük védelmét a Nemzeti Jogvédő Szolgálat látta és látja el, s kötelességem megemlíteni azt is, hogy szabadulásuk előfeltétele volt, hogy akadt két olyan bíró, aki a média és a rettegés -keltő pártok terrorja ellenére meg merte hozni ezt a döntést. A sportszerűség azt kívánja, hogy őket is tapsoljuk meg, bíztatva ezzel a többi magyar bírót is, hogy merjenek szembeszállni a politikai utasításokkal.

12. Uniot Erdéllyel. Az utolsó ponthoz érkezve ismét a Jobbik 88 oldalas programjának egyik fejezetére szeretnék hivatkozni, mégpedig arra, amelynek címe: Egységes nemzet.

Az Önök szavazatai alapján olyan kormánya lehet Magyarországnak, amelynek fő nemzetpolitikai célkitűzései a következők:

„-15 milliós magyar nemzetben gondolkodó, védőhatalmi státuszú anyaország.

* A magyar nemzet kulturális és gazdasági újraegyesítése
* A magyar állampolgárság áttelepülés nélküli és azonnali megadása minden magyarnak
* Nemzetpolitikai Minisztérium felállítása
* Az önrendelkezési törekvések kiemelt erővel történő támogatása
* A szórványmagyarság és az emigráció bekapcsolása a nemzet vérkeringésébe.”

Idáig tartott az idézet, idáig tartott ’48 márciusi ifjainak és 48’ magyarságának követelés-sora, a mai Magyarországi helyzetre vetitve. Hiszem, hogy ma ezt kívánja a Magyar Nemzet, hiszem, hogy mi magyar emberek mindezt meg is tudjuk valósítani. Hiszem, hogy az ország több, mint kétharmada Jobbikos, s akik még nem tudnak róla, azokkal ezt a fontos tényt az előttünk álló szűk négy hétben kell felismertetnünk.

Kedves Magyar testvéreink! Az előttünk álló 27 napban mi írjuk a magyar történelemkönyvek lapjait. Az előttünk álló 27 napban sorsfordító döntést kell előkészítenünk. Nem egy választásra készülünk, hanem A VÁLASZTÁSRA. Úgy kell szavazásra bíztatnunk családtagjainkat, barátainkat, szomszédainkat, levelezőtársainkat, mintha a Hazánk jövője dőlne el ezen a mostani választáson. Azért, mert pontosan erről van szó: ezen a választáson a Hazánk jövője dől. el. Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés –április 11-én válasszatok!

Isten óvja és vezesse Magyarországot, Isten Áldja Önöket!

(Mitől szélsőséges ez a "amőbaagyú" szakértőknek csúfolt balliberálisok szerint?)

(szebbjovo.hu alapján szerk.)