Az önkormányzati választások másnapján összeült végre a magyar Országgyűlés. (Szeptemberben a Fidesz és az MSZP képviselőinek erre nem jutott idejük, ugyanis polgármesterek és önkormányzati képviselők is lenni akartak. Sajnos nem kevés helyen lettek is…) Napirend előtt lehetőséget kaptam a megszólalásra. Elmondtam, hogy a választásokon túl vagyunk, most már elkezdhetne a kormány dolgozni. Sőt, három ügyben konkrét javaslatot is tettem, mutatva, hogy mi nem zöld álmodozók vagyunk, mint az LMP, és nem is hisztipárt, mint az MSZP, hanem valóban konstruktív ellenzék. Eddig is azok voltunk, ezután is azok leszünk. Ami jó az országnak, az adott településnek, azt megszavazzuk, ami meg nem, azt nem.

Persze a konstruktív ellenzék semmit sem ér de konstruktív, arrogáns és hatalmi gőzben tajtékzó kormányoldallal. Hogy ez mennyire így van, arra a napirend előtti felszólalásom, majd az azt követő reakció ékes példa volt. De lássuk, mi is történt pontosan!

Felszólalásomban elmondtam, hogy a Jobbik továbbra is igyekszik minél több javaslattal előállni a kormánypártok számára, és bízunk abban, hogy ők a jövőben is átvesznek majd minél többet azokból. Hétfőn kértem, hogy a devizahitelesek számára a kormány a teljesen súlytalan nyolc pont erőltetése helyett a támogatott forintosítással mentse meg a károsultakat, vagyis azon az árfolyamon váltsa át a hiteleket, amelyen annak idején azt felvették. A fedezetet pedig a bankadó, illetve a magánnyugdíj-pénztárak államosítása adhatná.

Javasoltam azt is, hogy tartsunk vitanapot a demográfiai katasztrófáról, valamint nézzünk szembe végre a cigánykérdéssel. A Jobbik utóbbi ügyben például olyan forradalmi javaslatokkal állt elő, mint a bentlakásos kollégiumok létrehozása a cigánygyerekek számára, hogy ne csupán a segélyekből való tengődés vagy a bűnözés legyen életpálya-modell a számukra, valamint a segélyezés teljes átalakítása.

Itt – javaslatunk szerint – megszűnne a készpénzben történő kifizetés, és olyan jegyrendszeri keretben vagy szociális kártyán történne a segélyek utalása, amely révén azt kizárólag élelmiszerre, ruhára, alapvető cikkekre lehetne használni. Ráadásul összekötve egy szociális bolthálózattal – ahol a jegy illetve kártya beváltható lenne –, amely végre lehetőséget és piacot teremthetne a magyar vállalkozások számára is.

Végül javasoltam, hogy a csúfos kudarcot szenvedett elszámoltatás ügyében váltsák le Papcsák Ferenc kormánybiztost, és nevezzék ki Gaudi-Nagy Tamást elszámoltatási kormánybiztossá. Ha nem is két hét alatt, de két hónap alatt rendet vágnánk ebben a témában. Sok millió magyar ember vágyát teljesítve azzal.

A választ Navracsics Tibor miniszter adta meg. A felszólalásomban természetesen több pikírt, vicces, csipkelődő utalás volt, ügyelve a kulturált hangnemre, így nem vártam, hogy a válasz majd barátkozó lesz. Nem is ez a cél. De hogy mennyire arrogáns, mennyire igaztalan és mennyire arcátlan volt a miniszter, az meghökkentett.

Navracsics Tibor azzal kezdte, hogy a Jobbik és az MSZP összenőtt. Elég komoly hazugság. A nagy beruházások megvalósításában kik mutyiznak folyamatosan? A rádiófrekvenciák szétosztása hogyan is zajlott? Mi volt a titkosítások feloldásának közös parlamenti megszavazása körül? Na, hagyjuk is, menjünk tovább!

A miniszter ezután arról beszélt, hogy a Jobbik kudarcot szenvedett az önkormányzati választásokon. Való igaz, jobb eredményt is elérhettünk volna, de az eredményünk egyáltalán nem rossz. Ott vagyunk a fővárosban, az összes megyei közgyűlésben, több száz önkormányzatban. Megvetettük a lábunkat. Majd eldönti az idő, de semmiképpen nem Navracsics Tibor, hogy mennyire.

Végül a miniszter azon háborgott, hogyan is merészeltem én a kormányzást rajtuk számon kérni, amikor ők kormányoznak. Példaként pedig két (!) dolgot is mondani tudott. Az egyik a társasági adó csökkentése, amely valóban eredmény, de ez segíti a nagyokat, a multikat, viszont kellő nyereség híján egyáltalán nem jelent a magyar vállalkozások számára mentőövet, és valljuk meg, igencsak vérszegény eredmény a magyar gazdaság egészének problémáit illetően.

A másik kormányzati eredményként pedig az államigazgatás megtisztítását nevezte meg Navracsics Tibor. A részigazság itt is megvolt. Valóban nagy szükség volt arra, hogy régi vörös káderek lábára végre útilaput kössünk, de arra már nem tért ki a szónok, hogy a szegfűs közigazgatást most narancsos váltja majd fel, ahelyett, hogy 60 év után végre piros-fehér-zöld legyen.

Szóval hiába konstruktív az ember, ha arra nincs igény. Navracsics Tibor egyébként különösen értelmes, a mindennapokban végtelenül udvarias ember. Talán valahol legbelül ő is érezte, hogy nem kellene megsértődni, nem kellene duzzogni, majd reflexből lövöldözni mindenfelé, ha egy ellenzéki párt tényleg konstruktív akar lenni, és kritikáját konkrét javaslatokkal fűszerezi. Remélem, hogy érezte a miniszter úr. Ha nem, akkor nagy a baj…

Vona Gábor(bar!kád hetilapalapján)

JOBBIK GONDOLAT