Ernst von Dombrowski (1896-1985), "Little Angels" (fametszet)

Az Archaic posztmodernitás

Nemzeti szocialista méltóságok szentelt sok energiát előmozdítására a német szobrászok és segített nekik jelentősen végrehajtása hatalmas domborművek és az erekció a monumentális kő-és bronz szobrok. A politikai cél nyilvánvaló volt: hogy a német művészet a lehető legközelebb a német népnek, hogy minden német állampolgár, függetlenül attól, szociális helyzettől, tudta azonosítani magát egy adott művészi teljesítmény.

Meg kell tehát nem meglepő, hogy a német művészet akkori tanúja visszatérés klasszicizmus. Modellek antik és a reneszánsz volt, hogy bizonyos mértékig szükségleteihez igazodó nemzeti szocialista Németországban. Számos német szobrász részesült a logisztikai és pénzügyi támogatást a politikai elit. A szobrok hasonlított, akár formában, vagy összetételét, a művek című alkotását, vagy Phidias az ókori Görögország, illetve a szobrok Michelangelo a reneszánsz.

A legjelentősebb német szobrász az akkori volt Arno Breker, Josef Thorak, és Fritz Klimsch, aki bár élvezte a jelentős logisztikai erőforrásokat a nemzeti szocialista rendszer, soha nem voltak tagjai az NSDAP szobrai meztelen nők, mint a "Flora" a Breker , "Girl" a Fehrle, vagy a "pillanatra" az Klimsch, mutasd meg túlságosan szép és geometriailag metszett nők azok, akik néha, tökéletes szerveket, azok keskeny és megnyúlt boka, azok is kerek és arányos mell, abroncs a szem megfigyelő.

Arno Breker, "Flora" (1943)

Ezen kívül az a tény, hogy sok szobrok mutatják meztelen férfi magába meztelen nő azt jelzi, hogy a nemzeti szocializmus egyáltalán nem volt egy "konzervatív" vagy a "reakciós" mozgalom, és hogy a puritán angolszász prudishness teljesen idegen ez. Nehéz tagadni a nagy tehetsége Breker vagy Klimsch, még ha egyes kritikusok méltán jellemzi a szobrok a szakszerű példányban klasszikus művészek.

A fiatalember, Breker élt Franciaországban, ahol volt hatással a későbbi barátja és szobrász, Aristide Maillol. A háború után, sok Breker a szobrok elpusztultak az amerikai katonák. Annak ellenére, hogy ő a politikai gondok, Breker folytatta munkáját a háború után így mellszobrát barátai és védők, (Salvador Dali, Hassan II, Louis-Ferdinand Céline, stb.)

Meg kell jegyezni, hogy Breker, nyomán a szövetséges megszállás Németország kérte a szovjetek, hogy továbbra is művészi karrierjét a Szovjetunió-egy ajánlatot, hogy nem volt hajlandó. Magától értetődik, hogy lehetséges, hogy dolgozzon bizonyos párhuzamba a gigantizmus a műanyag művészet nemzeti szocialista Németország és a Szovjetunió (a meztelen Prometheus szemben szemben az izom-és félmeztelen kalapács tartó proletár!). Mégis, a különbségek ismét kirívó: a kommunista országban lehetett soha nem találják meg szobrokat ábrázoló meztelen nők és a férfiak, ami megerősíti a tézis, hogy a kommunizmus, bár politikailag ijesztő volt, elsősorban a prűd és konzervatív rendszer. Sőt, még ma is alig lehet találkozni képi vagy műanyag ábrázolása átfogó párok Kínában, Kubában, vagy Észak-Koreában.

Modigliani, fekvő akt, 1918

Neverthless, a szobrok a Vénusz vagy a nimfák a Breker vagy Thorak kijelzőn semmi provokatív, vagy pornográf, ők soha nem jeleníti szexuális fantáziák vagy erotikus álmok, mint talán a helyzet a meztelen szépségek festette a zsidó-olasz művész Amadeo Modigliani. Amikor az arcok a szobrok képviselő meztelen nők által készített német művész, egy átjön egy rejtélyes és arisztokratikus mosollyal és mély értelemben a tragikus, amelyek tükrözik, szimbolikusan, a pesszimizmus egy egész nemzet keresi a geopolitikai identitását. Nincs nyoma megtalálható a női kacérkodás vagy flirtatiousness, például egy találkozás között aktok festette a francia realista, Gustave Courbet, az impresszionista Edouard Manet, Paul Cézanne vagy.

Sepp Hilz (1906-1967) "A paraszti Venus" (olaj)

Német festészet akkori képvisel fejezetet egymástól. Ellentétben a széles körben elterjedt elképzeléseket, "giccs" soha nem volt része a művészet a nemzetiszocialista Németországban. Sőt, a német nemzeti szocialista hatóságok elfogadták az elnyomó intézkedések ellen "giccs" a művészet hasonlít szemben hivatkozni állítólagos "elfajult művészet."

