2010. február 27. Közélet

Hat axióma, amiből a többi következik:
1/. A cionizmus megkérdőjelezhetetlen globális gyarmatosító ideológia.
2/. A cionizmus olyan harci eszme, amely az egész földgolyót birtokolni kívánja.
3/. A cionizmus a zsidó nép felfokozott, fanatikus internacionalizmusa, mely Izrael állam felségterületének tekinti az egész planétát.
4/. A cionizmus mindenhol a messianisztikus zsidó világnemzet nevében lép fel. Faji alapon minden zsidó ennek a világnemzetnek a tagja.
5/. Ahol megtelepszik a gyarmatosító és élősködő cionizmus, ott rövid időn belül elsorvad az adott nemzetállam szuverenitása és gazdateste.
6/. A cionizmus végső soron nem más, mint a III. világháború (okkult háború) hadászati stratégiája és taktikája.

Különös idea a cionizmus, mely egykor – nem véletlenül – magyar talajon fakadt. Az eszme, amely a nem is olyan távoli múltban Izrael állam létrehozásának szándéka felé irányult, gyökeresen megváltozott. A kezdeti állapotot, az önálló állami lét akarását túlnőve, a cionizmus ma már egy felfokozott, fanatikus, internacionalista eszmeiséggé alakult (új neonácizmus), melynek végső célja és szándéka az anyag planetáris-kozmikus egyeduralmának a beteljesítése. A pénzhatalomra és a faji felsőbbrendűségre épülő, gyarmatosító szándékú cionizmus ma már egyértelműen egy centralizált világállamot és világuralmat szándékozik felépíteni.

Olyan nemzetek feletti irányítást és létrontást akar megvalósítani, melynek során minden szándék, minden mérték, minden és mindenki, vagyis minden rabszolgává tett és nevelt emberi lény ennek a birodalomépítő munkálkodásnak lenne alávetve. (Hitler is a világot akarta uralni.) A cél érdekében az egy kézben tartott, de diaszpóra jelleggel szétszóródott cionista akarat, pénztőke és ideológia mindenhová behatolt. Megbújt az adott nemzetek gazdasági, politikai és hatalmi struktúráiban, valamint elitjében, hogy aztán végzetesen legyengítse és szétforgácsolja a kiszemelt nemzet megfertőzött gazdatestét. Innentől kezdve létrejön a gyűlölet uralma, ahol a felforgatás, a zavarodottság, az értékvesztés, a viszály, a káosz, az alantas szenvedély úgy legyengítette a többségi társadalmakat, hogy azok – az idegen szellem által felmagasztalt devianciákkal szemben – képtelenné váltak a védekezésre.

A világméretű manipulációk és titkos praktikák létrehozzák a vallás nélküli vallást, a rend nélküli rendet, a szabadság nélküli szabadságot, vagyis az igazságot nélkülöző, tabusított igazságot. Azt az összetett modern hatalmi dogmát, mellyel létrehozható és működtethető egy, az anyagi világ korszellemének „demokratikus” álcája mögé elbúvó, ám minden tekintetben megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendű faj és gátlástalan pénzvallás.

Ez a cionizmus által képviselt folyamat sok országban jól nyomon követhető: Első a szétszóródás, második az asszimiláció, majd a pénzügyi és kereskedelmi kaszt megerősödése, aztán a gazdasági, majd politikai hatalom megszerzése, később a vallási, kulturális és médiabefolyás kiterjesztése. Ezeket a folyamatokat jól szemlélteti a zsidó emancipáció, a zsidó nacionalizmus, a szociális cionizmus, majd végül a korlátlan egyeduralom. Ennek a cionista terjeszkedésnek jelenleg az Egyesült Államok és Magyarország a legkiválóbb szemléltető terepei. Az idegenek által arctalan parazitává nevelt, fogyasztói báb-társadalom mindent azonnal és készen akar, mindent készen is kap. Miközben a fagyöngy ég és föld között megfoghatatlanul uralkodik és lebeg, az elaltatott embereket tudatosan lenevelik saját istenükről, hitükről, nemzetükről, a hétköznapi fizikai és szellemi ellenállásról, vagyis a létért folytatott nemes küzdelemről. A gazdatársadalom fizikai, szellemi és lelki síkon egyre gyorsabban degenerálódik. A gyilkos kór szinte észrevétlenül mindent felemészt maga körül.

