2010. március 2. Közélet

Szili Katalin, akit a nagytiszteletű balos népszabis újlipóciai publicista nem vaknak, csak bátornak nevezett, megmondta a tutit: Gyurcsány ne kerteljen, hozza nyilvánosságra, hogy ki volt annak a beszédnek a kiszivárogtatója. A történelmi orációkat író Ferenc ez esetben valóban történelmi jelentőségű mondandója ugyanis az MSZP történelmi züllését, majd előreláthatóan szintén történelmi bukását (jó, remélhetően történelmi) okozta.

Ehh! Most aztán odacsapott a népi bal a liberális balnak, remeg bele az európai értelemben vett progresszió, mint a nyárfalevél. Merthogy miképpen is szeretné Katalin ezt a nyilvánosságra hozást?

Idézzünk: „a frakcióvezető fontolja meg, hogy jogi lépéseket tegyenek a felderítés érdekében, és a párt vezető testületei tárgyalják meg a kialakult helyzetet, valamint hozzanak állásfoglalást az őszödi beszéddel és annak kiszivárogtatásával kapcsolatban.”

Juj. Először a frakcióvezető  megfontolja, aztán jogi lépéseket tesz (sic!), vagy nem, ha igen, akkor a vezető testületek, (Izé, mely vezető testületek? Amelyikben benne van a Feri, vagy amelyikben nincs?)ha eldöntötték, intenzív tárgyalásokat folytatnak, aztán annak eredményeit rögzítik egy jó, pengén megfogalmazott állásfoglalásban, amelyet nyilván kommunikációs szakemberek is átnéznek. Hát ez csodás. Akkor most kerteljen, vagy ne kerteljen a mi derék exminiszterelnökünk? (Mi magyar paprikajancsikánk. A pufajkás után D-209-es. Majd liba felszámoló. Ennyi telet a baloldaltól.)

Katalin érvelése három ponton bukik. Az első pont: a történelmi elhiteltelenedés „hazudtunk, elkúrtuk” stb. már a megszorításoknál, meg a „nem bontottuk ki az igazság minden szeletét”-nél erős kezdeteket vett.

Aztán a második pont a következő: Teljesen mindegy, hogy ki szivárogtatta ki azt a bizonyos beszédet, mivelhogy egész egyszerűen a tartalom és a benne elhangzott mondatok elég egyértelműek.

Szaladjunk vissza az időben egy pillanatra!

2006-ban vagyunk, és a beígért Kánaán csak nem akar tejjel mézzel folyni. Ellenben a teljes szoci frakció meghallgatja, hogy hazudtak, nem csináltak semmit négy évig, illetőleg ennyi a tehetség, továbbá nem akarták, hogy kiszivárogjon bármi is a valós adatokról.

Gondoljunk bele: ezt 188 képviselő (jó, páran hiányoztak) figyelte ott! (És ittak kurva sok bort.) Semmi felháborodás, semmi jele az ellenállásnak. Szili Katalin is ott volt, tehát ugye, ha addig nem is, akkor biztosan megtudta, mi is a realitás.

Ám, valahogy nem hallhattuk semmilyen fórumon megnyilatkozni, hogyaszondja szocialistásan: a miniszterelnök hosszú, szenvedélyes beszédben önbírálatot gyakorolt, és erőteljesen ostorozta az elmúlt négy év, közte saját kormányzata nemcselekvését.

Ezek után „kiszivárgott” a beszéd – motoros futárok vitték ki a nagyobb sajtóorgánumok vezetőihez, így szoktak a dolgok szivárogni –, és a teljes szocialista frakció úgy döntött, hogy a beszéd ellenére (tízezrek a parlament előtt időközben igen hangosan nemtetszésüknek adnak hangot) mégiscsak bizalmat szavazott Ferencnek.

  Na már most, nem mindegy ki szivárogtatta ki?

A harmadik probléma Katalin érvelésében a következő: Az elmúlt három és fél év mindegyik napján kiváló alkalom nyílott arra, hogy bármelyikőjük keményen rádörrenjen Ferencre. Nem történt meg.

Előrehozott választási lehetőséget nem hagytak a választópolgárok számára (akiknek hazudtak), továbbá szorgalmasan lopta a szoci holdudvar az állami pénzeket (lásd pl. BKV). Közben meg a közélet tisztaságáról papoltak.

Nos, mit is kellene most tenni tehát (még egyszer idézem): „a frakcióvezető fontolja meg, hogy jogi lépéseket tegyenek a felderítés érdekében, és a párt vezető testületei tárgyalják meg a kialakult helyzetet, valamint hozzanak állásfoglalást az őszödi beszéddel és annak kiszivárogtatásával kapcsolatban.”

Ja. Ne kerteljünk, cselekedjünk elvtársak!

  (gondola.hu alapján szerk.)