2010/09/05 Közélet

Igen, működik az a csaknem száztíz éve írt „hamisítvány”, amelyet a köznyelv a "valamilyen" bölcsek jegyzőkönyveként tart számon. Nem írom le a címét, mert még az egyre erősödő hatalmuk utolér. Bár nem utazgatok manapság repülőgéppel, hovatovább – miattuk – azt is meggondolom, hogy villamosra szálljak-e. Tehát, ama jegyzőkönyv, amely ugye hamis, előrevetített a maga korában egy olyan kort, amely inkább kórnak nevezhető. A liberális kórt, amely a jegyzőkönyv íróinak hatalmát egyre erősebbé, egyre mélyebbé, és megállíthatatlanná teszi. A dolog működik, és a nép, „az istenadta nép” semmi mást nem vesz észre, mint azt, hogy egyre szegényebb, egyre több szép ígéretet kap, és odaáll akaratlanul is egyes pártok szekértolói közé, mert azt hiszi, hogy az a párt, amelynek szekerét tolja, a választások után betartja majd ígéreteit. Közben pedig minden másról megfeledkezik a nép, hiszen neki a párt, az eszme, az ígéret a lényeg. Haza, nemzet, hit, Isten? Kit érdekel? Mert a gépezet remekül működik. És megy a világ, de főként most Európa az egy politikai akol, és egy diktátor korszaka felé.

Mert abban a bizonyos jegyzőkönyvben, amely ugye, mint mondtam hamis, évszázada megírták, mit kell tenni az ostoba hülye európai népekkel annak érdekében, hogy ők – a jegyzőkönyv íróinak rosszindulatú állítása szerint– elérjék céljukat és a népek csupán elbutított rabszolgákká váljanak.

A nemzetek vezetői ma e jegyzőkönyv szerint árulnak hazát, nemzetet, s hivatkoznak a népfelség ostoba és sohasem volt elvére, a demokráciára. Ha a birkát kiengedik az akolból, az ugyanis nem demokrácia, hanem káosz. Ha az oroszlánt engedik ki a ketrecéből, akkor az szintén nem demokrácia, hanem vérfürdő egy jó lakoma keretében. Mi kell tehát, hogy káosz, várfürdő és anarchia legyen? Demokrácia. Mi kell a demokráciához? Pártok. Mit generálnak a pártok? Békétlenséget. Mit generál a békétlenség? Rend csinálást. Mit idéz elő és erősít meg a rendcsinálás? A terrort, a diktatúrát. Mit jelent a nemzetek életében a diktatúra? Lázadást. Mi lesz a lázadás vége? Forradalom. Mi lesz a forradalom vége? Vérfürdő, emigráció, halál, börtön… mert forradalmat soha senki nem nyert még meg a hatalommal – kivált a jegyzőkönyvesek hatalmával – szemben. És most itt tartunk Európában. És itt tartunk Magyarországon, Romániában, Szlovákiában és mindenütt, ahol ez a fene nagy demokrácia és sokkpártrendszer felütötte ördögi fejét. A nép szegényedik, lázad, jajgat, az állam vezetői pedig rendesen megfizetve szolgálják a világhatalmat, a pénzhatalmat, az Uniót, amely a már ma létező világkormány koalíciója csupán.

És mi is történik közben az egyes országokban? Arat a gazdasági válságtól tönkrement bankrendszer, a bankok úgy lopnak a klienseiktől, ahogy akarnak, hiszen a törvényeket nem a kliens hozza… Igaz, van ország – egyetlen egy, és nem is európai -, amelynek a gazdasági világválság eredményeként az államadóssága a tizedére csökkent… Persze lehet ez is csak amolyan hamisított adat, amelyet nem kell komolyan venni, elhinni.

Lássuk, mit eredményez a „hamis jegyzőkönyvbe” foglalt szabadság, példának okáért Magyarországon!

Pártok őrjöngnek a kopogtató cédulákért, fizetnek, csalnak, lopnak, hogy meglegyen az elegendő szelvény, amellyel hülyébbnél-hülyébb jelöltjeiket bejuttatják majd a helyi képviselőtestöletekbe… hiszen a demokráciának az a lényege, hogy a hülye, az irányítható, megvásárolható bunkó diktáljon az értelmesebb többségnek. Mert sokak szerint egy falusi képviselői hely is hatalom. Pedig ha lelkiismeretesen csinálja az ember, akkor a legkomolyabb munka. De kit érdekel ma Magyarországon a köz, a választó? Senkit.

A lényeg, hogy a pártnak jó statisztikája legyen, amit fel lehet mutatni, s mell döngetve lehet hivatkozni az adatokra. Magyarság? Hit? Nemzet? Haza? E kérdésben sem érdekel senkit. Hiszen nem is érdekelhet senkit, mert a döntés nem a községházán, nem a közigazgatási miniszter kezében, de még csak nem is a Parlamentben van, hanem a jegyzőkönyveseknél. És ezt nem érti a jelölt, sem, a választó sem, de a jelölő szervezet sem.

