2012/09/04 Közélet

Zrínyi Miklós fenti szavai háromszázötven év távlatából ma is híven visszhangozzák szabadságharcaink védekező, de elszánt, és dacos jellegét. Szabadságharcaink sokat mondanak a magyar jellemről is – arról, hogy mi a magyar. Mi az, amihez ragaszkodunk?  Mi az, ami a közös célra összpontosuló cselekvést kirobbantja? Meddig hátrálunk, és mikor mondjuk, hogy elég? Babits Mihály: „A Magyar jellemről” c. tanulmányában azt írja, hogy a magyart mindig ellenségei minősítették „lázadónak,” ő magát sohasem tartotta annak:

“Mikor királya ellen küzdött, inkább királyát tekintette lázadónak, mert az sértette meg a jogot, az elvet. Minden lázadása tulajdonképp sérelmi politika volt. 
A magyart csak a saját jogai és szabadsága érdeklik, és semmi más idegen „elvek… Ő tartós és változatlan értékeket ismer, s a változóra illő kétellyel tekint.”

Ez, az állandósághoz való ragaszkodás annak az elemi felismerésnek a következménye, hogy a magyar megmaradáshoz békére, nyugalomra, és állandóságra van szükség. Ez azt is jelenti, hogy a magyar szabadságharcok mindegyike a nemzeti megmaradásunkhoz kötődik, s emiatt szabadságharcaink kirobbanási hőfoka, célkitűzései, és következményei is azonosak. Ebből a szempontból a magyarok igazi értelemben vett nemzeti történelme szabadságharcaink története. Megmaradásunkért folytatott szabadságharcaink általános célkitűzései a „Ne bántsd a magyart,” valamint a Tizenkét Pont, majd a Magyar 56, követeléseiben fogalmazódtak meg. (1956 követelései a következőkben határozhatóak meg: A szovjet csapatok azonnali kivonása.  2. Az ÁVH felszámolása.  3. Szabad választások, és teljesen a nép oldalán álló kormány.)

Szabadságharcaink mindegyike megcáfolja azt a sokak által ma is vallott marxi tételt, mely szerint a történelem az osztályharcok története. Szabadságharcaink mindegyike ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Szabadságharcaink mindegyikében összeforrt a nemzet. Nagyurak, polgárok, jobbágyaik, és zsellérek együtt harcoltak nemzeti megmaradásunkat biztosító szabadságunkért. A fentiek alapján az elmúlt háromszázötven év magyar szabadságharcainak egybeeső céljai, és tanulságai a következőkben foglalhatóak össze:

1. A magyarok történelmük folyamán sorozatosan bebizonyították, hogy huzamosabb ideig nem tűrik az elnyomást.

2. Nemzeti szabadságunk kitöréseinek pillanatai robbanásszerűek, s azokat nem a számító meggondolás, hanem az igazságérzet vezérli. A magmaradásunkért vívott harcainknak fellobbanás formájában jelentkező parancsai, azonban mélyről jövők, és ihlető erejűek.

3. A magyarokat szabadságharcaikban nem segítette senki, s szabadságharcaink leveretéséhez az elnyomónak mindig külső nagyhatalmi beavatkozásra volt szüksége. Ide tartozik az is, hogy Európában ma is igen könnyű a múlt magyarellenes ellenszenveit feleleveníteni.

4. A magyar szabadság nem az eszmékhez, hanem a saját hazánkban, a sorsunk feletti döntés jogát szolgálja– tehát igazságos, és védekező jellegű.

5. A magyar szabadságért való síkraszállás tartós értékeink érvényre juttatására irányul, s ezáltal nemzeti folytonosságunk biztosítását szolgálják.

A fentiek miatt egész múltunk ma is eleven. Ma is a fenti értékekért való harcot vívjuk. Babits szerint állandó értékeink egyike az alkotmány is, amely a magyarok számára egy szilárd pont a világegyetemben.

 “Az alkotmányt ezerszer megsérthetik, kormányozhatnak nélküle vagy ellene. Ha századokig tart is így, az igazi magyar az alkotmányt akkor is élőnek és érvényesnek fogja tekinteni.”

2010-ben a magyar választók hatalmas többsége, azt is mondhatjuk a magyar nép, Európában ismét elsőként fordult szembe az ügyeletes nagyhatalom, és a privát tirannizmusok politikájával. A fentiek alapján a 2010-es magyarországi választások eredménye is azt bizonyítja, hogy a magyarok huzamosabb ideig nem tűrik a felforgató jellegű, s idegen érdekeket szolgáló politikát. A kör bezárult. A magyarok, türelmük fogytán, s már, már „bánki sértődés” folytán, ismét szinte az utolsó órában mondták: Elég! Eddig, és ne tovább!