A cionizmus eszméje tehát, amely egykor – a felszínen legalábbis – a zsidók számára az egység, az igazság és béke próféciája volt, s melyben összefonódott a vágyakozás az őshaza és a messiás iránt, gyökeresen átalakult. A Tóra helyett a Talmud gonosz szelleme vette át az irányítást. Az egyediség, a kiválasztottság és a felsőbbrendűség nevében gátlástalan messianisztikus fajelméletté deformálódott az új harci eszme, mely megfertőzte az egész világot. A cionizmus érdekei szerint a folyamatos felforgatás során felemelkedtek, lesüllyedtek, vagy végleg eltűntek értékes szellemi és társadalmi rendek, osztályok és kasztok. Megszűntek vagy átalakultak az eddigi gyűlöletre és osztályharcra idomított munkás, paraszt, értelmiségi besorolások, eltűnt az erkölcsi és szellemi hatalom, felmorzsolódott az egyház, az arisztokrácia és a polgárság, összefonódott a kommunizmus és a kapitalizmus, vagyis a felszínen elcsitultak a civilizációs ellentétek. Felszívódott a meleg- és hidegháború. Látszólag kitört a „világbéke”, mindössze csak a fogyasztás önemésztő ideológiája maradt. A pénz mindenhatósága és koncentrátuma. A zsidó Antikrisztus rendje és a Hamis próféta ideológiája. A szabadság látszatának modern anyagi bilincse. Ez a globális uralom az, mely ma már rejtett technikákkal, kifinomultabb eszközökkel vívja az egész emberiség ellen folytatott harmadik világháborúját.

Ebben a csatában minden külső, felszínes látszat ellenére mégis mindmáig áthidalhatatlan szakadék tátong a keleti és a cionizmussal megfertőzött nyugati szellem között. Ez máig a modern világ tragédiája és legsajátságosabb jellemzője. (Elég, ha az iszlámra, az iszlám európai behatolására, Afganisztánra, Irakra, Törökországra, Észak-Koreára, a kínai - indiai - orosz tömbösödésre, vagy Irán /Mezopotámia/ mai fenyegetettségére gondolunk!) Erről az egymásra feszülésről és szembenállásról, erről a végső Armageddonról számolnak be Ezékiel, Zakariás és Dávid írásai, valamint János Jelenések könyvének látomásai. Miután a sátán a mennyben nem tudja legyőzni Jézust, a gonoszság erői az Antikrisztussal, és a Hamis prófétával a földön próbálkoznak. Anyag és szellem összecsapásának titáni harca lett ez, melybe bűnösként és áldozatként belé vétetett maga az egész emberiség. Az ördög a földi világ korlátlan istenévé változott. A korlátlan létrontással szemben csak az a hit adhat erőt, amely azt feltételezi, hogy maga a gonoszság is végső soron az Úr eszköze. A sátán tehát nem kapott isteni erőt, csak globális teret a romboláshoz. Isten szabadjára engedte ugyan a poklok urát, de csak azért, hogy önbűnével ébressze fel saját esendő alkotását. Erről a belső vívódásról és küzdelemről ír döbbenetes látleletet többek között Madách, Dosztojevszkij és Bulgakov. Ebben a szörnyű küzdelemben vált mára önbűnében teljesen egységessé az egész emberi világ. Sátán népének üzent az Isten, amikor kimondta: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja.” (János: 8.44)