Magyarán a nép, „az istenadta nép” kénytelen bedőlni a pártok és pártvezérek kivétel nélkül hazug kampánybeszédeinek, mert megszokta, hogy önálló gondolata, saját elhatározása nem lehet. Ma már igénye sincsen rá. Teszi, amit mondanak neki, és örül annak, ha az általa beikszelt név bekerül az ő pártjának hatalmi közegébe.

Nos, ez a demokrácia lényege. A nép semmit se értsen abból, amiben él, ami nap, mint nap éri, ami történik vele. Ha bejut a név, akkor neki csak jó lehet. Hiszen ő harcolta ki – gondolja ostobán – e győzelmet. Nem is sejti, hogy az a pakli kártya már hónapokkal, évekkel, évtizedekkel ezelőtt le lett osztva. Ő pedig - ebben a tekintetben - csak egy értelmi fogyatékos szintjén lévő állampolgár. Magyarország különösen jó példa erre. A sokjobboldalas „népnemzeti, keresztény” pártok jobban rugdossák egymást, mint őket a kommunista söpredék. A baj csak az, hogy ez utóbbi söpredék még mindig megszólalhat, még mindig gyűjtheti a szelvényeket és még mindig politikai státuszokat követel magának. Hazudozik, s a saját bűneit, hazaárulását, gyalázkodását próbálja rákenni mindenki másra, különös tekintettel a mai kormánypárt vezérére, s magára a pártra is. És még senki nem rúgott bele ezekbe a mocskos, és jelzőzhetetlen akasztani való alvadékokba, akik 1919-től máig abba a helyzetbe juttatták a nemzetet, amelyben ma vergődik.

Pedig ilyenkor, a választások előtt legalább a nemzeti pártoknak össze kellene tartania. Minden pártnak van programja, vannak elképzelései, illetve vannak olyan elképzelések, amelyekkel etetik a választót. Etetik, mert ha komolyan gondolná bármelyik párt is, hogy ő nemzetben, nemzeti összefogásban, a nemzetért küzd és harcol, akkor ma nem lehetne hallani innen annak a jobboldali, onnan ennek a jobboldali pártnak a jobboldali mocskolását. Az egyik radikálisan nem ért egyet, a másik jobboldalian, polgárian köpködi a másikat. A kommunista meg röhög a markában, mert valamelyiket ő maga szervezte, irányítja és pénzeli. Hogy melyiket, senki nem tudná mártani pontossággal megállapítani. Csak összképet lehet látnunk, s ez az összkép azt jelzi nekem, hogy mindkét pártnak vannak jó és hasznos elképzelései, de amíg egymás ellen hadakoznak, addig nem tudok egyiknek sem hinni, mert a jegyzőkönyveseket szolgálják a széthúzásukkal. A nemzeti egység számomra azt jelenti, hogy aki a nemzetért felelősséget érez, aki nem tapostatja a rendőrökkel a nemzeti zászlót, nem lövet az ünneplők közé, és számára a nemzet, a nép, a haza, a hit, az Isten mindenekfelett áll az magyarként, állampolgárként, választott hivatalnokként nem pártokban, hanem nemzetben gondolkodik, és eszerint cselekszik. S nincs számára másik nemzetben gondolkodó, nemzetért hadakozó párt, CSAK A HAZA ÉS A NEMZET létezik.

Igen, kimondom: - számomra akkor válik a Jobbik és a Fidesz is valódi nemzeti párttá, ha befejeződik az ostoba hangos vita, a nyilvánosan zajló egymás lejáratása, ha megoldódik minden ellentét, és mindkét párt egyetlen célt szolgál: a magyar nemzetét. Ameddig ezt nem látom, addig számomra nincs is hiteles párt, és van is hiteles párt. Mert valamelyik nem a nemzetet, hanem a jegyzőkönyveseket szolgálja, de mindkettő ezt mondja a másikról. A lózugok ma nem elegendőek. Tetteket és közös akaratot akarok látni, mert csak ebben az esetben léphetünk előbbre. Ha pedig úgy folytatódik minden, mint eddig – bár a mai kormány munkájával én személyesen elégedett vagyok, s nem érzem magam átverve sokakkal ellentétben –, akkor a jegyzőkönyvesek győznek. A nép pedig áll majd bárgyún mosolyogva, mert nem érti miről is van szó. Ahogy a szellemi fogyatékos sem tudja, hogy beteg… és talán ezért boldog… akárcsak a nép! Amely nem tudja, hogy Magyarországon a "demokrácia" 1948-ban szűnt meg, és azóta sem sikerült életre kelteni. És mindaddig sikertelen is marad minden próbálkozás, amíg az akkori és az azóta bűnössé vált kommunisták, liberálisok szabadon, nagy nyugdíjakból élhetnek… noha bizonyíthatóan, vagy közvetlenül, vagy közvetve két bűnt is elkövettek: a hazaárulást és a gyilkosságot! És a magyarországi nép félszegen mosolyog… és cédulát gyűjt… és szidja a másikat… és választ… és kihal vagy rabszolga lesz. Mert a jegyzőkönyv működik!

(JOBBIK GONDOLAT)