Amint említettük, a magyar megmaradáshoz elsősorban békére, és nyugalomra van szükség.  Az új magyar alkotmány értékrendszere – Isten, haza, család, ezt a békét, és nyugalmas fejlődést igyekszik biztosítani. A jelenlegi alkotmány eddigi szabadságharcaink törekvéseinek törvénybe foglalt eredménye, s megmaradásunk követendő utaink térképe:

“A magyar alkotmány, a magyar szabadságszeretet lényege is egy szóba foglalható össze, Zrínyi jelszavába: Ne bántsd a magyart! Minden nemzeti küzdelem nálunk tulajdonképpen csak védekezés…”

Az új magyar alkotmány választ ad a sokat vitatott „Mi a magyar?” kérdésére is.  A nemzeti szabadsághoz tartozik annak a joga is, hogy nem „Ő” (a zsarnokság) mondja meg, kik voltunk, és kik vagyunk, hanem mi magunk. Önbecsülésünk helyreállításáról van szó.

A jelenlegi magyarellenes kampány arra utal, hogy továbbra is „idegen test”, „tüske vagyunk Európa oldalában. Ez a kampány azért zajlik ellenünk, mert a magyar választók, Európában ismét elsőként komolyan vették az európai szabadság eszményét, és a lelkiismeretük szerint szavaztak. Ebből a szempontból a 2010-es választások forradalmi jellegűnek bizonyulnak. A magyarok szabadon kinyilvánított akarata, azonban a jelenlegi Európában, a nagyhatalmi rombolásnak ismét útjában áll. A jelenlegi magyarellenes kampány, annak indítékaiban, tartalmában, és szófordulataiban is teljes egészében azonos előző szabadságharcaink nyomán ellenünk folytatott magyarellenes propagandával.

A jelenlegi magyarellenes propaganda is a Trianont megelőző propaganda kampány  Ungarn, és a Magyarienszembeállítása alapján zajlik, és ismét a hazai liberális körök külföldön kikiáltott vádaskodásaira épül.  A magyarellenes vádaskodások „Ungarn” szereplőinek nevét ebben a dicső szabadságharcosaink neveit tartalmazó írásban most ne említsük. Idézzük, azonban Balogh József, (1893-1944) méltatlanul elfelejtett irodalomtörténész, filológus.) „a nemzet híre, és nemzeti önismeret” c. írásának egyik, a mai napig megvalósításra váró kitételét:

"Nem lenne szabad megnyugodnunk benne, hogy a magyarság ellenfelei jobban tudják azt a "politikai nyelvet", amellyel külföldön sikert lehet aratni, mint tudjuk mi, akiknek védekezni e "nyelv" ellen létérdekünk lehet. E formanyelv mögött politikai rendszerek, több ennél: világfelfogás rejtőzik.”
(Balogh József: “A nemzet híre és a nemzeti önismeret” Magyar Csillag 1943, november 15.)

A jelenlegi magyarellenes propaganda „szellemi elődje”, és annak pontos mása Trianon estében egyszer már győzedelmeskedett felettünk.
Igaz, hogy önálló külképviseletünk csak 1920. óta van, de van. Az ország külképviseletének dolga pedig az, hogy az ország jó hírét őrizze, és barátokat szerezzen az országnak. Jó lenne, ha a magyar külképviselet a Magyarországról, és a magyarokról külföldön terjesztett hírek ténybeli tévedéseit, és pontatlanságait hivatalosan szóvá tennék, illetve helyreigazítanák, vagy azokat hivatalos közlöny formában közrebocsátanák.

Vannak e szabadságharcainknak hosszantartó eredményei? Megérte e a harc, és az áldozat? Illyés Gyula szerint, Rákóczi csatát veszt, de ügyet nem. A Habsburgok Rákóczi szabadságharcának éltető szelleme miatt nem voltak képesek németté emészteni az országot. A fenti párhuzam alapján szabadságharcaink értelme maga ez a megsemmisülés elleni dacos, és a nemzetet egybeforrasztó, s fellángoló erő, és akarat. Ez a magyar csoda. Ezért vagyunk itt.

Szabadságharcaink másik egyértelmű tanulsága a hiteles magyar vezetők jellemére vonatkozó mérce, illetve a tisztességről, és becsületről tett példa. Milyen személyi adottságok, és jellembeli tulajdonságok tesznek valakit méltóvá a vezetésre? A fenti kérdésekben II. Rákóczi Ferenc majdnem ötven évig tartó önként vállalt bujdosása, az aradi vértanúk magatartása, valamint Kossuth Lajos fogadalma a mérvadó: „Velem rendelkezhet az Isten akármint az életben. Bocsáthat rám szenvedést. Bocsáthatja reám a vérpadot. De egyet nem bocsáthat rám sohasem, azt, hogy én valaha az ausztriai- háznak alattvalója legyek.” (1849. április 14.) 

Szabadságharcaink történetében, és a magyarok többségének szívében 1848 különleges helyet foglal el, mert a Magyar 48 magában foglalja a nemzeti lét minden örömét, büszkeségét, ihlető erejét, és fájdalmát is. Március 15. megünneplésében  minden benne van, ami megihlető, felemelő, és méltó az emlékezésre.   

Szabadságharcaink üzenete a nemzeti élni akarás parancsára adott közös válasz. Szabadságharcaink ezáltal folytonosságunk biztosítását szolgálják. A folytonossághoz nem magunktól idegen, külső átváltozásra van szükségünk. Inkább magunkhoz való visszatérésre. Mindez ma is csak úgy valósítható meg, ha nem engedünk a negyvennyolcból.

 Szabad Hirek