És jön, és javában pusztít egy hatalmas, új és végső háború, mely semmiben sem hasonlítható az előzőekhez. Tömegpusztító fegyver lesz a pénz, a fogyasztás, a kommunikáció, a manipuláció, az aberráció, a demokrácia és a tudomány. Kizárólag az anyag határozza meg az emberi tudatot. Az evolúcióban és revolúcióban végletekig fokozódik az hatalombitorlás, a szabadosság és egyenlőtlenség. Nyomában jön az elnépesedés, a ki- és bevándorlás, a testi - lelki - szellemi züllés és éhezés, a rasszok, kasztok és mutánsok beteges keveredése. Aztán jönnek a virtuális és valóságos járványok, betegségek, kórokozók és egyéb kimeríthetetlen természeti csapások és emberi szenvedések. A test, a fájdalom szakadatlan forrásává válik. A rendetlenség és erőtlenség elhatalmasodik. Senki és semmi nincs többé a helyén. Megszűnik a külső-belső tekintély és törvény, csőcselék ítélkezik a fensőbbség felett. Korlátolt dönt a bölcs helyett, a butaság megsemmisíti az igazságot. Minden idegen jöttment hatalmas messiássá és politikussá növekedik. A föld átveszi az ég szerepét. Az önző egyén ad mindennek mértéket, korlátoltsága határozza meg az egyetemességet. Darwin majomembere végleg az istenember helyébe lép. A vallás a profán mocsarába hullik, a modern apologéták a hit teljes felszámolásán munkálkodnak: bemocskolják az ősi szakralitást, ledöntik a kereszteket, elfedik a beavatás és áldozás misztériumát, majd végső célként széttapossák az oltári szentséget és elhazudják Jézus isteni létét és eredetét. Megszűnik minden átjárás Isten és ember között. A tű fokán már senki sem tud átjutni. Az áruló Júdás pénzen vett szelleme készül a végső támadásra, hiszen a végítéletet nem lehet már semmivel sem megállítani és befolyásolni. A „kő” és a „kavics” küzdelmében kő kövön nem marad.

A világméretű cionista felforgatással szembeni teljes behódoltságot és alávetettséget jól szemléltetik a költő Carducci: Himnusz a sátánhoz - című versének beteges sorai:

    „Sátán, forradalom,
    Ó, üdv neked, te
    Igazság ereje
    És győzelme.”

Idézhetnénk itt még akár az önostorozó Adyt is, aki sokáig a forradalom géniuszának látta a sátánt, amikor így szólt a Rohanunk a forradalomba című versében:

    „Eljön hát végre a pusztánkba
    Isten szent küldötte: a Sátán
    Szüzek voltunk a forradalmak
    Magas, piros, hősi nászi-ágyán.
    De bőrünk alól kisüt lobogva
    Már vérünk, e bús, mindeddig lomha.
    Csönd van, mintha nem is rezzennénk
    S rohanunk a forradalomba.”

És valóban, az emberiség egyre fokozódó, önbeteljesítő csöndes őrjöngéssel zuhan megállíthatatlan végzete felé.

Ám világszerte milliók félik, várják, kívánják azt a megrendítő, katartikus végső állomást és ítéletet, amely felszámolná végre ezt az alulról ránk kényszerített, sodródó sorstalanságot. Azt a pillanatot várják sokan, amikor lezárul majd egy antikrisztusi sötét korszak, s vele együtt megnyílik az új ég és föld vakító távlata. Közeleg ez az utolsó utáni pillanat, amelyben az igazak Krisztus szeretetét, a hamisak Krisztus igazságát fogják megtapasztalni. Mert a végítélet előtt ki- és beteljesedik majd az utolsó háború, a szellem és anyag gigászi küzdelme. Ebben a végső, ádáz összecsapásban a megfeszített magyarságra azonban vár még egy felemelő, nagy és hősi feladat!

  ( kuruc.info alapján szerk.)