Ami festése az időszak, Németország szenvedett jelentős visszalépést a minőségét képi termelés. Az iskolából az expresszionizmus volt, elhagyott és még elfojtanak a hatóságok a "degenerált művészet." Expresszionizmus, szemben az impresszionizmus, amely eredetileg Franciaországban, paradox módon a jellemző, a német karakter és a temperamentum, mint ahogy azt a többi germán népek (flamandok, skandinávok).

Ennek ellenére a német művész a expresszionista iskola nem kapta meg a rezsim zöld utat mutat, hogy működik. Az iskolák a gondolat, hogy a már kialakult a kulturális körökben, mint a  Die Brücke és Neue Sachligkeit elején a huszadik század, és még elő Európa néhány nagy mesterek voltak, támadták a nemzeti szocialista cenzúra.

Edvard Munch, "The Scream"

Mindazonáltal, Dr. Joseph Goebbels volt egy nagy csodálója expresszionista művész volt, és baráti viszonyban a norvég előfutára az expresszionizmus, a híres festő, Edvard Munch.Decemberében 1933 Goebbels táviratot küldött  Edvard Munch a hetvenedik születésnapján leírja őt, mint a szellemi örököse a skandináv lélek. Goebbels is az elsők között, hogy küldjön részvétemet a családjának abból az alkalomból, halála 1944 januárjában.

Voltak tehát komoly különbségek NS politikusok és tudósok természetét illetően, és művészi értéket az expresszionizmus, nem csak a képi formában, hanem költői kifejezés, ahogy azt még mindig sokat csodált német expresszionista költő és kulturális pesszimista, Gottfried Benn , aki volt a maga nagyon közel a nemzeti szocializmus, és aki az ő korábbi nap fogant a nemzeti szocializmus, mint az első és legfontosabb kulturális mozgalom.

Ez azért fontos, mert mutatja, hogy a nemzeti szocialista kísérlet, ellentétben a későbbi liberális-kommunista propaganda, egyáltalán nem volt monolitikus mozgalom, és hogy jelentős személyes és esztétikai különbségek érvényesült körében magas rangú tagjai és szimpatizánsai.

"Degenerált művészet" expresszionizmus: Ernst Ludwig Kirchner "Marzella" (1909)

A német festők, akik 1933 és 1945 között, jelentős hírnevet szerzett volt neo-klasszicista portraitists és fekvő festők, akik elkerülték a szánalmas és eltúlzott kompozíciók, és megpróbált megszabadulni művészi munkája minden nyomát hatása kubizmus és az absztrakt művészet. Összességében azt lehet érezni a saját festmények az újjászületés az íze a primitív művészet és a visszatérést a flamand mesterek a tizenötödik században.

Bizonyos párhuzamok is újra kell levonni a festmények ismert "szocialista-realista" a Szovjetunió és más kommunista országokban. Azonban itt is a különbség nyilvánvaló. Mivel látható a festmények a szovjet művészek parasztok és munkások díszített saját örökös vigyorog, és a háttérben egy gyár fejlesztés alatt áll, a német festmények akkori ritkán lehet valaki látni jeleit iparosodás. Nyomai az aszfalt, kémények okádó füst, vagy gyárak teljes hajtómű-mint lehet megfigyelni között "szocialista-realista" festők (és a Titanic és apokaliptikus forma közül a futurisztikus művészek fasiszta Olaszország!), Nagyon ritkán jelenik meg a Német festményei ebben az időszakban. Ahogy lehet rajzolni összehasonlítása német szobrászok és szovjet szobrászok, az egyik is észre különbség figuratív művészet a kommunizmus alatt és ábrás művészet a nemzeti szocializmus.

"Degenerált művészet" expresszionizmus: Ernst Ludwig Kirchner, Önarckép, mint katona (1915)

A galériák a Harmadik Birodalom kulisszái jóképű vidéki nimfák bővelkednek (Amadeus Dier, Johannes Beutner, Sepp Hilz, stb.) Ezek a lelki szépségek, ami megfigyelhető a festmények, izzad a családi harmónia, és úgy tűnik, előre jól megérdemelt pihenés után egy kemény napi munka a kukoricaföldek. Szintén érdemes megemlíteni a művész és a fa vésnök, Ernst von Dombrowski, melynek jelenetei vidéki élet és kisgyermekek játszanak, mindig nyerni nagy dicséret a kritikusok.

Sepp Hilz, "Das Fuellhorn"

Összefoglalva, lehet azt állítják, hogy a német szobrot az akkori hirdeti, legalábbis főszabály szerint, egy üzenet a faji és Promethean higiénia, míg a festmények akkori mutatnak sajátos és populista ( völkisch ) tendencia, hogy alig lehet tévesen bármilyen ideológiai vagy politikai spekuláció.

Ernst von Dombrowski (1896-1985), Jelenetek paraszti élet Németországban (fametszet)

Dr. Tom Sunic (honlapok itt és itt ) a szerző, fordító, az Egyesült Államok korábbi professzora a politikai tudományok és tagja az Igazgatóság az amerikai harmadik helyen . Ő a szerzője a Homo americanus: Gyermek a posztmodern kor , előszóval Kevin MacDonald (2007). A harmadik kiadás könyvének ellen demokrácia és az egyenlőség, az európai új jobboldal , előszóval, Alain de Benoist, nemrég megjelent.

Szabad Hírek